Az uniós és a nemzetközi jog "ütközetét" hozta a Sólyom-ügy luxembourgi tárgyalása

A luxembourgi székhelyű Európai Bíróság 13 tagú, görög bíró által elnökölt tanácsa szerdán tartott tárgyalást a perben, amelyet Magyarország indított Szlovákia ellen, miután az Európai Bizottság - az EU legfőbb végrehajtó intézménye, az EU-szerződések betartásán őrködő testület - nem volt hajlandó a magyar kérésnek eleget téve kimondani azt, hogy Szlovákia megsértette az uniós jogot.
Az ügyben a következő eljárási cselekmény a kijelölt főtanácsnok szakvéleményének ismertetése lesz, amely március 6-án várható.
A per által érintett napon Sólyom László akkori magyar köztársasági elnök a szlovákiai Révkomáromba (Komárno) kívánt utazni egy helyi társadalmi szervezet meghívására, hogy beszédet mondjon Szent István szobrának avatási ünnepségén. Két nappal a tervezett látogatás előtt három szlovák közjogi méltóság - Ivan Gašparovič államfő, Robert Fico kormányfő és Pavol Paška házelnök - közös nyilatkozatot adott ki, kifogásolva, hogy a látogatás időpontját Budapest "érzéketlenül" választotta meg. A látogatás napján volt ugyanis 41 éve, hogy a Varsói Szerződés csapatai – köztük magyar katonák is – bevonultak Csehszlovákiába, hogy véget vessenek a prágai tavaszként ismertté vált reformfolyamatnak.
A tervezett rendezvény megkezdése előtt a szlovák diplomácia szóbeli jegyzékben tájékoztatta a magyar szerveket arról, hogy Szlovákia biztonsági kockázatokra hivatkozva, egy uniós irányelv alapján megtagadta a magyar köztársasági elnöktől a belépést a területére. A már a magyar-szlovák határon járó Sólyom László a jegyzékben foglaltak tartalmára tekintettel végül nem kísérelte meg a Szlovákiába történő beutazást.
A magyar kormány úgy vélte, hogy a Pozsony által említett uniós irányelv alapján nem lett volna megtagadható a magyar köztársasági elnök beutazása Szlovákiába. A 2004/38/EK irányelv értelmében ugyanis az EU tagállamainak biztosítaniuk kell, hogy az uniós polgárok beutazhassanak a területükre; csak azok beutazása tagadható meg biztonsági megfontolások miatt, akik személyes magatartása valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelent a társadalom valamely alapvető érdekére.
Magyarország ezért azt kérte az Európai Bizottságtól , hogy indítson eljárást Szlovákia ellen az uniós jog megsértése miatt. A brüsszeli bizottság álláspontja szerint azonban a nemzetközi jog alapján a tagállamok fenntartják maguknak azt a jogot, hogy ellenőrizzék a külföldi államfők belépését területükre, függetlenül attól, hogy az érintett államfő uniós polgár-e. Ezért Brüsszel szerint Szlovákia – habár tévesen hivatkozott az irányelvre – nem követett el jogsértést.
Magyarország nem értett egyet az Európai Bizottság álláspontjával, és ezért saját maga indította meg az uniós jog megsértésének kimondására irányuló eljárást Szlovákia ellen az Európai Bíróság előtt. Budapest szerint a szóban forgó uniós  irányelv igenis alkalmazható a jelen esetben, és e jogszabály alapján nem lett volna jogszerűen megtagadható a magyar államfő révkomáromi látogatása.
Az Európai Bizottság képviselője Szlovákia oldalán, úgynevezett "beavatkozóként" vett részt a szerdai tárgyaláson.
A magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium képviseletében Fehér Miklós főosztályvezető-helyettes hangsúlyozta: a tervezett révkomáromi út - az előirányzott program fényében - nem minősülhetett hivatalos látogatásnak. Rámutatott arra, hogy Európában ma már rutinszerűnek tekinthetők az államfők különböző célú külföldi utazásai, és úgy vélekedett: megengedhetetlenül bizonytalan jogi helyzet keletkezne, ha a közméltóságokat csak a legszigorúbb értelemben vett magánszemélyként illetné meg a szabad mozgáshoz fűződő jog.
"Uniós jogra ne hivatkozzon egy tagállam, ha szerinte az uniós jog nem alkalmazandó" - mondta a magyar képviselő, utalva arra, hogy az akkori szlovák jegyzék az EU-irányelvre hivatkozott, most pedig az uniós jog mellőzését szeretné elérni Szlovákia.
Az Európai Bizottság képviselőjének okfejtése voltaképpen azt is megkérdőjelezte, létezhet-e egyáltalán a gyakorlatban magánjellegű külföldi út, ha államfőről van szó. Brüsszeli bizottsági elemzők ugyanis arra jutottak, hogy csak az "inkognitóban" tett utak tekinthetők ilyennek - minden más esetben, akár sportcélú utazás esetében is bevonják a szervezésbe az érintett országok külügyminisztériumait, a fogadó országnak pedig gondoskodnia kell a védett személy biztonságáról.
A külügyminisztériumok közti egyeztetéssel járó utazások esetében szlovák álláspont szerint nem a szabad mozgást lehetővé tevő uniós jog előírásai az irányadók, hanem a diplomáciai kapcsolattartásról szóló nemzetközi jog normái. A szlovák kormánymegbízott kiemelte, hogy e normák alakítása tekintetében az EU-tagállamok nem ruháztak át hatáskört Brüsszelre, tehát maradéktalanul érvényesül a fogadó ország döntési joga abban a tekintetben, időszerű-e a külföldi államfő látogatása.
"Ha az elnök beszédet kíván mondani, akkor az már nem magánlátogatás" - mondta a szlovák kormány képviselője. Elismerte, hogy a szlovák szóbeli jegyzék indoklása - az uniós irányelvre való hivatkozás - nem volt szerencsés, de azt állította: "kitiltó döntést" voltaképpen nem is hoztak a szlovák szervek, hanem diplomáciai úton hozták a magyar fél tudomására az álláspontjukat, a nemzetközi joggal összhangban.