Összefogásról és a szabadság megbecsüléséről beszéltek a szónokok

A megemlékezések vasárnap reggel a Parlament előtt kezdődtek, ahol Schmitt Pál köztársasági elnök jelenlétében a Himnusz hangjaira felvonták a Magyar Köztársaság lobogóját.

Az államfő a Magyar Televízióban vasárnap este elhangzott ünnepi beszédében azt mondta, Magyarország történelmi lehetőség előtt áll; vagy készek vagyunk ismét a helyére igazítani a sorsunkat, vagy a gyorsan változó, vészterhes világban örökre elveszítjük azt.

Schmitt Pál szerint Magyarországnak ma fegyverek nélkül ugyan, mégis ezer fronton kell megvédenie polgárai érdekét, így ma harcolnia kell az adóssággal, a nemzetközi válság pénzügyi hullámaival, és meg kell állítania milliók elszegényedését.

Orbán Viktor miniszterelnök, aki az európai uniós válságkezelő csúcstalálkozó miatt nem tudott részt venni a megemlékezésen, előző nap rótta le kegyeletét a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájánál.

A kormányfő az MR1-Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának a csúcstalálkozó helyszínéről nyilatkozva azt mondta, néhány kérdésben egyetértésre van szükség, ezért is tartózkodik Brüsszelben, dacára annak, hogy nem ott volna a helye, hanem Budapesten. Orbán Viktor úgy fogalmazott, "minden, ami ma jó, és esélyt ad a jövőre a mi életünkben, az mind 56-ból fakad".

A magyar miniszterelnök arról beszélt, hogy Görögország gyakorlatilag csődbe jutott, és ha nem sikerül választ adni arra, miként lehet megakadályozni e csőd átterjedését más országokra, akkor bajba kerülhet az egész európai gazdaság, benne a magyar is.

Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tuzséron a fiatalabb és az idősebb generációk közötti párbeszéd, a társadalmi összefogás és a múltra való emlékezés fontosságát hangsúlyozta.

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes Balatonberényben azt hangoztatta: 1956 iránytű ahhoz, hogy tudjuk, hogyan kell viselkednünk válságos helyzetekben, hogyan nem szabad megalkudnunk, feladnunk ragaszkodásunkat a szabadsághoz, a függetlenséghez, saját nemzetünk tiszteletéhez.

A forradalom leverését követő évtizedekről szólva azt mondta: 1956 olyan teherként nehezedett a kommunista rendszerre, hogy végül összeroppant. A miniszterelnök-helyettes a Magyarország szabadságért életüket feláldozók mellett azokat is áldozatként említette, akiknek 1956 után el kellett hagyniuk az országot, külföldön kellett új élet kezdeniük.

Rétvári Bence, a KDNP alelnöke egy budapesti megemlékezésen úgy fogalmazott: a szabadság értéke Közép-Európában sokkal nagyobb, mert mi vívtuk ki magunknak, és nem örökbe kaptuk.

Török Zsolt, a szocialisták szóvivője azt mondta: október 23-a a szabadság, a köztársaság ünnepe, de a miniszterelnökön kívül más közjogi méltóság sincs Magyarországon, illetve nem is nagyon jelennek meg semmilyen nyilvános eseményen.

Mesterházy Attila pártelnök szavait idézve azt mondta: valószínűleg lelkiismeret-furdalásuk lehet, hiszen a szabadság és köztársaság ünnepén "nem éppen szabadságot, hanem a szabadság korlátozását sikerült megteremteniük" az elmúlt tizenöt hónapban.

A Jobbik elnöke szerint az 1956-ban kezdődött szabadságharc nem ért véget, és a Jobbik be fogja azt fejezni, előbb vagy utóbb az egész országban meg fogja nyerni a választásokat.

Vona Gábor szerint a Fidesz visszafordíthatatlanul megindult a saját bukása felé, "a szocialisták osztódással szaporodnak, mint a baktérium, az LMP pedig még mindig nem döntötte el, hogy fiú-e vagy lány."

Karácsony Gergely, az LMP frakcióvezető-helyettese szerint 1956 a nemzeti egység pillanata volt, mert a hazug diktatúrát a forradalom alatt is kiszolgáló törpe kisebbséget leszámítva, egységbe olvasztotta a nemzetet.

A politikus a Műegyetemnél tartott rendezvényen úgy fogalmazott, hogy a magyar társadalom 55 év után még mindig nem tud mit kezdeni 1956-tal. Emlékeztetett arra, a Kádár-korszak kényszerű hallgatása hosszú évekre elzárta annak lehetőségét, hogy a ,56-ról beszéljünk.

Tarlós István szerint a demokráciát "jajongva" féltők között vannak azok is, akik 1990 előtt aktív kiszolgálói voltak a diktatúrának; a főpolgármester az 1956-os forradalom és szabadságharc 55. évfordulóján, a Magyar Rádió székházánál ugyanakkor annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a csendes többség ma egyértelműen rendet és átgondolt fejlesztéseket akar Budapesten.

Rácz Sándor, egykori elítélt arról beszélt, senki nem mondott ellent a szent forradalomnak, mert olyan demokráciát akartak, amilyenről régóta álmodoztak.

Mécs Imre ,56-os elítélt, SZDSZ-es politikus pedig arról beszélt, szerinte veszélyben van a demokrácia, és mindaz, ami egykor álomszerűnek tűnt.

Délután Budapesten civilek tüntettek a kormány által folytatott politika ellen, a demonstráción felszólalók azt hangsúlyozták, hogy a jelenlegi politikai hatalommal szemben alternatívát kell nyújtania a civileknek, ehhez pedig összefogásra, szerveződésre van szükség.

A Nagy Imre Társaság a "forradalmárok és a reformerek", köztük Nagy Imre, Losonczy Géza, Szilágyi József és Donáth Ferenc emléke előtt tisztelegtek.

A forradalom 55. évfordulójáról a határon túl is megemlékeztek, így például Párizsban, Varsóban, valamint a Bukarest melletti Snagovban, Nagy Imre és társai egykori fogságának színhelyén.