A kék bolygó – Az óceán világa

Miként szaporodnak a tintahalak? Hogyan is tisztálkodnak a holdhal és rokonai? Mi az a pelikánangolna? Kérdések, melyekre a választ a BBC tízrészes és rendkívül látványos természetfilmje adja meg. Az angol televíziós társaság égisze alatt készített filmsorozat tematikusan ismerteti meg nézőit Földünk azon részével, mely a bolygó háromnegyedét borítja, s amelynek alig tíz százalékát ismerjük. Egyelőre...

Az öt év alatt forgatott film megtekintése után kirajzolódik előttünk egy világ, melynek lakói akár a Marsról is érkezhettek volna (A mélység) vagy éppen nagyhatalmú tőzsdecápák is lehetnének (A korall tenger). A 8+2 részből álló sorozat utolsó két epizódjában megismerkedhetünk a forgatás körülményeivel, melynek során időnként lehetetlen küldetést teljesítettek az alkotók (A megfagyott tenger), valamint azzal a ténnyel, hogy a napjainkban rohamosan terjedő halászat milyen mértékben csappantotta meg a tengerek eredendően bőséges hal- és emlősállományát (Örvény).

Habár jelen alkotás nem az 1985-ben lovaggá ütött David Attenborough alkotása – ő „mindössze” a hangját kölcsönözte a filmhez –, a természetfilmek kedvelői nem fognak csalódni, hiszen a nyolc kisfilm (s a jelző itt csak és kizárólag a terjedelemre vonatkozik, nem a minőségre) lépésről-lépésre vezet el bennünket a tengerek és óceánok ismeretlen világába. Az operatőrök – s persze a rendezők és vágók – munkájáról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A gyakran életveszélyes körülmények között (cápáktól hemzsegő vizekben, 1500 méternyire a felszín alatt vagy éppen mínusz 40 fokban) forgatott jelenetek – a megfelelő zenei aláfestéssel kiegészítve – lenyűgözőek, egyszersmind varázslatosak is. A kék bolygó a – nem feltétlenül természettudományos – ismeretterjesztés magasiskolája, és minden, az állatvilágot és/vagy a zoológiát kedvelő fiatalnak és idősnek – biológiatanároknak különösen – ajánlott darab. (e)