A festészet és a textil nyelvén

Simonffy Márta: A várakozás; vászon, festés, ceruzarajzAz épületeken lévő falfestmények analógiájára a belső terek átformálására, elválasztására, átlényegítésére rendkívül nagy szerephez jutottak az olajalapú festékkel vászonra festett textilfalak, a nagyméretű képek, pannók, amelyek különféle építészeti elemek, szerkezetek vagy kertek, tájrészletek, esetleg az égbolt és más természeti elemek megjelenítésével keltettek vizuális illúziót. A barokk építészet nagymértékben használta az illúziót a falakon, a falfestményeken. Olyan elemeket jelenítettek meg, kertrészleteket például, amelyek természetesen nem voltak ott, ám a látvánnyal a textilfalak kinyitották, kitágították a zárt teret – illúziót keltettek.

Hogy az illúziókeltés ilyen falfestmény-textilfalak révén ma, a mai technikákkal, a kortárs eljárásokkal hogyan valósítható meg, erre tesz kísérletet és erre ad egy variációt ez a kiállítás, amelynek kiváló megjelenési helye van a Trencséni Vár kiállítótermeiben. Ahol a kiállítóhelyiség térbeosztása, a történelmi múltat őrző atmoszféra, a várhangulat még nagyobb átjárást eredményez az idősíkok között, segítve a képzelet útját, erősítve az illúziót, a művekben felsejlő emocionális vonzalmat a régi korok gondolatai és érzelmei iránt.

Említem is Simonffy Mártának (aki a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének az elnöke), hogy jobb helyre nem is kerülhetett volna ez az anyag, amely válogatás a Szombathelyen bemutatott kollekcióból. „Örülök ennek a helyszínnek, mert itt az izgalmas térszerkezetek, a falfülkék vagy az ablakmélyedések olyan műelrendezési lehetőséget kínáltak, amellyel egy »faktúrájában homogén« területen nem élhet a kurátor. Ezért természetesen itt másképp szólnak a művek, ez a tér más fogalmakat emel ki, a kiállítás más erőre kap, itt, ezen a helyszínen egészen más a tárlat dimenziója. A műtárgyak emocionálisan úgy hatnak ebben az izgalmas vári szerkezetben, hogy az illúzió segítségével a vár történelmi idejét tudjuk megidézni a huszadik század nyelvén.” És az üzenetek, annak ellenére, hogy az alkotó művészek között nemcsak festők, hanem grafikusok, textilművészek és szobrászok is vannak, a festmény és a textil nyelvén szólalnak meg.

„Amikor ezt a témát kitaláltam, és felkértem a művészeket, az illúzió tartalmi és emocionális öszszefüggéseire voltam kíváncsi, s arra, milyen formában vetül a művészek alkotásaiban. Valamint hogy miképpen felelnek műveikkel korunk kihívásaira.”

Felelnek és megfelelnek, hiszen természetesen ez a kiállítás – a vár adta pluszillúzióval kiegészülve – nem csupán egy történelmi utazás illúzióját képes kelteni, ott van benne a jelen is. Égetően mai és igencsak kifejező példája ennek a reklámlogókból alkotott kép, amely azt üzeni, hogy az ember illúziót fogyaszt a reklámmal: elcsábít, csalfa, illuzionisztikus történeteket élünk meg általa nap mint nap.

E várbeli kiállítást, mely a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete és a Trencséni Múzeum együttműködésének köszönhetően valósulhatott meg, Simonffy Márta értékelése szerint „a sajátos hozzáállás, az egyéni hangvétel, a különböző technikák és anyagok teszik izgalmassá. Az árnyalt megfogalmazások, az érzelmi kisugárzás, finom, visszafogott verbalizálás, létező elemek, archetipikus terek, szimbólumok megjelenítése, az absztrakció, a fény- és árnyékvetülések, a tompa és erőteljes színskálák teszik izgalmassá és sokszínűvé a bemutatott agyagot. A jelenkor magyar művészetének egy olyan szegmensét igyekszik bemutatni ez a tárlat, amely a virtuális illúzió vizuális logikájára épít.”