A hírnév óvta meg

Az amerikai hírszerzésnek is része volt abban, hogy Borisz Paszternak orosz író 1958-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat – ezt állítja legújabb, megjelenés előtt álló könyvében Ivan Tolsztoj újságíró.

A Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) nem elhanyagolható szerepet játszott abban, hogy a stockholmi Svéd Akadémia a vasfüggöny túloldalán élő moszkvai írónak ítélte oda a rangos elismerést. Szinte bizonyos, hogy a nyugat-európai értelmiségi körökben abban az időben kiterjedt szovjetellenes kampányt folytató CIA szervezte meg titokban a Zsivago doktor, vagy ahogy gyakrabban emlegetik: a Doktor Zsivágó orosz kiadását Nyugaton – állítja a The Washington Post cikke szerint Ivan Tolsztoj, a szovjet időkben ünnepelt Alekszej Tolsztoj író fia. „Paszternak regénye eszközzé vált az Egyesült Államok kezében arra, hogy megleckéztesse a Szovjetuniót” – nyilatkozott a lapnak a szerző. Tízévi kutatómunka után idén, a Doktor Zsivágó megjelenésének 50. évfordulóján fog napvilágot látni könyve Tisztára mosott regény címmel.

Az újságíró – mint állítja – konkrét bizonyítékokkal szolgál arra, hogy a Szovjetunióban tiltólistára került regény első orosz kiadását a CIA szervezte meg, nem utolsósorban azért, mert a Svéd Akadémia szabályai szerint minden vizsgált művet eredeti nyelven kellett benyújtani. (Az akadémia titkossági előírása értelmében az 1958-as Nobel-díjra vonatkozó dokumentáció egyébként 50 évvel később, 2008-ben válik kutathatóvá.)

Borisz Paszternak Nyugaton is elismert költő volt, 1946 és 1950 között minden évben jelölték irodalmi Nobel-díjra. Életművének mintegy összegzéseként, a tolsztoji, turgenyevi hagyományokat folytatva tízévi munka után, 1955-re készült el nagyszabású regényével, amely 1903 és 1929 között követi nyomon hőse, Zsivágó doktor sorsát, harcát a túlélésért az orosz-szovjet történelemben.

A kéziratot Paszternak 1956-ban küldte el a Novij Mir folyóiratnak, de elutasították azzal, hogy „rágalmazó módon ábrázolta az októberi forradalmat, a Szovjetunió társadalmi rendszerét”. Tolsztoj részletesen feltárja a kulturális hidegháború korszakába illő történetet arról, hogy miként csempészték Nyugatra a regényt, és milyen titkos levelezést folytatott Paszternak az olasz Giangiacomo Feltrinelli kiadóval. A KGB keze Olaszországig is elért, de nem sikerült megakadályozni, hogy a mű 1957 végén olasz nyelven megjelenjen. Nem sokkal később napvilágot látott az angol és a francia fordítás is, az első orosz nyelvű, korlátozott példányszámú kiadás érdekében viszont a CIA-nak kellett „közbelépnie”.

A Svéd Akadémia elé került orosz változatot a könyv szerint Feltrinelli adta ki, valójában azonban hamisítvány volt, amelyet máshol titokban nyomtattak. Tolsztoj megtalálta azt az orosz emigráns nyomdászt, aki a szedést végezte, rábukkant a kiadóra is, és több volt CIA-ügynökkel készített interjút.

Jevgenyij Paszternak, az író 84 éves, Moszkvában élő fia és műveinek gondozója „olcsó szenzációnak” nevezte Tolsztoj munkáját, szerinte apja a CIA közreműködése nélkül is kétségtelenül megkapta volna a Nobel-díjat.

Ivan Tolsztoj szerint Paszternakot a Nobel-díj és a vele járó nemzetközi hírnév óvta meg attól, hogy a KGB börtönbe csukja. Az író csak néhány óráig tudott örülni, mikor megtudta, ő kapta az elismerést költészetéért és „a nagy orosz elbeszélő hagyomány” folytatásáért. Stockholmba küldött gyors sürgönyében csak annyit írt: „Végtelenül hálás, meghatódott, büszke, meglepett és zavarban vagyok”; néhány nappal később már az öngyilkosság gondolatával foglalkozik. Az irodalmi Nobel-díj történetében ő volt az egyetlen, aki szándéka ellenére nem vehette át a kitüntetést, a szovjet hatalom nyomására vissza kellett, hogy utasítsa. Bár nem került börtönbe, az írószövetségből kizárták, a KGB tönkretette. 1960-ban, 70 évesen hunyt el rákban. A díjat fia 1989-ben vehette át.