A hűséges Ruth

Ige: „Éjféltájban a férfi fölriadt és megfordult. Akkor látta meg, hogy egy asszony fekszik a lábánál. Megkérdezte: Ki vagy te? Az így felelt: Én vagyok Ruth, a szolgálód. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálódra, mert közeli rokon vagy te. Ekkor azt mondta Boáz: Áldjon meg az Úr, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint előbb ...” (Ruth könyve 3, 8–10)

Földünk keleti, túlnépesedő részén egyre nyomasztóbbá kezd válni egy furcsa probléma: Hova tovább eltolódik a nemek egyensúlya a férfiak javára. Azt tartják, hogy ha már csak egy gyermeket vállalnak, akkor az legyen fiú. Belegondolni sem merek abba, hogy mi történhet azokkal a megfogant lánygyermekekkel, akik miatt ez a hiány előállt! Pedig tapasztalhattuk már számtalanszor, hogy az emberi butaság, önzés vagy rosszindulat határtalan. Amikor az Isten az embert a maga képmására megteremtette, férfivá és nővé teremtette. Ezért a teremtésnek ebbe a rendjébe belekontárkodni nagyon veszélyes, mert előre sejthető és nem is sejthető veszélyeket hordoz magában! Biztos vagyok benne, hogy a férfi felsőbbrendűség és a túlzottan férfias nőket produkáló elhibázott emancipáció egyaránt zsákutca.

A bibliai kor nagyon patriarchális volt. A nemzetségtáblázatok első soron csak a férfiakat tartalmazták, és a nők lényegesen kisebb jogokkal rendelkeztek, mint a férfiak. Mégis találunk Jézus nemzetségtáblázatában is nőket, és biztosra vehetjük, hogy nem hiába kerültek oda. Ezek közé tartozik a moábi Ruth is, az ószövetség egyik legkedvesebb történetének főszereplője. Már az is különleges, ahogyan kapcsolatba kerül Isten választott népével. Történt ugyanis, hogy Betlehemben, a „kenyér házában” (magyar fordításban) elfogyott a kenyér. Ezért egy család két fiúgyermekkel máshol keres megélhetést. Moáb mezejére mennek, s a fiúk moábi lányokat vesznek feleségül. De meghal az apa, meghal a két fiatal férj is, és ott marad a három özvegyasszony. Naomi és két moábi menye férfi támasz nélkül egy idegen országban. Elhatározzák, hogy visszatérnek Betlehembe, de Naomi nem akarja menyeit a bizonytalan jövőbe magával vinni. Ezért azt javasolja nekik, hogy térjenek vissza az atyai házhoz, és találjanak oltalmat leendő új férjeik oldalán. Mindannyian sírnak, de az egyik menye végül visszafordul. A másik, Ruth viszont hűségesen kitart, és azt mondja: „ahová te mégy, oda megyek... néped az én népem, és Istened az én Istenem.” Minden bizonnyal Naomi életpéldája és hite kellett ahhoz, hogy Ruth számára kívánatos legyen az Isten népéhez való tartozás, felvállalva még az ismeretlent is. Ez a hit és bátorság jelenik meg később Ruth betlehemi tartózkodása idején is. Pedig nagyon hollywoodi forgatókönyv ízű, mikor ott találjuk igénk szerint egy idegen férfi, Boáz takarója alatt. Ám mielőtt bármi rossz következtetést vonnánk le, meg kell látnunk Naomi és Ruth cselekedeteinek mozgatórugóját. A fiatalasszony hűségének híre már elterjedt a városban. Szorgalmáról az aratás idején győződhetett meg Boáz és aratói is. Mégsem mondhatjuk rámenős vagy erkölcstelen magatartásúnak Ruthot. Ő nem kalandot, hanem oltalmat keres. A „közeli rokon” kifejezés alatt egy különleges szó szerepel az eredeti zsidó szövegben, ami kiváltót, megváltót jelent. A sógorházasság intézményére használták az előbb említett kifejezést, ami mögött az irgalmas magatartásnak egyik felső foka rejlik. Ezt kéri Ruth Boáztól, amikor azt mondja: „terítsd rá ruhád szárnyát szolgálódra”. Ezt ismeri fel Boáz is, mert azt válaszolja: „mindent megteszek érted”. A helyzet bár félreérthető, de a szándék tiszta, s a mondás is azt mondja: rossz az, aki rosszra gondol. Milyen kár, hogy a mai ember a jó mögött is rosszat lát és keres. Hogy az egyértelmű dolgokban is a félreérthetőt keresi vagy magyarázza bele. Milyen kár, hogy az erkölcsi tisztaság már mint lehetőség is alig merül föl. Hogy az ember egyre inkább rosszhiszemű, és ennek következtében rosszindulatú. Ruth bátorsága és hite áldást eredményezett. ĺgy lett az idegenből Dávid király dédanyja, és nem véletlenül van ott Jézus nemzetségtáblázatában.

A szerző református lelkész