Egy kis kémtörténet

Ha a legősibb foglalkozás a prostitúció, akkor a második legősibb a kémkedés. Első írásos emléke a Bibliában található, amikor Mózes embereit a Kánaán földjének „megkémlelésére” küldte: „És nézzétek meg a földet, hogy milyen az, és a népet, amely lakozik azon: erős-é az vagy erőtlen, kevés-é vagy sok?” Az idézet jól szemlélteti több évezred kémkedését, a fő informátorok a kontinenseket összekötő kereskedelmi utak kufárjai voltak. Persze az uralkodók kiterjedt besúgóhálózattal rendelkeztek belső riválisaik elhárítására. Az első nagy kémmester a kínai Szun Ce volt. A hadviselésről írott könyvében 2500 évvel ezelőtt kidolgozta a kémkedés elméletét. Kisebb-nagyobb változtatásokkal ez a rendszer állt fenn az I. világháborúig, amikor is a világ kihívásai újfajta kémtevékenységet követeltek meg. Különvált a polgári és katonai kémkedés, s megalakultak az első mai értelemben vett titkosszolgálatok. Ezen intézmények életének csúcspontja a II. világháború volt, ahol valóban a kalandregényekből ismert figurák küzdöttek egymással a különféle harctereken. 1945 után jött a hidegháború, megalakult a CIA, a MOSZAD, a KGB, s kitermelődtek az újgenerációs ügynökök, akik olyan messze vannak James Bondtól, mint Makó Jeruzsálemtől. A második világháború után az amerikai diplomácia meghódoltatta szinte az egész földet. A titokból kinnrekedt országok titkosszolgálatának mindennapjai az atomcsoda megszerzésének jegyében teltek. A XX. század új színfoltja az ipari kémkedés, a kontinenseket átfogó óriásvállalatok jelentősége vetekszik az államokéval. Mottójuk: az új technikai eljárásokat még a szabadalmaztatás előtt el kell lopni, hiszen egy jól fizetett spion, még mindig sokkal olcsóbb, mint a fejlesztés. Manapság a régiónkban tevékenykedő kémek főként a politikai befolyásukat elvesztő, az EU-s csatlakozási folyamatokból kimaradt országokból kerülnek ki. Tevékenységük leginkább a teljes európai integráció meggátolásában merül ki. (KZ, ú)