Mayer Judit 80. születésnapjára

A nyelv révén utat talál az emberhez(Somogyi Tibor felvétele) Amikor azonban, évei múlásával tűnődni kezd a világ dolgai és önmaga esélyei felett, mennyi haszontalan gondolatot kínáló lehetőség!, rádöbben, hogy az emberekkel való találkozásai, érintkezésük és együttlétük jelentették a legszebb értékeket. Az emberekhez való viszonyunk, kötődésünk, ahogy hatottak ránk, általuk nyert tapasztalataink és érzéseink tesznek gazdagabbakká bennünket.

Mayer Judit jubileuma okán kell mindezeket elmondanom. Éppen azok egyike, akik olyan érzést keltenek bennünk, hogy jó találkozni velük. Jó együtt dolgozni, ügyeket megbeszélni, tanácsot kérni, közös érdeket képviselni. Okait bizonyára emberi tulajdonságaiban kereshetjük. Fő vonásáról, kulturális-szellemi arcéléről szólnék bővebben. Amelyet egészében jellemzőjének és mélyebb értelemben fontosnak tartok. Úgy érzem, olyan emberi minőséget testesít meg, amely számukra példaértékű. Édesapja, Mayer Imre nyelvész-tanár Kolozsvárott született, érettségizett és nyert tanári képesítést, az első világháború idején Pozsonyba került, itt élt és kisebb megszakítással tanított haláláig. Judit beleszületett a pozsonyi polgár helyzetébe, a „pressburger-létbe”! Amelyet szeretnénk napjainkban legalábbis felidézni. Olyan létszemléletet tanult, amelyet számosan a magunkénak vallunk és melyet magam sajátosan értékes magyar tapasztalatnak vélek. Ez a szemlélet történelmi érzékenységű és fogékony az emberi gondok iránt. S mintha eleve morális indítékú lenne, lévén önszemlélet is, jólelkűségre és megértésre tanít, toleranciára nevel. De int a tudás súlyára is, a minőség és érték becsületét hangsúlyozza, mert sem a könynyedség fényűzését, sem a felületesség könnyítéseit nem engedheti meg. A kisebbségi ember arra ítéltetett, hogy a természetesnél szűkebb körülmények között éljen teljes életet! Ezek persze némi emelkedettségtől sem mentes, elméleti megfontolások (is) lehetnének, ám Mayer Judittal találkozva érezzük, hogy megtelnek élő tartalommal, értelmet nyernek. S arra is rádöbbenünk, hogy nincs is mindebben emelkedettség, csupán emberi komolyság! A magatartással alátámasztott szavak és jelenlét hitelessége! Olyan szellemiség kisugárzása, amelyet felelősség és megfontoltság éltet.

Az egykori Madách Kiadóban sok évig együtt dolgoztunk. Nála éreztem leginkább, hogy az alaposság ad hitelességet és belső biztonságot az embernek. Bizonyára mások is megérezték! Mayer Judit mellett szerkesztő- és fordító-nemzedékek nevelkedtek. Emlékszünk még, hogy könyvkiadásunk és szerkesztői munkánk milyen esetlegesen és botladozva indult. A műkedvelői szintű vállalkozásnak a hozzá hasonló egyéniségek alkothatták a gerincét. (Szerencsére többen is voltak: Walla Frigyes, Tóth Tibor, Hubik István és mások.) Megalapozottságuk és komolyságuk jelentősen hozzájárult, hogy szellemi életünk és írásbeliségünk értéktudata és felelősségérzete kialakuljon. Jelszavak görögtüzében az igazságérzetet, silány minőségek korában az egészséges kiválasztódást segítették. De mindenekelőtt a nyelv – az anyanyelv – megbecsülését és tiszteletét. Amely a nemzeti öntudatnak is alapfeltétele. Mindezek hátterében megalapozott, századok mélyére visszanyúló történelemtudat állt, klasszikus műveltségeszmény! Ma ez talán bonyolultnak tűnhet fel, akkori megnyilvánulásaiban és utóhatásában annál természetesebb. Mayer Judit nyelvvédő írásait olvasva megérezzük, hogy az anyanyelvhez való hűséget olyan tulajdonságok éltetik, mint a nemzeti kultúrához való kötődés, az értelmiségi öntudat kifejeződése és a vállalt kisebbségi létszemlélet. Aforisztikusan, ám komolyan gondolva mondhatnánk: Pozsonyban magyarnak lenni nem csak léthelyzet, hanem felelősség is! Mivel szemben? Leginkább önmagunkkal! Gyakran úgy tűnik fel, hogy a közép-európai értelmiség számára már-már sorsszerű a felelősségérzet! Mintha a könnyedébb élet nem itt lenne, mintha a gondtalanabb lét máshol folyna!

Nem lehet véletlen, hogy Mayer Judit a cseh humanista író, Karel Čapek legjobb hazai fordítója. Aki a műfordításba belekóstolt, jól tudja, hogy hitelesen végezve nem csupán nyelvkészséget, hanem nagyfokú érzelmi és morális azonosulást is követel. Valamiféle rokonlelkűséget! Innen alkotó jellege. A népek történelmi tapasztalatainak és életfelfogásának lecsapódása, hagyományaik párája sűrű felhőzetként borítja földrészünk egét, s a jelenség az arra hivatottak között, az európai humánum szellemében mintha valamiféle rokonérzelműséget teremtene. A jó fordítónak éreznie kell a szerző lelki rezdüléseit. Fordításait olvasva úgy véljük, Judit érzi és érti Čapeket! Ahogy a középkori Comeniust is érti, meg E. B. Lukáčot, Ivan Olbrachtot és Juraj Špitzert. A nyelv révén utat talál az emberhez. Megérezzük nála, hogy a közép-európai népek történelmében és létszemléletében, gyakori drámai ellentéteik dacára is, van valamiféle közös emberi minőség, sorstudat és kulturális fogékonyság, létfilozófiai érzék, amely lélekben gyakran közelíti őket.

Aki hallotta Mayer Juditot Pozsony történelméről beszélni, a város múltját és korszakait ismertetni, igazat ad abban, hogy a történelem nem elmúlt dolgok és túlhaladott események lánca. Hanem olyan valóságkép, melynek gazdag és sokrétű utóélete van, amely jellemformáló és lélekgazdagító erő lehet. Az öreg házak, vén kövek és pusztuló romok, az egykori polgárok emléktárgyai által érzések, eszmék és gondolatok üzennek, reményeket és vágyakat tapinthatunk ki bennünk. Mayer Judit történelmi érzékenységében valamiféle reneszánsz vonást érzünk meg, nem véletlenül fordult a késői középkor a klasszikus görög és római hagyományok felé, alkotó fogékonyságot múltunk iránt, amely jó érzéssel tölt el: történelmünk olyan bástya, amelyre öntudatunk zászlaját bízvást kitűzhetjük. Mily sokrétű s mennyi vonás jellemzi, amikor azt mondjuk: jó találkozni Judittal! A Pozsonyi Kaszinóban, a Szlovák–Magyar Baráti Társaságban, ahol vezető tisztségviselő, a Magyar Kulturális Intézetben... írói tanácskozáson, kiállításon és emléknapok műsorain vagy akár az utcán járva-kelve. Lám, újabb erénye, számos helyen van jelen! Teszi a dolgát, töretlenül. Isten éltessen, Judit!