Csak a választások után

Budapest. Szakértők úgy vélik, legföljebb a magyar és a szlovák választásokat követően folytatódhatnak az érdemi tárgyalások a bősi vízlépcsőről. Az utóbbi hónapokban érezhetően csökkent a megbeszélések intenzitása. Ennek elsődleges oka, hogy egyik kormánynak sem érdeke a két országban belpolitikai vitákat kiváltó kérdés napirenden tartása. Vélhetően elsősorban a szlovák fél lassította le a tárgyalásokat azzal, hogy olyan témákat utaltak ismét szakértői csoportokhoz, amelyeket korábban már tisztáztak. A múlt év elején már fölcsillant a remény, hogy sikerül lezárni a tíz éve tartó huzavonát. Azzal, hogy Magyarország lemond a bősi erőműrendszerben levő tulajdonrészéről és nem tartana igényt az ott megtermelt elektromos áram magyarokat megillető részére. Ennek fejében Szlovákia több vizet engedne az Öreg-Dunába, és elfogadja, hogy Magyarország nem épít duzzasztóművet sem Nagymarosnál, sem máshol. A Népszava úgy tudja: a két kormány közötti egyeztetések tempóját a szlovák fél „kevéssé konstruktív” hozzáállása lassította. Szlovákia kérésére ugyanis ismét szakértői munkacsoportok – folyamhajózási, környezetvédelmi, jogi – kezdtek tárgyalni azokról a kérdésekről, amelyeket lényegében korábban, a tárgyalások előkészítése során már egyszer tisztáztak. ĺgy a két ország képviselői ebben a kormányzati ciklusban mindössze addig jutottak el, hogy a tárgyalási témákra és „menetrendekre” vonatkozó javaslatok kicserélése után a szakértői bizottságok egyeztetni kezdtek, s megfogalmazták azoknak a kérdéseknek egy részét, amelyekre a „plenáris” megbeszéléseken kellett volna a küldöttségeknek választ keresniük. Holott a két kormányzat célkitűzése az volt, hogy még 2001 vége előtt aláírjanak egy olyan kormányközi megállapodást, amely tartalmazza a jogvita megoldásának az elveit. Majd az elvi egyezség aláírását követően kidolgozzák azt a részletes, kétoldalú államközi szerződést, amely a sokat vitatott 1977-es államközi egyezmény, az úgynevezett vízlépcsőszerződés helyébe lépett volna. Tavaly év elején még úgy látszott, hogy belátható időn belül sikerül lezárni a több mint egy évtizede húzódó jogvitát.

A megállapodás megkötése már csak azért is közelinek tűnt, mert Szlovákia gyakorlatilag elfogadta a magyar javaslatcsomag legfontosabb elemeit. A budapesti ajánlatra adott írásos válaszában a szlovák tárgyalócsoport közölte: hajlandó tudomásul venni, hogy a Duna magyarországi szakaszán sem most, sem az elkövetkezendő évtizedekben nem épül erőmű. Igaz, kártérítési követelést helyezett kilátásba arra az esetre, ha nem épül meg az 1977-es szerződésben szereplő nagymarosi vízlépcső. A magyar álláspont a kártérítéssel kapcsolatban azonban az volt, hogy Szlovákia számára is előnyös megoldás lenne, ha a két ország lemondana mindennemű kárigényéről, s a Hágai Nemzetközi Bíróság által ajánlott „nullszaldós” kárrendezés mellett döntene.