9. Győri Ütős Fesztivál

Győr. Uniós világunk egyik áldása a régiók átjárhatósága. Hatványozottabban vonatkozhat ez a kultúra áramlására. Úgy tűnik azonban, a változás még korántsem érintett meg bennünket kellően. Ilyen és hasonló gondolatok jártak a fejemben, miközben Győr felé autóztunk néhány barátommal. Az is felmerült bennem, hozzánk hasonlóan hányan tartanak ugyanazon cél felé?

Pedig itt van ez a fesztivál, alig egy órányi távolságra a szlovák fővárostól. Különleges seregszemle, amilyen nem sok akad széles e vidéken. Egybegyűjti a műfaj legkiválóbb magyarországi képviselőit. S a hab a tortán: Billy Cobham világ?hírű dobvirtuóz. Már a városba érve kellően ráhangolódhattunk az ese?ményekre: a Ritmo Samba Batucada Band hamisítatlan karneválhangulatot teremtett Győr utcáin.

A kétnapos rendezvény tükrözte, hogy a szervezők ügyesen tudták kamatoztatni az elmúlt évek tapasztalatait. Pozitív felismerés, hogy egy ütős fesztiválnak nem feltétlenül csak az ütősökről szólnia. Már az első műsorszám, a Széchenyi István Egyetem ütőhangszeres kamaraegyüttese és a Győri Ütőegyüttes produkciója előrevetítette, milyen dramaturgiai elvek mentén készült a műsor. Szépen megfért az ütősök mellett a népdal, a népi tánc és az elektromos hegedű is. Zsoldos Béla vibrafonos sem csupán a hagyományos jazzhangszerekre hagyatkozott Vibrafónia című művében. Azokra is természetesen, hiszen a dobok mögött az egyik legjobb magyar „püfölő”, Borlai Gergő ült, de a lírai tételek hangulatát hatásosan színezte a vonósok szekciója.

Rendhagyó társításokból a későbbiekben sem volt hiány: a kiváló dobos, Szendőfi Péter duóban muzsikált Birta Miklós gitárossal, Vasvári Pál basszusgitáros két külföldi perkás kíséretében lépett fel. Volt dobos workshop Balázs Elemérrel (természetesen a Balázs Elemér Goup is színpadra lépett), s volt ütőhangszer-kiállítás meg diaporáma bemutató.

A finálé az Amadinda Ütőegyüttesnek jutott, akik a magyar ütős műfaj klasszikusainak számítanak. Nem szabad elfeledkezni Billy Cobhamről: életem leghosszabb dobszólóját (50 perc) láthattam-hallhattam tőle, amely egyetlen pillanatában sem volt érdektelen, unalmas. Ahogy a többi produkció sem. Azért sem, mert egyes műsor?számok időtartamát „méretará?nyo?san” határozták meg, amit, sok más mellett a szervezők erényeként kell nyugtázni. Nem irigylem őket, ha a következő, jubileumi rendezvényen felül akarják múlni az idei színvonalát.

A szünetben a Richter-terem előcsarnokában összefutottam néhány dunaszerdahelyi ismerősömmel. Borúlátásom a régiók átjárhatóságával kapcsolatban kissé csillapodott. De valóban csak egy keveset.