A festészet ünnepe

A Pozsonyi Városi Galéria Pálffy-palotabeli kiállító-termeiben június 5-ig látható A festészet ünnepe című tárlat, melyet Rudolf Fila alkotásaiból rendeztek. Ivan Jančár, a galéria igazgatója sajtótájékoztatón elmondta, ez a Fila-életművet bemutató eddigi legnagyobb kiállítás. Az összeállítás a művész legjellemzőbb alkotásait vonultatja fel, érintve valamennyi alkotói korszakát.

Rudolf Fila a huszadik századi szlovák képzőművészet ikonikus alakja. A Pálffy-palota teljes második és harmadik elmeletét elfoglaló tárlaton több mint százhúsz alkotás prezentálja a múlt évben elhunyt jelentős szlovák alkotó munkásságát.

Ivan Jančár ismertetése szerint Fila autonóm alkotó volt, aki semmilyen olyan művészeti csoporthoz – mint pl. a Galanda-csoport – nem tartozott, amellyel könnyebben érvényesülhetett volna, munkásságát pedig átütőbben prezentálhatta volna. Mindig a saját útját járta, maga kereste azt a sajátos irányt, amelyet képviselt az absztrakt megnyilvánulástól kezdve az art informelen keresztül a maga által megteremtett műfajig, a testképekig (telovky) és az ún. átfestésekig (régi alkotók munkájába nyúlt bele, hozzátéve saját üzenetét).

Rudolf Fila végtelenül művelt és képzett alkotó volt, pedagógusként képzőművészek több nemzedékére hatott. Tanárként – harminc évig tanított a nagy hírű Pozsonyi Iparművészeti Szakközépiskolában – és erős személyiségű alkotóként egyéni utat járva is úgy hatott a hazai képzőművészet alakulására, ahogy senki. Vallotta, hogy a képzőművészetben is úgy kell, illetve kellene az értékeket megkülönböztetni, mint a zenében. Ott ugyanis elég korán megtanuljuk elválasztani az operettet az operától. Arra törekedett, hogy ezt megértesse a diákjaival is, akik körében nagyon népszerű volt. Nem véletlenül: sikerült elérnie, hogy az iskola a normalizáció időszakában is a szabad gondolkodás oázisa lehetett.

„Absztrakt képeivel Fila szembehelyezkedett a hivatalos irányzattal, és örök konfliktusban állt a szocialista realizmussal. Ha nem a múlt rendszerben élt volna, sokkal nagyobb sikereket érhetett volna el külföldön. Svájcból kapott kiállítási ajánlatot, de a kijutást az illetékesek nem tették számára lehetővé. 1988-ban a pozsonyi Umelkában állított ki. Tárlata olyan szenzációnak számított, hogy a megnyitóra hatszáz ember jött össze, nem fértek be az épületbe” – mondta Jan Kukal, a kiállítás társrendezője, aki a múlt század hatvanas éveitől ismerte a művészt, s munkásságának egyik legavatottabb szakértője.

Bár Svájcban nem állíthatott ki, „kijutott” Európába. A normaliziós időszakban látta Fila munkáit Etienne Cornevin francia művészettörténész, aki a párizsi Sorbonon a szlovák festő munkásságáról írta disszertációját.

Nagyon sok magángyűjteményben található Fila-alkotás. Talán azért, mert van valami abban, amit egykor Pavel Vilikovský író jelentett ki Filáról, abból az amerikai mondásból kiindulva, hogy a vándornak ott az otthona, ahol szögre akasztja a kalapját. „Nekem ott az otthonom – mondta Vilikovský –, ahol falra akasztok egy Fila-képet.”

A festészet ünnepe című kiállítást még a művész segítségével 2013-ban kezdték szervezni. A kiállított alkotásokat – melyek az 1959-től 2014-ig terjedő időszakból származnak – öt hazai galéria és 24 magángyűjtő kölcsönözte a tárlatra.