A huszadik század magyar regénye

A könyvbemutatóra Rimaszombatból, Rozsnyóról, Királyhelmercől, sőt Pozsonyból is érkeztek érdeklődőkA szerző felvételeA könyv, amely bemutatásra került, alapjaiban forgathatja fel az irodalomról alkotott képünket, lerombol minden gondolati és fogalmi klisét, új nézőpontba helyezi mindazt, amit a huszadik század történéseiről eddig tudtunk vagy képzeltünk.

Nádas Péter eddigi munkásságának elemzésétől most eltekintenék, legyen elég annyi, hogy a beavatottak tudják, kiről próbálok beszélni, hogy Rozsnyóról, Királyhelmecről, sőt Pozsonyból is érkeztek Kassára „rajongók”, és hogy egyesek még aznap délután is hitetlenkedve kérdezgették a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének munkatársaitól, vajon igaz-e a hír, hogy a nyilvánosság előtt oly ritkán szereplő Nádas Péter Kassára látogat. A könyvről ugyanis két hete olyan áhítattal cikkeznek a magyarországi lapok, hogy mindenképp felértékelődik az a tény, hogy tíz nappal a pesti bemutatót követően az író Kassára látogatott.

A hitetlenkedők számára íme, egy fotó, amely minden kétséget kizáróan bizonyítja Nádas jelenlétét a Thália Színház Márai Stúdiójában. Az európai, sőt világirodalmi léptékű jelentőség pedig majd úgy ötven év múlva nyer bizonyítást, mivel avatott szakértők szerint a kritika legalább egy fél évszázadon át fogja elemezni, és emészteni ezt a monumentális regényfolyamot. A dolog komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Bozóki András magyar kultuszminiszter is felbukkant a kassai könyvbemutatón. A helyi beavatottak mellett Rimaszombatból, Rozsnyóról, Királyhelmercől, sőt Pozsonyból is érkeztek érdeklődők, és bár a magyartanárok ezúttal is hiányoztak a közönség soraiból, nem kell attól tartani, hogy az irodalom iránt érdeklődő fiatalok nem szereznek tudomást erről a műről. Mert a regényt jóval megelőzte a híre, sőt oly dolog történt, aminek hallatán a Harry Potter írónője is elismerően csettintene: az internetre hetekkel a megjelenés előtt felkerült egy körülbelül ötszáz oldalas részlet. „Ez a szöveg nem azonos Nádas Péter Párhuzamos történetek című háromkötetes, 1520 oldalas regényével. A jelek szerint az első kötet egy korábbi szövegváltozatának kalózmásolatáról van szó, amelynek tartalmáért sem a szerzőnek, sem a kiadónak nem áll módjában felelősséget vállalni. Felhívjuk a Kedves Olvasó figyelmét, hogy ennek a szövegnek a letöltésével és továbbadásával súlyosan sérti a szerző jogait, félrevezeti önmagát, és hozzájárul mások félrevezetéséhez. A mű hiteles és teljes szövege, jelentőségéhez méltó nyomdai kivitelben, november közepétől mindenki számára hozzáférhető lesz” – áll a Jelenkor Kiadó közleményében. A kiadó igazgatója, Csordás Gábor szintén részt vett a kassai bemutatón, és az optimális eladott példányszámra vonatkozó kérdésre rendkívül frappánsan azt válaszolta: nem magának, nem is Nádas Péternek, hanem az egész magyar társadalomnak kívánja, hogy ez a könyv siker legyen. Szerinte nagy szerencse, hogy tizennyolc évig tartott a három kötet megírása, mert tíz évvel ezelőtt sokkal készületlenebbül ért volna minket Nádas kíméletlen humanizmusa. A másik „riporter”, Szigeti László az utolsó nagy, humanista európai írónak nevezte Nádast, aki még felelősséget érez az emberért, akit az érdekel, hogy viselkedik az ember válságos élethelyzetekben. Az író szerényen hárította el a Kalligram Kiadó igazgatójának bókjait, azt állítva, szó sincs itt humanizmusról, ő egyszerű megfigyelő, aki a maga kaotikusságában igyekszik láttatni egy korszakot, és azt vizsgálja, milyen egymástól gyökeresen különböző véleményük van az embereknek a rendről, hogyan kényszerülnek olyan döntésekre, amelyek következtében végül egyedül maradnak a világban, és sajátjukon kívül legfeljebb szűkebb családjuk érdekeit képesek szem előtt tartani. Megszámlálhatatlanul sok szereplő életébe pillanthatunk bele. A „főszereplők” száma is meghaladja a negyvenet, a lezáratlanság pedig fontos szerkezeti elem Nádasnál. A sorsok egymásba kapcsolódnak, vagy látszólag elhúznak egymás mellett, és bár a történetek a huszadik századnak csupán a középső harmadát ölelik fel, utalások szintjén egészen a mohácsi vészig jutunk. A „nagy könyv” emellett rendkívül olvasmányos, ha úgy tetszik, olvastatja magát.

„Ha vannak még az emberi emancipáció értelmében vett modernizációnak erői ebben a félfeudális magyar társadalomban, akkor ez a regény olyasféle hatalmas megerősítés lehet számukra, mint például Ady költészete volt a múlt század elején. Szinte azt mondhatnám, afféle próbakő ez a regény: fogadtatásán elég pontosan lemérhetjük, mekkorák az esélyei egy emberibb világnak Magyarországon” – jellemezte egy interjúban Csordás Gábor azt a könyvet, amelynek eddig csak páran jutottak a végére, ám amelyet máris fordítanak német nyelvre, és ha Szigeti Lászlón fog múlni a dolog, szlovákul is hozzáférhető lesz egyszer.

A holokauszttól az ’56-os forradalmon át a demokrácia sarkalatos kérdéseiig sok mindenről szó esett a kassai esten, ám reprodukálni az elhangzottakat vagy szóról szóra lenne érdemes, vagy sehogy. Nádas ugyanis úgy tud beszélni, hogy a hallgatóság percek alatt feltöltődik energiával, és szinte bármilyen témában olyan gondolatokat oszt meg velünk, hogy azokat bekeretezve kellene a falra függesztenünk.