Orbán Viktort kínos teher nyomja az 1956-os nemzeti ünnepen

„Emlékezzünk közösen 1956 hőseire! Találkozzunk október 23-án, szerdán 10:30-kor Budapesten, a Millenárison. Beszédet mond Orbán Viktor. Add tovább! Fidesz” – ilyen üzenetekkel toboroz magának egy, a nyilvánosság számára ismeretlen adatbázis alapján tömeget a Fidesz. Orbán ezúttal – évek óta először – nem vidéken ünnepli október 23-át, hanem a fővárosban, a budai Millenárison. Éppen ott, ahová a vízügyeseket és a katasztrófavédelem munkatársait is családi napra hívták. Az ingyenes családi napra buszokkal szállíthatják őket. Állítólag a miniszterelnöki beszéd meghallgatása nem kötelező és nem is része a rendezvénynek, de aki akar, részt vehet rajta. A Magyar Péter vezette Tisza Párt néhány órával később a közelben tartja majd saját megemlékezését: a Bem térről vonulnak a Széna térre.

A kormányfő egy körülkerített helyszínen, a Millenárison beszél. Mivel a hely korlátozott befogadóképességű, így nem lesz része az ünnepet értékelő elemzéseknek az a számháború, hogy hány embert tudott mozgósítani a kormánypárt. A nagy kérdés az, hogy Orbán a júniusi EP-választások utáni első ünnepi beszédében mit kezd, kezd-e egyáltalán bármit a napi ügyekkel, az oroszokkal, a háborúval, a belpolitikai helyzettel. Ráadásul úgy kell közönség elé állnia a nemzeti ünnepen, hogy politikai igazgatója, Orbán Balázs nemrég tulajdonképpen 1956 lényegét kérdőjelezte meg, amikor azt sugallta, hogy az 1956-os szabadságharcosok küzdelme felelőtlen és értelmetlen volt. A Publicus Intézet felmérése szerint viszont csak a fideszesek 44 százaléka hallott a botrányos kijelentésről és harmaduk nem ért egyet vele. Az is tény, hogy a miniszterelnök 1956 örökségét attól függően tálalja és értékeli, hogy éppen mit diktál a politikai érdeke. Volt már választás Kelet és Nyugat között, zsarnokság elleni felkelés, higgadt rendszerváltás, nemzeti újjászületés és lázadás egy birodalom ellen, majd 2013-tól kezdődően 1956 kapcsán egyre inkább az Európai Uniót ostorozza.

Orbáné mellett Magyar Péter beszédére is érdemes lesz figyelni. Ez az első olyan rendezvény a választások után, amelyen a Tisza-vezér Magyar Orbánnal verseng (augusztus 20-án Orbán-beszéd híján nem ez volt a helyzet). Kérdés, ki hogyan jön ki ebből, Magyar mivel és hogyan tudja fenntartani a lelkesedést, milyen tétet tud adni a következő időszaknak úgy, hogy legközelebb két év múlva dönthetnek a nagypolitikáról a választók. 

(Tlx, 444)