A felnőttszelídítő

TALLÓSI BÉLA

Az excentrikus figura nem más, mint Vincent, a háborús veterán (Bill Murray), akinek már a lakóháza sem illik bele az utcaképbe: nincs zöldellő előkertje, háza körül minden kopár és lepusztult, még a kerítését is ledöntötte rozoga járgányával egy tolatás során. De nem csak a környezete csupasz, társa sincs – az egyetlen lény, akivel megérteti magát, nagy becsben tartott macskája. Egy kikopott orosz sztriptíztáncossal, Dakával (Naomi Watts) tartja a kapcsolatot, aki pénzért megy el vele. Bár a nő leginkább „hitelbe nyújtja” szolgáltatásait a veteránnak, hiszen a férfi sosem tudja megfizetni a teljes taxát. Sokszor a napi betevőre sem futja neki, mert azt a keveset, amije van, macskaeledelre, italra és sportfogadásra költi.

Vincent sivár életét azonban megzavarja, hogy a szomszédba beköltözik egy elvált nő, Maggie (Melissa McCarthy) 12 éves kisfiával, Oliverrel (Jaeden Lieberther). A durva, kötekedő, mogorva, lelketlen és haszonleső férfi nem éppen barátságosan fogadja őket. Maggie épp az ellentéte, odaadó ápoló egy kórházban, aki a szabadidejét is feláldozza a betegekért. Így esik meg, hogy Oliver egyedül érkezik haza az iskolából, s mivel nem tud bemenni a lakásukba, bekopog Vincenthez. A férfi jó pénzért vállalja a bébicsőszködést, s ezzel elindul egy összebékülési folyamat, amelyben a szereplők – az egyedülálló anya, az apa nélkül felnövekvő, kissé fura észjárású fiú, a kikopott prostituált és a társadalomból kivetett veterán – egy nagy családdá kovácsolódik.

Theodore Melfi filmjét a színészek játéka teszi élvezetesen keserédes vígjátékká. Mindenekelőtt a két főszereplő, az „adoptált” unoka és nagyapa játssza el meghatóan, nem eltúlzott gesztusokkal, hanem életszerűen az egymáshoz közeledést – aminek a végén a kapcsolatuk itt is úgy, olyan idillikusan alakul, mint minden, hasonló érzelmi fejlődéstörténetet kibontó filmben. Nem zavaró, hogy már az elején tudjuk, hova jutunk majd el a végkifejlettel, mert a film szellemesen tálalja, ahogy a két ember világa egymásba olvad. Ahogy a kisfiú lefejti Vincentről a mogorvaságát (antihősből hőssé teszi), és ahogy a férfi felfedi a fiú előtt az igazi férfias „züllés” világát. Közben pedig, lassan-lassan egymáshoz szelídülve, példaképpé válnak egymás számára. Szerethetők a figurák, szerethető, ahogy buktatókkal teli életüket is extravagánsan élik, szerethető, ahogy lazán veszik az akadályokat. Általuk szerethető a film is elejétől a végéig. Színvonalas szórakozást nyújt (amit a patetikus végső összeborulás sem ront el).