A féltékenység kórtanából

Négy évtizede várja Füst Milán regénye, A feleségem története, hogy film szülessen belőle. Enyedi Ildikónak, a berlini Aranymedve-díjas Testről és lélekről rendezőjének már min-den adott ahhoz, hogy régi tervét megvalósítsa.

A regény megfilmesítésének jogait először a Szindbád és a Csontváry alkotója, Huszárik Zoltán harcolta ki, az 1967-ben elhunyt Füst Milán özvegye neki adta áldását a tervre, a rendező korai halálával azonban fiókban maradt a félig kész forgatókönyv. Huszárik ugyanis tudta: ehhez a történethez új filmnyelvet kell létrehoznia, amihez pedig időre lett volna szüksége. Később Szabó István, az Oscar-díjas Mephisto alkotója vette kezébe a könyvet, aztán különböző okok miatt ő is letette.

Schein Gábor írja nemrég megjelent Füst-monográfiájában, hogy „az irodalmi köztudat a XX. század első felének legkiemelkedőbb prózai teljesítményei közé sorolja a regényt, amely nélkül nehezen értelmezhetők a magyar regény poétikai gondolkodását megújító kezdeményezések”. Tény és való: a Kossuth-díjas író, költő, drámaíró és esztéta nagyregénye 1942-es megjelenésétől a világirodalom megfejthetetlen titkú műveinek egyike. A Nobel-díjra is jelölt szerző könyvét az 1958-as Gallimard-féle francia kiadást követően húsz nyelvre fordították le, s mindenütt elismerő kritikával ünnepelték.

Hogy miben rejlik e kivételes mű varázsa? A szerelem, a házasság, a féltékenység a világirodalom örök témáinak egyike. Füst Milán mégis valami újat tudott mondani: elhallgatott és sokak által csak homályosan érzett igazságokat közöl a legnagyobb érzésről, amelyet megélhetünk. Egy gyötrelmes kapcsolat mennyei magasságait és pokoli mélységeit mutatja be a mű, amelyben a féltékenység rögeszmévé és önpusztító szenvedéllyé válik. A féltékenység tudományos leírása, kórtana a könyv, egy állandóan gyanakvó, aggályoskodó férj lelki kálváriájának számtalan stációját megelevenítve. Egy nagydarab holland hajós, bizonyos Störr kapitány és bájos francia nyelvtanárnő felesége, Lizzy házasságának bizarr történetébe lépünk be, amelyet a belső ábrázolás, a remek lélektükrözés tesz igazi mesterművé.

„Hogy a feleségem megcsal, régen sejtettem. De, hogy evvel…” – így kezdődik a regény, amely sok évvel ezelőtt Enyedi Ildikót is rabul ejtette, filmre vinni azonban csak most, a Testről és lélekről világra szóló sikere után lesz lehetősége. Húszéves tervet látunk megvalósulni, egy óriási bravúrral megalkotott mű vár elkerülhetetlen sorsára. Hogy miért nem volt elég ehhez az 1989-es cannes-i Aranykamera, amelyet Enyedi Ildikó első játékfilmjéért, Az én XX. századomért kapott? Ma már nem is érdemes eltöprengeni ezen. Maradjunk annyiban, hogy a tavalyi Berlinalén kapott díj szélesebbre tárta a kaput a rendezőnő előtt. Ez lesz az első angol nyelvű filmje, amelyet külföldi összefogásban, francia–olasz–német koprodukcióban forgat.

Störr kapitányt, akinek az élete sokkal inkább pokoli küzdelem, mint paradicsomi kert, a norvég Baasmo Christiansen játssza majd a vásznon, akit olyan filmekből ismerhetünk, mint az Oscar-jelölt Kon-Tiki, A király választása vagy az Üdvözöljük Norvégiában! Lizzyt, a feleségét az Egy szobalány naplója jeles francia sztárja, Léa Seydoux alakítja, aki egy provokatívan érzéki filmmel, az Adéle életével robbant be a mozi világába, s azóta a leszbikus szerelem istennőjeként jegyzik hazájában. A felvételek Párizsban, Hamburgban, Dél-Olaszországban és Budapesten zajlanak majd, főleg nyári és téli hónapokban.

Annak, aki még nem olvasta a könyvet, csupán pár sort kínálok a regény utolsó oldaláról: „…Ma már minden bizalmamat abba vetem, hogy egy nap, verőfényes időben megint csak fel fog tűnni valahol, egy néptelen utcában, valami sarkon, s ha nem is fiatalon többé, de épp oly kedvesen tipegve, ismerős lépteivel. S hogy fekete köpenyén keresztül fog sütni a nap. A lelkemet teszem rá, hogy így lesz. Különben minek élni?”

A reményt, a szerelem titkait, férfi és nő kapcsolatának soha fel nem oldható ellentmondásait álmodja most filmre Enyedi Ildikó. Ez az ő regénye. Az ő világa. Füst Milán – ismeretlenül is – neki írta.