A megszelídíthetetlen folyó

TALLÓSI BÉLA

Az Amikor a folyó ember volt című játékfilmről csak annyit lehetett tudni a pozsonyi filmfesztivál katalógusából, hogy rendezője, a német Jan Zabeil a San Sebastian-i Filmfesztiválon megkapta az elsőfilmes rendezőnek járó díjat. A vetítés előtt felvezetőként elhangzott, hogy egyetlen színész viszi a vállán a filmet, Alexander Fehling (nevét, ahogy a rendezőét is, érdemes megjegyezni), akit a Berlinale Shooting Starjaként fedezett fel a rendező. Amikor a folyó ember volt – erről a misztikáról szól a film. Az ember és a folyó szoros viszonyát, élő kapcsolatát mutatja be érzékletesen. Az egzotikus táj kulisszái, a folyókörnyék vadsága teremti meg a film feszültségét, amit a főszereplő az eltévedt utas kilátástalanságérzetével erősít.

Egy fiatal német színész elutazik Afrikába, bérel egy csónakot, útikalauznak felfogad egy hallgatag idős halászt, s elindulnak a senki földjén parttalanul csordogáló folyón. A film pattanásig feszült, hosszú, céltalan kaland a forró égövben. Igazából nem derül ki, miért vállalkozott erre az utazásra a színész, kalandvágyból, vagy hogy színészi eszköztárát gazdagítsa. Lassú haladással siklunk a megszelídítetlen folyó felszínén, egyre forróban tűz a nap Afrika egén. A színész mind jobban érzi, hogy elveszik az ismeretlen semmiben: bármit is említ európai életviteléből a halásznak, az csak a fejét ingatja, vagy értetlenül nevet. Pár nap után, a felébredést követően a színész holtan találja a halászt. Napokig cipeli magával becsomagolva, ám egy hatalmas vihar a holttestet elsodorja mellőle. Ismét napok telnek el, mire egy településhez ér. Nagy bajba kerül azonban, mert a folyó mentén élők túlságosan hisznek a babonákban. Abban is, hogy a vízben eltűnt halott ember szelleme addig nem nyugszik meg, amíg el nem temetik. Amíg meg nem találják a holttestet, rettegésben tartja az élőket: magával viszi őket a folyóba. Egy helyi fiatalember és a színész elindul a tetem keresésére. Innentől kezdve a folyón és környékén az erőltetett előrejutás, minden mozdulás idegtépő pillanat.

Bárhol is érhető el és nézhető meg a film, érdemes vele eltölteni 80 percet, nagy hatást tesz a nézőre.

Der Fluss war einst ein Mensch (The River Used to Be a Man) – színes, német filmdráma, 80 perc, 2011. Rendező: Jan Zabeil. Főszereplő: Alexander Fehling