A láthatatlan építészet tapintva

A pozsonyi Új híd a terepasztalon, hogy a kiállítás látogatóinak elképzelése legyen rólaSomogyi Tibor felvételeEltüntette a látványosságot, az esztétikai funkciót, amelyért turisták ezrei járnak régi építészeti csodákat, műemlék épületeket megismerni a világ miden tájára. A házgyári egyentervezés, a Z akciós építkezések ellenére azonban „nőttek ki a földből” Szlovákiában is olyan épületek, létesítmények, amelyek mégiscsak kiválnak és kitűnnek a szürke panelrengetegből.

Vannak azonban, nem kevesen, akik ezeket se tudják megcsodálni. A Szlovákiai Műépítészek Egyesülete rájuk gondolt, amikor összeállított egy kiállítást A láthatatlan műépítészet címen. E bemutatóval, mely a hét végéig tekinthető meg, vakok és gyengén látók részére kívánta közelebb hozni azt, ami számukra egyébként észlelhetetlen.

A Szlovákiai Műépítészek Egyesülete Galériájában kialakított nagyméretű makettasztalon ismert szlovákiai épületek, építészeti nevezetességek kicsinyített mását komponálták meg, amelyeket – az asztal mentén haladva – körbejárhat a célközönség. Az egyes maketteket úgy építették meg, hogy a vakok és gyengén látók tapintással észlelhessék az eredeti építmények külső formáját, némelyek esetében az eredeti anyaghasználatot, valamint bizonyos épületrészek, épületszárnyak funkcióját.

A makettépületek sorát Pozsony egyik leglátványosabb, legkiemelkedőbb építészeti eleme, az Új híd nyitja. Ennek nemcsak ívelő formáját, szerkezetét tapogathatják végig, hanem egy darabot abból a drótkötélből is, amelynek fonatával a hídra emelt tornyot kifeszítették. A híd környezeti illeszkedését is szemlélteti a makett. A pöstyéni csarnokhidat sem csak kívülről ismerhetik meg tapintással: a hídmakett egy része szétszerelhető, s némi elképzelést a nem látók is szerezhetnek a kolonnád belteréről. Ugyanilyen észlelettel fedezhetik fel a Szlovák nemzeti felkelés besztercebányai emlékművét, az egyik bank exkluzív épületét és annak szellőzőrendszerét. Az egyes épületobjektumok feliratozása Braile-írással is megoldott, tehát a célközönség pontosan eligazodik a terepasztalon installált építészeti anyagban.

A kiállítás – amely elsősorban, de nem kizárólag – gyermekeknek készült, hanganyaggal is kiegészül, segíti az ismerkedést. CD-re rögzített szöveg a gyerekeket a Trencsénteplici Machnáč Szanatóriumba kalauzolja el, s kísérletet tesz arra, hogy teljességében észlelhetővé tegye a vak vagy gyengén látó gyereklátogatónak azt, amit még nem látott. A szöveg végigkalauzolja a hallgatót az épületen, aki ujjával követve kaphat fogalmat arról, milyen élet zajlik a szanatóriumban.

A láthatatlan műépítészet kiállítás mindenképpen érdekes és feltételezem hasznos kezdeményezés, mert olyan világot próbál meg feltárni a világtalan gyerekek előtt, amely más módon nem juthatna el hozzájuk. Ezzel a kiállítással feltételezhetően közelebb kerülnek Szlovákia építészetéhez is.