2003 a moziban

Aa az idei év nem is volt olyan sikeres Hollywood számára, mint a tavalyi esztendő, azért panaszra nem lehet oka a nagy filmstúdiók vezetőinek. A folytatásokban ugyan legtöbbször csalódniuk kellett, de ez talán ráébresztette őket arra, hogy érdemes vállalni a kockázatot, és új ötletekkel bombázni a közönséget. Idén ugyanis azok aratták le a babérokat, akik merész vállalkozásba fogtak.

Az év elején Eminemnek sikerült leginkább meglepnie a közönséget, akinek 8 mérföld című filmje meglehetősen távol állt a könnyűzenei előadók szokásos filmes debütálásától. Igaz, ebben nagy szerepet játszott Curtis Hanson rendező (Szigorúan bizalmas, Wonder Boys – Pokoli hétvége), aki realisztikusan ábrázolta a rapper közegét, lehetőségeit, és fejlődésének történetét – és ennek megfelelően komoly alakítást várt el a főszereplőjétől. A 8 mérföld-et tehát díjazták a kritikusok és imádta a közönség: a 41 millió dolláros produkció 116 millió dollárt keresett az Egyesült Államokban, és ugyanenynyit külföldön.

Szintén a kockázatvállalásnak köszönheti sikerét a Pixar Animációs Stúdió, mely sosem nyúl régi meséhez, mindig a saját történeteivel szórakoztat. Idei remekműve, a Némó nyomában mulatságos epizódokkal tarkított cselekményt dolgozott fel, melynek tanításait és humorát a legkülönbözőbb korosztály is magáénak érezhette. A módszer bevált: a Némó nyomában minden idők legsikeresebb animációs alkotása lett, mely csaknem 490 millió dollárt hozott a konyhára.

Jerry Bruckheimer producer ritkán nyúl mellé – ezúttal sem tévedett. A Karib-tenger kalózai című filmje egy régi műfajt elevenített fel: az ifjúsági kalandfilmet, azon belül is a kalóz-legendákat. Az alkotás sikerét mindenekelőtt a rendező, Gore Verbinski biztos mesterségbeli tudása, és az egyik főszereplő, Johnny Depp lehengerlő alakítása garantálta. Sikerét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy azóta a teljes stáb leszerződött a folytatásra.

Európa mindeközben hadat üzent Hollywoodnak, és elmélyült művészfilmek helyett vígjátékokkal próbálta visszacsábítani a közönségét. A franciák rukkoltak elő először egy nézőcsalogató produkcióval, és a Taxi-sorozat harmadik része teljesítette is küldetését. Luc Besson producer pedig vérszemet kapott, és Amerika meghódítására vállalkozott: már forgatják is a Taxi hollywoodi változatát.

A németek mindeközben saját múltjukon kacagtak, és Európa többi országát is megnevettették a Good bye, Lenin! című filmjükkel. A berlini fal leomlásának korszakát felidéző alkotást 6 és fél millió német látta, és a britek közül is többen voltak rá kíváncsiak, mint bármely más német produkcióra valaha.

Decemberre a britek is bejelentkeztek egy vígjátékkal, sőt egy erős hajrával le is körözték vetélytársaikat. Az Igazából szerelem című filmjüket a romantikus komédiák nagymestere, Richard Curtis írta és rendezte, főszerepeit pedig a szigetország legnagyobb sztárjai játszották. Az Igazából szerelem nemcsak Európában, de a tengerentúlon is tarolt, és még mindig nem zárta be a kasszát.

VISSZATÉRŐK

Leonardo DiCaprio felnőtt, és kamaszbáját maga mögött hagyta – ezt két új filmjével is bizonyította, melyek az évkezdet legnagyobb szabású produkciói voltak. Steven Spielberg Kapj el, ha tudsz! című alkotásában azonban nem ő, hanem Christopher Walken epizódalakítása keltett feltűnést, Martin Scorsese New York bandái című munkájában pedig egy másik visszatérő, Daniel Day-Lewis vitte a prímet.

DiCaprio mindazonáltal visszadolgozta magát a hollywoodi élvonalba, és két olyan szerződést is kötött, melyek még óriási lehetőségeket tartogatnak a számára: Scorsesevel már le is forgatta a The Aviator című filmet, melyben Howard Hughes milliárdost kelti életre; és szintén Scorsese közvetítésével megkapta Baz Luhrmann Nagy Sándor-filmjének főszerepét is. Az év egyik legnagyobb szenzációját Demi Moore szolgáltatta, aki nemcsak megújult külsővel vágott vissza Charlie angyalainak, de magánéletével is sokkolta a rajongókat. A ‘90-es évek egyik hollywoodi bálványa csaknem félmillió dollárt költött a testére, és mint a vásznon kiderült: nem hiába. Alakja karcsúbb, mint fénykorában, és belül is fiatalnak érezheti magát, ha a nála 16 évvel fiatalabb Ashton Kutchert választotta párjául. Az év leghatásosabb visszatérését azonban kétségkívül Quentin Tarantino produkálta, aki 6 év szünet után jelentkezett új filmmel. A Kill Bill-nek egyelőre csak az első része került mozikba, de tökéletes kidolgozása és rejtélyes története eddig is gyümölcsöző vállalkozást faragott belőle: az 55 millió dolláros költségvetésű film eddig 110 milliót keresett. Biztosak lehetünk benne, hogy a 2004 februárjára ígért második epizód még nagy meglepetéseket tartogat.

FOLYTATÁSOK

Vannak filmek, melyek eleve azzal a szándékkal készülnek, hogy később folytatásokkal egészítsék ki a történeteket, más alkotásokat sikerük predesztinál újabb és újabb részek készítésére. Mindkét változatra érvényes, hogy az ismerős arcok és karakterek nem feltétlen vonzzák viszsza a tömegeket a nézőtérre. Egyes esetekben sikerült beváltani a hozzájuk fűzött reményeket, más esetekben csúfos vereséget szenvedtek.

Az X-Men című filmet egy sikeres képregény alapján forgatták, így várható volt, hogy lesz folytatása. Ráadásul az első rész olyan jól teljesített a mozikban, hogy a második elkészítésére még több pénzt szántak a producerek. Az eredményekből pedig egyértelműen kiderült, hogy jól kalkuláltak: a 110 millió dollárból forgatott X2 csaknem 400 milliót kasszírozott. Mi sem természetesebb ezek után, mint hogy jövőre elkészül a harmadik epizód.

Nem tévedtek nagyot az Amerikai pite alkotói sem, akik még egyszer összetoborozták a gimnáziumi bandát, és leforgatták a főszereplők, Jim és Michelle esküvőjét. Remélhetőleg unalomba fulladó házaséletükkel már nem traktálják a közönségét, mert ha most állnak meg, a csúcson hagyják abba. Az Amerikai pite – Az esküvő a tengerentúlon és az európai mozikban is tarolt, és csak olyan „szupermítoszok” tudták legyőzni, mint A Gyűrűk Ura – A két torony, a Mátrix – Újratöltve és a Terminátor 3.

Utóbbiak szintén megtalálták közönségüket, sőt, még növelni is tudták a korábbi részek sikerét. A Gyűrűk Ura – A gyűrű szövetsége például 860 millió dollárt hozott világszerte, A két torony című epizód pedig 920 milliót. A Mátrix – Újratöltve ugyan rossz kritikákat kapott, és rajongói is fanyalogtak rajta, anyagilag azonban nyereséges vállalkozás volt: összesen 735 millió dollárt fialt. A csalódás inkább a harmadik rész fogadtatásán ütközött ki: a Mátrix – Forradalmak-at már csak mérsékelt érdeklődés fogadta.

Kilenc év után a Terminátor történetét is folytatták, Arnold Schwarzenegger azonban már nem mindenkit hozott lázba. Az óriási költségvetéssel (175 millió dollár ráfordítással) készült produkció Amerikában 150 milliót, a világ többi részén pedig további 277 millió dollárt keresett.

Harry Potter továbbra is arat (könyvben és filmen egyaránt), de több olyan folytatás került a mozikba, mely korábbi sikertörténeteket taszított a mélybe, mint például a Doktor Szöszi 2, a Tomb Raider Lara Croft – Az élet bölcsője, a Charlie angyalai – Teljes gázzal, a Volt egyszer egy Mexikó, vagy épp a Még egy kis pánik. A kudarcok sora mégsem vette el a stúdiófőnökök kedvét attól, hogy tovább gyártsák az epizódokat, így jövőre mozikba kerül a Pókember, az Apádra ütök, és a Bérgyilkos a szomszédom második része.

DĺJAK

A fesztiválok sorát a Berlinale nyitotta, melyen kiderült, hogy Európa jelenleg nem tud felmutatni olyan alkotást, mely szakmai minőségét tekintve legyőzhetné az amerikai produkciókat. Ugyan az Arany Medvét a brit Michael Winterbottom vehette át In This World című művéért, az alkotás azonban hamar feledésbe merült. A legjobb színészi alakítások kategóriájában pedig a tengerentúli művészek taroltak: Az órák című film három női főszereplője (Nicole Kidman, Julianne Moore és Meryl Streep), valamint az Egy veszedelmes elme vallomásai főhőse, Sam Rockwell kapott szobrot. A Berlinale azért is fontos volt, mert a magyar Fliegauf Benedek a fiatal filmesek számára létrehozott Panorama szekció győztese lett Rengeteg című filmjével.

Berlin után Los Angelesé lett a főszerep, ahol előbb az Arany Glóbusz-, majd az Oscar-díjakat osztották ki. Mindkét gálán ugyanazok a filmek versengtek egymással: a Chicago című musical, Az órák, A zongorista, az Adaptáció, a Schmidt története és a Frida. Mind a rendezés, mind a színészi munka, a forgatókönyv, a zenei aláfestés vagy épp a látvány szempontjából ezek az alkotások jöhettek szóba, és szinte egyik film stábja sem maradt díj nélkül.

Az Oscar-gála valószínűleg leginkább az iraki háború-ellenes kiszólásokról és demonstrációról marad emlékezetes (elsősorban a dokumentumfilm kategóriájában győztes Michael Moore jóvoltából); de kétségtelenül felejthetetlen pillanata az is, amikor a legjobb férfi főszereplő kategóriájában nyertes Adrien Brody hosszú csókkal köszönte meg a szobrot Halle Berrynek. Itt kezdődött továbbá Nicole Kidman diadalútja, mely a filmvilág összes rangos eseményét érintette. Az Oscar-díjat Az órák főszerepéért söpörte be, Cannes-ban a Dogville című művel tündökölt, Toronto pedig a The Human Stain című munkáját ünnepelte.

A tavaszi szezon legrangosabb eseménye a cannes-i filmfesztivál, melynek résztvevői idén fanyalgással fogadták a kínálatot. A gyenge mezőnyből végül Gus Van Saint került ki győztesen, aki viszont ritka sikert aratott: ő kapta a legjobb rendezőnek, alkotása, az Elephant pedig a legjobb filmnek járó szobrot. (A két díjat általában külön produkciónak szavazzák.)

Velencében folytatódott a vetélkedés, amely idén hemzsegett az amerikai sztároktól. Itt debütált például Woody Allen új alkotása, az Anything Else, melyet egész kivételesen a mester is elkísért; és itt mutatták be a Coen fivérek Kegyetlen bánásmód című vígjátékát, melyet mindkét főszereplő (Catherine Zeta-Jones és George Clooney) is mosolyogva hirdetett. A legjobb főszereplő azonban a német Katja Riemann és az amerikai Sean Penn lett.

Velence Arany Oroszlánját végül egy elsőfilmes orosz alkotó, Andrej Zvjagincev vitte el Visszatérés című alkotásával, mely pár hónappal később, az Európai Filmdíj gáláján a legjobb első film díját érdemelte ki. Az Európai Filmakadémia zsűrije nemrég osztotta ki elismeréseit, melyből a legtöbbet a Good bye, Lenin! című német vígjátéknak ítélt.

MAGYAR VÁSZON

A magyar filmkészítés első fontos eseménye minden évben a Filmszemle, melyre január végén, február elején kerül sor. A 2003-as Filmszemlén kiderült, hogy a fiatal alkotók végképp átvették a vezetést az idősebb filmesek előtt, és noha Gothár Péter Magyar szépség című filmje nyerte a fődíjat, a legtöbb elismerést két elsőfilmes alkotása: Fazekas Csaba Boldog születésnapot! és Fliegauf Benedek Rengeteg című filmje nyerte.

Utóbbi pár héttel később elnyerte a berlini filmfesztivál legjobb fiatal filmesnek járó díját (a Panorama szekció legjobbja lett), majd bejárta a világ nemzetközi filmfesztiváljait. Pálfi György Hukkle című alkotása is tovább folytatta sikerkörútját, és további díjakat söpört be szerte a világban (év végére összesen 17 külföldi elismerést tudhatott magáénak).

A magyar kormány kiemelt támogatásával pedig elkészülhet Kertész Imre Nobel-díjas regénye, a Sorstalanság filmes változata, mely minden idők legnagyobb költségvetésű magyar filmje lesz. A Koltai Lajos rendezésében készülő alkotás forgatása nemrég kezdődött, javarésze tehát átcsúszik a 2004-es évre.

A nyár folyamán azonban mintegy húsz játékfilm forgatása kezdődött meg, többek között Jancsó Miklós, Janisch Attila, Herendi Gábor, Török Ferenc és Deák Krisztina munkája. A magyar közönségfilm talán még nagyobb iramban fejlődik, mint az úgynevezett művészi műfaj: Herendi Gábor a Valami Amerika után egy történelmi vígjátékot készített Magyar vándor címmel, és Fischer Gábor elsőfilmes rendező munkája, a Monte Carlo is szórakoztató szándékkal készül. Szintén a széles rétegeket célozza majd Deák Krisztina A miskolci Boni és Klájd című romantikus krimije, és Török Ferenc Szezon című alkotása is.

Idén két magyar bestsellerből készült film: Sas Tamás Apám beájulna című munkája már a mozikban van, Bergendy Péter pedig jövő évben fejezi be az Állítsátok meg Terézanyut! című filmjét.

Az új magyar közönségfilm megjelenésére a legjobb idei példa Antal Nimród Kontroll című műve, mely premierje óta több mint 100 ezer nézőt vonzott Budapesten, a vidéki adatokat pedig még nem is összesítették. A metró mítoszát megteremtő alkotás – mely műfajilag átöleli a romantikus vígjátékot, a thrillert és az akciófilmet – talán hosszabb távon is visszacsábította a nézőket a mozikba, és egy kedvező folyamatot indított el. (Origo, Gyárfás Dóra)