Több jut a nagyoknak

Brüszel. Az unió gazdagabb, északabbra fekvő tagállamai még a közös agrárpolitika eddig elfogadott reformlépései után is arányosan nagyobb pénzhez jutnak a déli vagy keleti tagállamoknál, így a jelenlegi politika növeli a különbséget szegények és gazdagok között. Ezt egy brit tanulmány állítja, amelyet a Financial Times ismertetett.

Az EU-tagországok között – az eltérő nemzeti érdekek miatt – jelenleg megoszlanak a vélemények arról, mennyire sürgető az agrárpolitika reformja. Franciaország és Németország úgy véli, a reformot elég 2013-tól megkezdeni. Az unió soros elnökségét jelenleg betöltő Nagy-Britannia szerint viszont az átalakítást mélyrehatóan és mielőbb el kell végezni. Londonnak ez a véleménye akadályozta meg június közepén, a tagországok állam- és kormányfőinek legutóbbi találkozóján, hogy megállapodás szülessék a 2007–2013 közötti uniós költségvetésről.

A Newcastle-i Egyetem átfogó tanulmánya szerint még a legutóbbi reformokat követően is Hollandia, Németország és Franciaország nagy régiói kapják a legnagyobb arányú uniós segélyeket, mert a rendszer egyfelől a nagyobb gazdaságokat, másfelől a gabona-, marha- és tejtermelőket viszonylagosan több támogatásban részesíti azokkal az ágazatokkal szemben, amelyek inkább a délebbi tagországokban tipikusak. Az új tagországok is sokkal jobban járhatnának akkor, ha az uniós pénzt nem ártámogatásra, hanem közvetlenül a szegényebb régiók felzárkóztatására fordítanák. Mark Shucksmith professzor szerint a reformnak lökést adhat, hogy most az unióban az átalakításra általában okot adó mindkét tényező, a külső nyomás és a költségvetési válság is fennáll. Csökkenhetnek az importvámok és az exporttámogatásokat is le lehet építeni. Bár mindezzel szemben áll több nagy EU-tagország nemzeti érdeke – ismerte el a kutató.

A brit szakértő úgy véli, a reformokat nem lehet tovább odázni, a régiók fejlettségének kiegyensúlyozása és a gazdák érdekében gyorsan kell lépni. A hagyományos agrárszerkezetet szerinte nem szabad erőltetni ott, ahol az a demográfiai és gazdasági változások – például a szélesebb piac – miatt már életképtelen.