A körtvélyesi „Jardin Paradise”

Lesznai Annáról manapság nem esik túl sok szó, ezért is jó dolog, hogy e kiállítás, pontosabban holnaptól immár két kiállítás révén felidézhetjük alakját. Nem csupán azért, mert tehetsége a művészet több területén is megnyilvánult – költőként, íróként és iparművészként –, hanem mert tájainkhoz nagyon szoros kötelékek fűzték. Igaz, hogy 1885 januárjában Budapesten látta meg a napvilágot Moscowitz Amáliaként, életének fő színtere azonban a család Nagymihályhoz közeli birtoka, Körtvélyes (Nižný Hrušov) lett, s a körtvélyesi kastély kertje éltetője, ihletője volt Lesznai Annának. Ez volt számára a „Jardin Paradise” – az édenkert, a tündérkert. (Amelynek elvesztését soha nem heverte ki.) Annak idején, a huszadik század első felében, legendásan élénk társasági és társadalmi élet folyt a kastélyban, Lesznai Annáék kúriájában megfordult az akkori magyar művészeti élet sok-sok kiválósága, többek között vendégeskedett a „tündérkertben” Rippl-Rónai József, Szabó Ervin, Tihanyi Lajos, Palotai Boris és Erzsi, vagy a cseh „sarlós”, Arnošt Paleček.

A holnap nyíló kiállítás fotói valóban egy „családi emlékal?bum?ból” vándorolnak április végéig a Brämer-kúriába. A fotókat ugyanis a kassai származású, ma Budapest mellett élő Repiszky Tamás bocsátotta a múzeum rendelkezésére, aki dédnagybátyja, Jászi Oszkár révén (ő volt Lesznai Anna második férje) kései rokona az írónőnek.

„A Lesznai és Jászi családi archívumban több ezer fénykép maradt meg, részben nálam, részben Washingtonban, de a meglévőkhöz máshonnan is gyűjtöttünk képeket – árulta el Repiszky Tamás, aki egyúttal a kiállítás kurátora is. – Mindkét család fényképei az 1860–70-es évektől egészen halálukig megmaradtak. Ebből a gazdag fotógyűjteményből mintegy 80-90 felvétel lesz látható a kiállításon. Kiemelném például Divald Károly felvételét, amely még Lesznai Anna nagyapját, Moscovitz Mórt is megörökíti. A nagyapa volt az, aki 1867-ben nemességet kapott, mert 1831-ben kigyógyította többek közt az Andrássy családot a kolerából, méghozzá homeopata módszerekkel!

A kastélyt 1872-ben vásárolta meg a Szirmayaktól. A fotók nagy részét Garay Károly, Lesznai Anna első házasságából született fia készítette, aki 1944 decemberében tragikusan hunyt el Varannó mellett. Garay mint »földbirtokos« – de nemcsak ő, hanem mindenki – együtt élt a szlovákok lakta falu népével, és gyakran fotózta őket. A mindennapjaikat: ahogy dolgoznak, aratnak, csépelnek, követ bányásznak, etetik az állatokat, itatják a lovakat. De ugyanúgy az ünnepeiket is, a lakodalmakat, búcsúkat, sőt a környékbeli falvakban is fotózott az 1903-ban született Garay Károly.”

Repiszky Tamás legutóbb két hete járt Körtvélyesen, így a hajdani „Jardin Paradise”-ről aktuális fotó is helyet kapott a Brämer-kúriában. Mára természetesen meglehetősen leromlott a kastély állapota. „Az 1950-es évek közepéig még megvolt az egész Szirmay-könyvtár, ami 5-6 ezer kötetet jelent – mondta. – Ennek egy része valójában a Kazinczyak könyvtárából származott, az ötvenes években aztán megsemmisültek – elégették őket. Mint ahogy eltűnt a kertből az a majd egy kilométeres fenyőfasor is, amelyet Lesznai születése évében ültettek. Kivágták.”

Az mindenesetre némi reményre ad okot, hogy a mai Körtvélyes nem feledkezett meg Lesznai Annáról, számon tartják és büszkék rá. A község vezetése EU-pályázat útján pénzt szeretne szerezni a ma üresen álló kastély felújítására is. Repiszky Tamás elárulta, számára nagyon nagy öröm lenne, ha erre mód nyílna. A családi hagyatékban fennmaradt még egypár korabeli bútor és festmény is, amellyel ha nem is az egész kastélyt, de legalább két-három helyiséget emlékhelyként be lehetne rendezni.