A musicaltől a klasszikusig

06_1.jpg##„Nem mondunk le az állandó főrendezőről”##„Nem mondunk le az állandó főrendezőről” ##leftA társulat nagy fába vágta a fejszét: idén elsőként A dzsungel könyve című musicalt tűzik műsorra.

Dés László és Geszti Péter műve igazi családi programnak ígérkezik, hiszen valamennyi korosztály számára élményt nyújthat. Megpróbálunk még merészebbek lenni, és elérni, hogy ne csak a magyar, hanem a helyi szlovák közönség is élvezhesse ezt az előadást. A szöveget lefordítjuk szlovákra, és feliratozó berendezést szerelünk fel. Észrevettük ugyanis, hogy sok szlovák nemzetiségű színházkedvelő jár a Thália előadásaira, akik ugyan nem tudnak magyarul, de kíváncsiak arra, amit csinálunk. Mivel a zene, a hangzás és a látvány univerzális, nekik is kedvezni szeretnénk ezzel a megoldással.

Mit várhat a közönség A dzsungel könyvétől?

Moravetz Levente rendezi az előadást, a társulat tagjai mellett mintegy tizenöt fiatal is szerepel majd benne, hattól tizennyolc éves korig. Örülünk, hogy az amatőröket, a jövő reménységeit is be tudjuk vonni a munkába, és rajtuk keresztül további nézőket csalogatunk be a színházba. Anyagi szempontból ez nem olcsó dolog, de azt hiszem, a színháznak egyszer-egyszer fel kell vállalnia ilyen igényes előadást is. Ha elmegyünk egy-egy fesztiválra, azt látjuk, hogy délvidéki, kárpátaljai és erdélyi színházak olyan látványos zenés produkciókat képesek színpadra állítani, hogy mindenki eltátja a száját. Főleg az újvidékieket és a szabadkaiakat említeném, mert ezeken a helyeken pár éve még háború volt, most pedig olyan lelkes fiatalok csinálnak színházat, hogy a budapesti társulatok is megirigyelhetnék őket. Ezért úgy éreztük, nekünk is meg kell próbálnunk bizonyítani ezen a területen.

Ezek után mi lesz a következő „dobásuk”?

Januárban egy kevésbé ismert Szomori Dezső-vígjátékkal jelentkezünk, amelyet húsz évvel ezelőtt korszerűsített Verebes István, és azt a címet adta neki, hogy Hagyd a nagypapát. Ez egy nagyon érdekes mű, mert a szöveg ritmusa valódi zenéhez hasonít. Nem verses mű, hanem egyfajta szöveg-szimfónia, amely ráadásul még vidám is. Nagy feladat lesz a társulatnak, mert itt aztán nem lehet bakizni, egyenletes tempóban kell végigcsinálni az előadást. A közönségnek viszont várhatóan nagyon tetszeni fog. Ezt az előadást Szegvári Menyhért rendezi majd, aki több alkalommal dolgozott már nálunk.

Amit elköltenek a Dzsungel könyvére, azt, gondolom, megspórolják a négy szereplős Kvartett című darabon.

Részben igen, mivel Spiró György műve egyetlen helyszínen játszódik, és valóban csupán négy színész játszik a darabban, amelyet Korognai Károly, a veszprémi színház művészeti vezetője rendez. Az aktualitást az adja, hogy 2006-ban ünnepeljük az 56-os forradalom évfordulóját, amelyről a darabban gyakorta szó esik, illetve a cselekmény a korszak következményeiről szól. A negyedik bemutató egy igazi klasszikus lesz: Moliére A fösvény című darabja, amelyet az egyik legjobb magyarországi rendező, Csiszár Imre állít színpadra. Ez a történet mindig aktuális, Moliére annak idején talán nem is gondolta, hogy ez a történet háromszáz évvel később is ugyanolyan érdekes és érvényes lesz, mint az ő idejében.

Mi történik idén a stúdiószínházban?

Két bérletes és két további darabot állítunk színpadra. Az első bérletes előadás Edith Piaf életéről szól, de nem a már ismert feldolgozást láthatja a közönség, hanem egy teljesen új monodrámaváltozatot, amelyet Faragó Zsuzsa, színházunk új, budapesti dramaturgja írt. Márciusban Machiavelli Mandragora című vígjátéka kerül bemutatásra a kamaraszínházban. Ez nagy kihívás lesz a társulat fiatalabb tagjai számára, Miro Proházka rendező neve pedig garancia arra, hogy a közönség egy szokatlan, experimentális, egyéni hangvételű stúdióprodukciót láthat. Már most folynak a próbái Egressy Zoltán Vesztett éden című drámájának, amely Madách életéről szól, és amelyet Beke Sándor rendez. Ezt a darabot még tavaly szerettük volna műsorra tűzni, ám ez nem jött össze. A novemberi bemutatóval egy időben egy Madách Imréről szóló kiállítást is megnyituk. A további Kassához kötődő aktualitást pedig az adja, hogy Az ember tragédiáját nyolcvan évvel ezelőtt mutatták be a városban szlovák nyelven. Külön érdekesség, hogy annak idején kétnyelvű plakátok és műsorfüzetek készültek. Ezt a hozzáállást kissé hiányolom manapság a szlovák színház részéről.

Az évad végén igazi csemege vár az igényesebb nézőkre.

Parti Nagy Lajos Ibusár című „huszarettjét” maga a szerző írta át monodrámává, amelyet tudtommal eddig még sehol sem mutattak be. Ezt a darabot szintén Szegvári Menyhért rendezi, és társulatunk fiatal színésznője, Germán Lívia játssza majd.

Úgy tudom, a színház ismét főrendező nélkül működik.

Igen, jelenleg sajnos nincs főrendezőnk, vendégrendezőkkel dolgozunk az évad folyamán. Ez a helyzet nagyobb „szórást” engedélyez, különböző stílusú rendezőket tudunk meghívni, viszont egyben nehezebb dolgunk is van. Továbbra sem mondtunk le az állandó főrendezőről, egy színháznak szüksége van olyan szakemberekre, mint a főrendező vagy a dramaturg, aki a színészeket megismerve a következő évadra tud darabokat javasolni. Ez utóbbit már megtaláltuk, legalábbis egy évadra.

Érkeztek új színészek a társulathoz?

Sajnos végzett színész idén nem jött hozzánk, annak ellenére, hogy többen befejezték tanulmányaikat a színművészeti egyetemen, olyanok is, akik azelőtt nálunk dolgoztak. Mivel főleg nyugat-szlovákiaiakról van szó, a távolságot és a kereseti lehetőséget figyelembe véve ezen nem lehet csodálkozni, a pozsonyi és a magyarországi vendégszereplések miatt többen választják Komáromot. Egy módon lehetne idecsalogatni a fiatalokat, ha anyagilag kecsegtetőbb ajánlatot tudnánk tenni nekik. Ez sajnos jelenleg nem lehetséges. Mivel hazaiak nem akartak ide jönni, pár éve erdélyi fiatal színészeket szerződtettünk. Ha továbbra sem érkeznek diplomás színészek, a következő évadban magyarországiakat kell szerződtetnünk Kassára. Ez elég nagy szégyen lenne a hazai fiatal színészekre nézve, akik közül sokan elhagyják a pályát és más területen helyezkednek el.