A milicista megismételt halála

Negyvenegy év. Ennyi jutott Friedmann Endrének, ismer-tebb nevén Robert Capának, a 20. század egyik legjelentő-sebb fotósának, aki a világ csatatereiről tudósított döb-benetes erejű felvételeivel.

Sopsits Árpád rövidfilmje, A pillanat, amely Pozsonyban a Filmklubok Nemzetközi Fesztiválján (Febiofest) indult külföldi útjára, egyetlen momentumot mutat meg Capa negyvenegy évéből. Azt, amikor leghíresebb fotóinak egyike, A milicista halála született. Ez a kép a spanyol polgárháborúban készült 1936-ban (később a japán–kínai háborút, a normandiai inváziót, az első arab–izraeli háborút és az indokínai harcokat is dokumentálta), és elsőként egy francia magazin közölte, világsikert hozva Robert Capának.

„Ez a film csupán előtanulmány egy nagyjátékfilmhez – meséli a rendező –, amelynek ötletét nem szeretném elárulni. Legyen elég egyelőre annyi, hogy meglehetősen szokatlan, tehát nem életrajzi filmet szeretnék készíteni Capáról. A pillanat, 18 percével, önálló alkotás. Megkerestem hozzá Magyarországon azt a tájat, amely hasonlít a spanyolországihoz, ahol 1936 augusztusában polgárháború dúlt.”

Meglepő a tény, de igaz: Sopsits Árpád a saját pénzéből forgatta a filmet, mindenki barátságból dolgozott vele, sikerült belelkesítenie egy maréknyi csapatot. A Focus Fox Stúdió már csak az utómunkálatok költségeibe szállt be. Hogy mi vezette őt Robert Capához?

„Régóta tanítok filmeseket és fotósokat, Capa alakja pedig kikerülhetetlen, hiszen a 20. század öt legjelentősebb fotósának egyike. Nemcsak az életútja, hanem a képei is nagy hatással vannak rám, elvégre megváltoztatták az emberek háborúról való gondolkodásmódját. A filozófiája is megfogott. »Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel!« – hangsúlyozta több interjújában. Ez nagyon komoly megállapítás. De bármennyire közel volt is az eseményekhez, neki az sosem volt elég. Mindig a nagy pillanatra vadászott.”

A filmben szereplő kép, A milicista halála születésének körülményei máig nem egyértelműek. Szakértők, neves fotósok bizonygatják: ez a kép nem dokumentum, hanem beállított, megrendezett felvétel. Egy szerkesztőségi szobában indul a filmbeli történetet, ahol arról folyik a vita: golyózápor közepette készült a fotó, vagy csupán egy jól megkomponált beállítás eredménye. Ezzel a gondolattal játszik el a film is: mivel Capa nem biztos abban, hogy sikerült az a bizonyos felvétel, egymás után többször is beállítja és lefényképezi a katona halálát.

„Filmfilozófia vagy egy kép körüli filozófia, amit a szerkesztők bevezetnek, hogy mi a baj ezzel a képpel. Nyolcvan éve izgatja a világot, hogy igaz vagy nem. Hogy a fotós rekonstruálta ezt a pillanatot, vagy a fedezékből kidugott kezében tartva a gépet inkább elcsípte. Az én szándékom az volt, hogy A pillanat ne egy könnyed, hanem komoly kérdéseket felvető rövidfilm legyen. Igyekeztem megmutatni azt, ahogy a fotós részt vett a háborús eseményekben, s ebben nincs hamisítás. Capa nem félt. Tényleg közel férkőzött az eseményekhez, meg is sebesült. Spielberg filmjének, a Ryan közlegény megmentésének a nyitó képsorát a normandiai partraszállásról készült fotói inspirálták.”

A pillanat – operatőr: Szabó Gábor – első, 27 perces változata a budapesti Robert Capa Központ 2014-es versenyére készült. Nyert is több más pályázóval, de külföldi fesztiválokon a hossza miatt nem indulhatott. Így született meg később egy 20 perces változat, amivel viszont maga a rendező volt elégedetlen. A 18 perc már ideális hossz, és tartalmában is egységes.

„Nem voltam én addig sem tétlen, amíg eljutottunk a végleges verzióhoz. Tanítottam, színházban dolgoztam, forgattam másik két rövidfilmet, s már az új játékfilmem, A martfűi rém felvételein is túl vagyok, most a vágásnál tartunk. A pillanat 27 perces változatában a csatajelenet volt hoszszabb és durvább. A szerkesztőségbeli epizódot is levettem a felére. De semmi lényeges, ami az információkhoz vagy az átéléshez szükséges, nem hiányzik a 18 percből. Csak érdekességképp jegyzem meg: A milicista halála című kép eredetijéhez nem tud hozzájutni senki. Nem is tudja a világ, hogy hol, kinél van.”

Robert Capát a Maladype Színház egykori tagja, a nagy tehetségű Tompa Ádám alakítja, aki ma Londonban él. Sopsits Árpád szerint még hasonlít is a fiatal fotográfushoz.

„Valóban döbbenetes a külső hasonlóság. Capa nagy szívtipró volt, még Ingrid Bergmannt, a szépséges svéd színésznőt is meghódította, aki a férjét is képes lett volna elhagyni érte, csakhogy Capa nem akarta lekötni magát. Tompa Ádám nem annyira laza férfi, mint amennyire Capa volt, de az érzékenysége, a törékenysége, a habitusa és nem utolsó sorban a külleme nagyon közel viszi a fotográfus alakjához.”