A felnőttszelídítő

<p>Theodore Melfi rendező St. Vincent című filmjében saját forgatókönyve alapján vígjátéki elemekkel dolgoz fel egy komoly, elgondolkodtató történetet kallódó és nehéz sorsú, a társadalom peremére sodródott, mondhatni, különc emberekről. Legalábbis a főszereplő az: egy csodabogár, aki – finoman szólva – kilóg a sorból. Az ő sorsát nyomon követve, a film a más megnyilvánulás, a más magatartás elfogadásáról, egyben a kirekesztésről is szól, könnyed hangvétellel, fanyar humorral.</p>

TALLÓSI BÉLA

Az excentrikus figura nem más, mint Vincent, a háborús veterán (Bill Murray), akinek már a lakóháza sem illik bele az utcaképbe: nincs zöldellő előkertje, háza körül minden kopár és lepusztult, még a kerítését is ledöntötte rozoga járgányával egy tolatás során. De nem csak a környezete csupasz, társa sincs – az egyetlen lény, akivel megérteti magát, nagy becsben tartott macskája. Egy kikopott orosz sztriptíztáncossal, Dakával (Naomi Watts) tartja a kapcsolatot, aki pénzért megy el vele. Bár a nő leginkább „hitelbe nyújtja” szolgáltatásait a veteránnak, hiszen a férfi sosem tudja megfizetni a teljes taxát. Sokszor a napi betevőre sem futja neki, mert azt a keveset, amije van, macskaeledelre, italra és sportfogadásra költi.

Vincent sivár életét azonban megzavarja, hogy a szomszédba beköltözik egy elvált nő, Maggie (Melissa McCarthy) 12 éves kisfiával, Oliverrel (Jaeden Lieberther). A durva, kötekedő, mogorva, lelketlen és haszonleső férfi nem éppen barátságosan fogadja őket. Maggie épp az ellentéte, odaadó ápoló egy kórházban, aki a szabadidejét is feláldozza a betegekért. Így esik meg, hogy Oliver egyedül érkezik haza az iskolából, s mivel nem tud bemenni a lakásukba, bekopog Vincenthez. A férfi jó pénzért vállalja a bébicsőszködést, s ezzel elindul egy összebékülési folyamat, amelyben a szereplők – az egyedülálló anya, az apa nélkül felnövekvő, kissé fura észjárású fiú, a kikopott prostituált és a társadalomból kivetett veterán – egy nagy családdá kovácsolódik.

Theodore Melfi filmjét a színészek játéka teszi élvezetesen keserédes vígjátékká. Mindenekelőtt a két főszereplő, az „adoptált” unoka és nagyapa játssza el meghatóan, nem eltúlzott gesztusokkal, hanem életszerűen az egymáshoz közeledést – aminek a végén a kapcsolatuk itt is úgy, olyan idillikusan alakul, mint minden, hasonló érzelmi fejlődéstörténetet kibontó filmben. Nem zavaró, hogy már az elején tudjuk, hova jutunk majd el a végkifejlettel, mert a film szellemesen tálalja, ahogy a két ember világa egymásba olvad. Ahogy a kisfiú lefejti Vincentről a mogorvaságát (antihősből hőssé teszi), és ahogy a férfi felfedi a fiú előtt az igazi férfias „züllés” világát. Közben pedig, lassan-lassan egymáshoz szelídülve, példaképpé válnak egymás számára. Szerethetők a figurák, szerethető, ahogy buktatókkal teli életüket is extravagánsan élik, szerethető, ahogy lazán veszik az akadályokat. Általuk szerethető a film is elejétől a végéig. Színvonalas szórakozást nyújt (amit a patetikus végső összeborulás sem ront el).

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?