A hitből született szépség

Felfelé a bahá’í teraszokonA zordon Karmel-hegy lejtőjén tíz év alatt nemzetközi összefogással varázslatos mű született: tizenkilenc részből álló, egy kilométer hosszú teraszsor, amely a hegy lábától a bahá’í szentélyig, Báb (vagy perzsa nyelven Kapu) aranykupolás sírszentélyéig kúszik fel. (Azért 19 a teraszok száma, mert a bahá’í vallásban a 19 spirituális szám.) A haifai bahá’í teraszok többnapos megnyitóünnepségét 2001 májusában tartották. Az eseményre a világ minden részéről hívtak küldötteket. W. Farkas László a magyarországi delegáció tagja volt. Ahogy a kiállítást megnyitó beszédében hangsúlyozta, nem művészember, nem hivatásos fényképész – angol szakos tanár –, de amikor megtudta, hogy ő is részt vehet a haifai teraszok megnyitóünnepségén, eldöntötte, hogy végigfotózza a világ nyolcadik csodájának is nevezett építészeti remekművet. Felvételeit aztán kiállítássá rendezték. Az anyag előbb Magyarországon vándorolt, 12 helyen állították ki, s most először – a Szlovákiai Bahá’í Közösség meghívására – külföldre, Pozsonyba is eljutott. A felvételeken nem láthatók emberek, W. Farkas László szándékosan csak a hely szellemét akarta megörökíteni. Megmutatni, hogy ennek az építészeti mesterműnek – monumentalitása ellenére – olyan intimitása van, amely különlegesen alkalmas meditálásra. Láttatni szeretné továbbá azt az építészeti műszaki csodát, amely sajátos élményt nyújt. „Ha felfelé haladunk, visszatekintve az összes előző terasz elénk tárul, ám magunk előtt mindig csak egyetlen teraszt látunk – magyarázta W. Farkas László. – Ez jelképesen annyit jelent, hogy életünk korábbi fázisait folyamataiban tudjuk visszaidézni, magunk előtt viszont csak azt az egy feladatot látjuk, ami ránk vár.”

W. Farkas László arról is beszélt, szeretné, ha ezeken a képeken azt is meglátnák a kiállításra betérők, hogy e Karmel-hegyi „nyolcadik csodának” környezetszemléleti vetülete is van. „A természetet úgy is lehet kezelni az ember alkotta környezetben, hogy azt nem elpusztítjuk, hanem megóvva, megőrizve épségét az életünk részéve tesszük, tiszteletet érezve iránta. A teraszokon varázslatos kerteket alakítottak ki. A belső részek franciakert, a szélek pedig inkább angolpark jellegűek, a növényzet fokozatosan a natúr természethez vadul. ĺgy ezen a helyen életelemeink és létterünk harmóniában van a természettel. Következő üzenet, hogy akár egy olyan nyüzsgő, ipari-kereskedelmi kikötővárosban is, mint Haifa, létre lehet hozni egy meditálásra alkalmas békés helyet, amely odavonzza az embereket, vallástól és kultúrától függetlenül. És még egy jelképes üzenet, hogy összefogással és közös munkával egyfajta békés együttélési teret és lehetőséget lehet biztosítani, remélhetőleg nem csak ezen a »kis« területen, hanem egyre szélesebb körben a világban.”