A megtisztulás rituáléja

Avignon. A közönség állva, könnyes szemmel és hangos ovációval ünnepelte Nagy József koreográfus és Miquel Barceló katalán kerámiaművész Paso Doble című performanszának bemutatóját a 60. Avignoni Fesztiválon, amely a Le Monde című francia napilap keddi kritikája szerint „csodálatos evidenciájával a manapság divatos daraboknak valóságos hasba szúrást jelentő, óriási előadás”.

A vajdasági koreográfus az idei avignoni fesztivál művészeti igazgatójaként és díszvendégeként létrehozott Asobu (japánul játék) című táncelőadása után – amelyet több mint 11 ezren néztek meg öt nap alatt –, a katalán keramikussal egyórás duóban hozza létre július 16-tól 27-ig minden este Paso Doble című színpadi képzőművészeti alkotását, amelyre elővételben minden jegy elkelt.

Az avignoni celesztinusok temploma oltárának helyén a földet borító vörös agyagföld és a fehér agyagfal egyszerre szimbolizálja a koreográfus szülőföldjét, a Balkán agyagban leggazdagabb – vajdasági – táját, a mallorkai születésű, de az afrikai Maliban dolgozó keramikus munkaeszközét és az emberi művészet kezdetét jelentő barlangrajzok helyszínét. A fekete öltönybe öltözött két művész eleinte burleszkre emlékeztető, majd egyre inkább élethalálharccá váló jelenetsorából a képzőművész sajátos faeszközeivel – amely a magyar parasztok kapáit is megidézi – a föld vörös agyaga fokozatosan kerül a fehér falra, előadássá téve az alkotás folyamatát. A performanszot az agyag formálódásának ritmusában harangzúgástól mennydörgésen át kalapácsütésekig előre rögzített zenei hanganyag kíséri, és változtatja gyermeki játékból igazi dramatikus folyamattá; a megtisztulás és az elmúlás önfeláldozó rituáléjává.

A két művész egy szót sem szól az előadás alatt, mégis teljes összhangban alkotja meg közös képét: a színpadra behozott, még vizes agyagvázákból a művészek fejükön formált egyre ijesztőbb maszkjaikat az agyagfalra dobálják. Végül a keramikus által agyaggal beborított és legyőzött Nagy József maga is a képbe tapad, mint egy kivégzett. Az elkészült képet pedig kivégzőosztagként Barceló festékszóróval fehérre lefújja, s végül mindketten -– az agyagtablón átfúrva magukat – eltűnnek, azaz meghalnak a közös alkotásban. „Az agyag egyszerre fejezi ki a művészet szépségét és annak határait: amikor a művészek belekönyökölnek vagy tíz ujjukkal belekarmolnak az agyagfalba, vagy kapáikkal kis répákat állítanak fel az agyagföldből, egy kicsit saját sírjukat is ássák. Az agyag vadsága olyan kataklizmát okoz, hogy az alkotókat őrült spirálba szívja, amelynek során – mint a mézben a légy – a sáremberré váló Nagy József végleg az agyag része lesz” – írta a Le Monde.