A jóság és a gonoszság almái

Ahogy arra a cím is utal, a történet ősi, bibliai motívumokkal játszik. Fontos szerepet kap a gyümölcs, mely miatt az első emberpár kiűzettetett a paradicsomból, és természetesen az sem véletlen, hogy főszereplőnk neve, akit Hostomský Fanni alakít, Adam. Csak épp jócskán megcsavarva a bibliai teremtéstörténetet, az előadás egy ízig-vérig mai sztoriba pakolja ezeket a szimbólumokat: a paplak udvarán álló almafa gyümölcseit megtámadják a varjak, mielőtt beérnének, Adamról pedig nehéz lenne azt állítani, hogy Isten mintájára teremtették, mivel egy neonáciról van szó.

Adam nem hisz a szeretetben, szentképek helyett Hitler portréját dédelgeti a paplak szobájában. Adamot ugyanis feltételesen szabadlábra helyezték, a teljes szabadság előtt azonban 12 héten át közmunkát kell végeznie a jólelkű pap, Ivan (Melecsky Kristóf) rehabilitációs központjában. Itt találkozik Gunnarral (Hégli Bence) és Khaliddal (Peter Kiss) – az előbbi egy kleptomániás erőszakoskodó, az utóbbi egy pakisztáni származású tolvaj, aki benzinkutak rablására specializálódott. Később az alkoholista Sarah (Katona Eszter) is csatlakozik a csoporthoz. Ivan a közösségben felmerülő minden problémát a jóság és a szeretet erejére bíz, és kissé talán túlságosan elnéző a pártfogoltjaival. Jóhiszeműsége a naivitás határát súrolja, mikor figyelmen kívül hagyja a csoporttagok cselekedetei mögött rejlő agressziót.

Ivan egyetlen feltételt szab Adamnak: az ott töltött idő alatt ki kell tűznie saját magának egy feladatot és azt teljesítenie kell. Adam, aki hülyének nézi a jóhiszemű papot, azzal ugratja, hogy jó, akkor majd süt egy almás pitét. Ivan ezt csodás ötletként fogadja, egyúttal a paplak almafájának gondozását és az almaszüretet is Adamra ruházza. Adamot kifejezetten idegesíti a pap túláradó optimizmusa és naiv jóhiszeműsége, így kitűz magának még egy célt, bár ezt nem mondja el Ivannak: azt, hogy megtörje Ivan rendíthetetlennek tűnő derűjét és hitét, és bebizonyítsa neki, hogy a világot nem Isten szeretete irányítja.

Így aztán érdekes dolgok derülnek ki – például, hogy a ragyogó felszín alatt nem mindig olyan ragyogó a belső, na meg az is, hogy a felhőtlen, békés életszemlélet nem biztos, hogy szintén felhőtlen és békés élettörténetből merítkezik. Míg az alma egészen praktikus problémák elé helyezi Adamot, hiszen termését először madarak támadják, utána kukacok, az almafa Ivan és Adam konfliktusát is megtestesíti: míg Ivan szerint a sátán műve az, hogy az almák eltűnnek a fáról, aki így akarja próbára tenni Adamot, Adam szerint Istené.

A darab ügyes választás volt a fiatal színészek és színinövendékek részéről, hiszen különböző, ám nagyon kereken definiált karaktereket vonultat fel. Előadásuk a komédia irányába tereli az eredeti történetet, az alakítások azonban nem csúsznak át egysíkú, komikus szerepekbe, hanem a különböző személyiségek mélységére irányulnak. Jensen figurái pedig tényleg izgalmasak, hiszen már maga a karaktert meghatározó téma arra ösztönöz minket, hogy a jellem mögött húzódó indítékot keressük – hogyan lesz valakiből neonáci, vagy éppen megrögzött benzinkútrabló? A színészek pedig rátermetten sugallják ezeket a nem mindig elhangzó, lehetséges motívumokat.

Rédli Károly legutóbbi munkájára a Jókai Színházból emlékezhetünk, ahol Az örökség című darabot rendezte a Benkő Géza Stúdiószínpadon. Csakúgy, mint akkor, most is kiválóan bizonyítja, hogy remek érzékkel teremt meg egy szerteágazó, bonyolult világot kis térben, sőt, rendezői szándékait ezúttal is nagyszerűen egészíti ki a díszlet (Anna Revická munkája). Alapvetően egy templombelsőben vagyunk, ahol szituációtól függően különböző színű megvilágítást kap a háttér. Figyelemre méltóak azok a pillanatok, melyek azt sugallják, hogy a rendező képszerű hatást szeretne kiváltani a színpadon: rövid jelenetekbe rendezi a történetet, a szereplők megdermednek egy-egy jelenet végén, a képi hatást pedig a hirtelen kialvó fények fokozzák – míg sötétbe borul színpad, a jelenet utolsó momentuma rögzül a fejünkben. Olykor mintha az lenne a rendezői szándék, hogy kifejezetten festményszerű hatást érjen el – ami, tegyük hozzá, kiváló választás a bibliai szimbólumokkal fűszerezett történethez. Van egy pillanat, mikor Leonardo utolsó vacsorája elevenedik meg, vagy inkább annak feldolgozása: Krisztus helyett a pap kerül központi szerepbe az asztalként szolgáló oltár mögött, két oldalán pártfogoltjaival – csak épp ebben a változatban pisztolycsövek merednek felé.

Ha nincs pandémia, már novemberben láthattuk volna a darab bemutatóját, mely a Trepp első produkciója. A pozsonyi Színművészeti Főiskola magyar ajkú hallgatói alapította Trepp független színházi platformként határozza meg magát, és nem titkolt célja, hogy a szlovák és magyar színházi életet hozza egymáshoz közelebb. Reméljük, további előadásokat is láthatunk tőlük hamarosan, az Ádám almáit pedig élő színházi produkcióként is módunkban áll majd megnézni – addig pedig a www.navstevnik.online weboldalon tekinthetjük meg, legközelebb vasárnap este 8 órakor.