A barátság a szerelem akadálya

TALLÓSI BÉLA

Van, ahol betegség, van, ahol baleset, van, ahol háború, van, ahol előítéletek gátolják az egymásnak teremtett szerelmesek akadálytalan útját az oltárig. A sikeres írónő, Cecelia Ahern Ahol a szivárvány véget ér című könyvében – természetszerűen az alapján forgatott filmben is – ez a gát a gyerekkori barátság. Az alkotói fantázia szülte sikeres love storyk sorában ez ideig nem igazán találunk példát arra, hogy a szoros gyerekkori kötelék álljon az útjába az életre szóló nagy szenvedély kibontakozásának. Most viszont ezt kapja az olvasó és a néző, újdonságként. Ez – a barátság mint gátló tényező – a legfőbb eredetisége a sztorinak. Minden más, vagyis a szerelmi szál kibontakozásának menete bevált receptet követ, ezért előre sejthető és megjósolható a végkifejlet. Az Ahol a szivárvány véget ér végtelenül egyszerű és kiszámítható története mégsem fullad végtelen unalomba. Fordulatai ugyanis élvezhetők és szórakoztatók – köszönhetően annak, hogy mesések, édesek és még szellemesek is (mint például a Rosie teherbe esését felvezető jelenetek).

Rosie (Lily Collins) a főszereplő, aki az egész történetet elmeséli, kezdve azzal, hogy minden „baj” az iskolában kezdődött. Osztálytársai közül Alexhez (Sam Claflin) került a legközelebb, elválaszthatatlan diáktársak lettek. Az órákon a pad alatt levelezgettek, s a levelekben minden titkukat megosztották egymással. Mire azonban a kamaszkorba érve több is kialakulhatott volna közöttük, el kellett válniuk.

Az érettségi évében – itt lépünk be a történetbe – Alex a szüleivel Bostonba költözik, Rosie viszont marad Dublinban. A lányt ezért az évzáró bulira az a fiú kíséri el az osztályból, aki trendibb és menőbb Alexnél. Rosie mégsem szerette soha, mert ellenszenvet váltott ki benne a kigyúrt teste és az, hogy minden lányt ámulatba ejtett modellkinézetével. Rosie, hogy bosszút álljon Alexen, amiért elhagyta őt (így éli meg a történteket), a bál éjszakáján ágyba bújik a szépfiúval… és teherbe esik. A terhesség, még inkább a baba derékba töri Rosie életét. Alex viszont Bostonban példás karriert fut be, jól nősül, előkelő társaságba, luxus környezetbe kerül. Időnként találkoznak. Ilyenkor érzik, hogy mégsem boldogok, mert nem tudnak kiteljesedni egymás nélkül – valós érzelmeiket viszont nem merik vállalni és felfedni egymás előtt. Jó pár év eltelik azzal, hogy levelezéssel ápolják, rövid találkozásokkal fel-felelevenítik egykori kapcsolatuk szép pillanatait. Barátságukat azonban nem merik kockára tenni egy bizonytalan szerelmi viszonyért. Végül – elvesztve sok-sok év lehetőségét – elfogadják, hogy nem tudnak egymás nélkül élni.

Bájos, élvezhető az Ahol a szivárvány véget ér. Legalább a moziban alakul valami úgy, ahogy szeretnénk. Legalább az írói és a filmalkotói fantázia simítja ki úgy a bánatráncokat a lelkünkön, hogy könnyekre fakadunk az örömtől – mások, regény- és filmhősök boldogságától. Mélyebb megrázkódtatást nem hagy maga után a film, akkora tétje nincs a bemutatott kapcsolatnak, hiszen minden édesen, mesésen megoldódik. Egyben el is felejtődik. A rossz és a jó is.