Munkahelyi egészségvédelem

Az a tapasztalatom, hogy már nem csak a középkorúak, hanem a fiatal hivatali alkalmazottak körében is egyre gyakoribb jelenségnek számítanak a sérült hátgerinc okozta mozgásszervi rendellenességek. Van-e az EU-nak erre vonatkozó szabályzata, amely a munkaadókra kötelező?

Jelige: „muszkuloszkeletális bántalmak”

Az Európai Uniónak számos, a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó jogszabálya van, melyek többek között éppen a „muszkuloszkeletális” (az izomzat és a gerincoszlop rendellenességeivel kapcsolatos) panaszokat hivatottak megelőzni. E jogszabályokat minden tagországnak, így Szlovákiának is át kell vennie.

Az EU-ban érthető módon kiemelten foglalkoznak ezekkel a típusú sérülésekkel, mert (a nemkívánatos fájdalmon túl) hosszabb távon nagy a közvetlen pénzügyi és a tágabb értelemben vett gazdasági ára annak, hogy rövidtávon „egészségtelenül dolgoznak” az emberek.

Először említendő az EU általános egészség- és biztonságvédelmi törvénye, mely felsorolja a munkáltatók és munkavállalók kötelezettségeit. Például köteles a munkaadó arról gondoskodni, hogy a munkahely maga ne jelentsen a dolgozó egészségére és biztonságára semmi felesleges veszély; a meglévő kockázatokról pedig köteles tájékoztatni a dolgozókat. Ugyanakkor a dolgozóknak maguknak is együtt kell működniük azzal, hogy betartják a biztonsági előírásokat, és jelentenek minden előállt balesetveszélyes körülményt. Szó sem lehet arról, hogy valaki „szükségtelenként” vagy „nem vagyok én cukorból” megjegyzéssel megtagadja a védelmi eszközök használatát ill. az előírások betartását.

Specifikusabb jogszabályok vonatkoznak a kétkezi munka folyamán felmerülő kockázatok azonosítására és kivédésére, pl. nagy súlyokat emelgető dolgozóknál, amit el kellene kerülni.

Az irodai dolgozók esetében pedig az íróasztali munkára, számítőgép-használatra vonatkoznak az EU-jogszabályok. Pl. minden képernyőnek meg kell felelnie bizonyos standardoknak, és nem kockáztathatják feleslegesen a látás épségét. Ugyanígy általában az íróasztaloknak, székeknek és a közvetlen környezetnek is ergonómiailag helyesnek, „egészségbarátnak” kell lennie.

Más idevágó EU-jogszabályok a védőfelszerelésekről vagy a munkaidő beosztásáról szólnak. Utóbbi maximalizálja a heti munkaidőt, rendelkezik a pihenőkről, éjszakai műszakról stb.

Haladunk az európai standardok átvételével, és így remélhetjük, hogy kevesebb lesz az ilyen („musculoszkeletális”) megbetegedés. De csak akkor lehet eredményes ez a törekvés, ha tényleg mindenhol meghozzák és betartják a szükséges intézkedéseket. (euv, ú)