A gleccser foglya: élt 31 évet

Ifj. Szergej Bodrov, az orosz film pár évvel ezelőtt feltűnt, frenetikus tehetségű, rokonszenves egyénisége a leszakadt Kolka gleccser alatt lelte halálát.

Rövid életet élt.

De mennyire gazdagot!

Miután leérettségizett a moszkvai francia nyelvű gimnáziumban, a Lomonoszov Egyetem történelem szakos hallgatója lett. Diplomamunkáját Építészet a velencei festészetben címmel írta 1994-ben. A filmkészítés egyszeregyét neves forgatókönyvíró-rendező édesapja, id. Szergej Bodrov mellett sajátította el, aki tudásának esszenciáját adta fiának. De még mielőtt ő maga is rendezni kezdett volna, tanulmányútra indult az élet sűrűjébe. Előbb tanított, aztán egy cukrászüzemben dolgozott, majd beállt úszómesternek valahol Olaszországban. Miután hazatért, az orosz televízió Vzgljad című népszerű műsorának kommentátora lett. 1996-ban már a papa mozijában (fő)szerepel katonai mundért öltve. Zsilint játssza a csecsenföldi háborút megidéző A kaukázusi fogolyban, de úgy, hogy minden rangos díjat megnyer vele. Még az Orosz Filmakadémia Nikáját is. A filmkritikusok „az év legjobb színészét” látják benne. Őt választják meg nemzedéke arcának, ám Szergej Bodrov ettől sem száll el. Két lábbal marad a földön, és olyan odaadással, alázattal végzi el a rá bízott feladatokat, mint egy szorgalmas kisdiák. Alekszej Balaban Fivér és Fivér 2 (1997, 2000) című maffiatörténetével, amely kultuszfilmmé vált az orosz mozikban, már elérhetetlen magasságokban járhatna, jelleme mégis változatlan marad. Szerény, jó lelkű, hétköznapi ember. Szeretnék sztárként kezelni, de nem engedi. Pontosabban: nem vesz tudomást róla. A két Fivér között Régis Wargnier francia-orosz-bolgár-spanyol koprodukcióban forgatott alkotásában, az egyetemes filmművészet egyik legértékesebb darabjában, a Kelet-Nyugatban nyújt hatalmas alakítást Sabdrine Bonnaire és Catherine Deneuve partnereként.

Szása Vasziljevet, a kijevi úszóbajnokot játssza, aki a negyvenes évek második felében megszökik Szovjet Anyácska szorításából. Szüleit letartóztatták, majd kivégezték, szeretett bábuskáját kémkedéssel vádolják. Szásenykája minden erejével arra készül, hogy örökre elhagyja hazáját. Télvíz idején a jéghideg folyóban árral szemben úszik, hogy kijusson a bécsi Eb-re. A „nagy utazás” helyett azonban fényes hazai győzelme ellenére, egy Fekete-tengeri edzőtábor jut neki, ahol a „legkeményebb” sportolókat gyűrik. Egy ilyen fiú, mint ő, akinek az „egész családja a nép ellensége”, mégsem képviselheti az országot a világ szeme előtt. Szása Ogyesszában vág neki a veszélyes kalandnak. Órákon át, a végkimerülésig küzd a hullámok között, természetesen az előre leperkált öszszegért. Egy teherhajó kapitánya viszi el Törökországba. Onnan jut el Franciaországba, majd Kanadába, hogy huszonévesen új életet kezdhessen.

Sodró erejű, felkavaró alakítás!

Szergej Bodrov előtt nagy ívű pálya állt.

A Kelet-Nyugat után egy angol és egy amerikai filmben kapott kiemelkedő szerepet. Pawel Pawlikovski rendezte az előbbit (Stringer), id. Szergej Bodrov az utóbbit (Quickly).

Tavaly pedig már a kamera mögött állt. Életében először rendezett. Nővérek című filmjének főhőse a tizenhárom éves Szvjeta, aki orvlövésznek készül. Miután apja kiszabadul a börtönből, régi bűntársai azonnal lecsapnak rá és megzsarolják. Nyolcéves lányát, Dinát akarják elrabolni, aki Szvjeta féltestvére. A két lány között eddig ellenséges tüzek lobogtak, most, hogy Szvjetának kell vigyáznia húga épségére, kapcsolatuk fokozatosan megváltozik.

Cottbusban az ökomenikus zsűri díját kapta a film, Karlovy Varyban „A rendező művészi alkotóképességéért és az orosz társadalom szubkultúrájának hiteles ábrázolásáért” Philip Morris-díjjal jutalmazták. A fesztivál rendezői meg is hívták őt a bemutatóra, e kellemes vendégeskedés helyett azonban a számára fontosabbat választotta.

Észak-Oszétiát.

Készülő filmjéhez, Az összekötőhöz keresett festői helyszíneket. Meg is találta. Vesztére.

Rendezője, forgatókönyvírója és egyik főszereplője volt a filmnek, amelynek jelentős részét Moszkvában vették fel, a Kaukázusban csupán néhány jelenetet forgattak volna.

„A történetet a saját életem diktálta – nyilatkozta a forgatást megelőzően. – Sokat utazom, és rendszerint vonattal, mert érdekelnek az emberek. Filmem hőseivel évekkel ezelőtt Bulgáriában találkoztam. Nagy utazók voltak, akik imádták a kalandokat, de nemcsak a romantikusakat – a veszélyeseket is! Szergejt, a két barát egyikét térden lövik egy véres helyzetben, ezért mindkét lábát amputálni kell. De úgy rendezi be az életét, hogy a családtagjain kívül senki sem tudja, hogy műlábakon jár.”

Már javában tartott a forgatás, amikor szeptember második felében Észak-Oszétiába költözött a stáb.

Szvetlana, Szergej Bodrov felesége a következőképpen idézi fel az utolsó napok eseményeit:

„Házasságkötésünk ötödik évfordulóját ünnepeltük, mielőtt elutazott volna. Négyéves a kislányunk, fiunk egy hónappal a forgatást megelőzően született. Nagyon izgultam a férjem miatt. Tudtam, hová megy. A gyerekek is érezték, hogy mennyire nyugtalan vagyok. Olga örökké az apjáról kérdezett, a kicsi egyfolytában sírt, rosszul evett és rosszul aludt. A tragédia előtt egy nappal telefonon beszéltünk. Nagyon szomorúnak éreztem a hangját. Nem olyan volt, mint máskor. Rosszat sejtettem, de nem árultam el neki. Vigyázz a gyerekekre! – mondta. És itt, ezen a ponton meg is szakadt a beszélgetésünk.”

Szeptember 21, este kilenc óra. Karmadon település fölött, ahol Bodrov stábja forgat, óriási kő-, föld-, jég- és hógörgeteggel leszakadt egy gleccser. 2500 méter magasból indult el óriási robajjal és hatalmas sebességgel. Menekülésre nem maradt idő. A 2-3 millió köbméternyi haláltakaró a filmesek mellett a helyi lakosokat is pillanatok alatt befödte. Több mint száz ember tűnt el a görgeteg alatt. Az első jelentések szerint a forgatócsoport pirotechnikusai okozták a lavinaomlást, miután robbantottak. Később megállapították: a tragédia valószínűleg vulkanikus tevékenység következménye.

A tényeken azonban ez sem változtat.

Szergej Bodrov, élete harmincegyedik évében örökre Oszétiában maradt. A lavina következtében kialakult jégtakaró helyenként a 120 méteres vastagságot is eléri. Ahhoz, hogy elolvadjon, nyolc-tíz év is kevés lehet.

Ahhoz viszont, hogy Szergej Bodrov alakja feledésbe merüljön, egy emberöltő is kevés. A filmtörténet mindörökre emlékezni fog rá.