Az unió elfogadható feltételei

Bár ez az összeg 2 milliárd euróval haladja meg az októberi brüsszeli csúcson megszabott keretet, sőt 400 millió euróval több a december eleji – nagyvonalúnak minősített – dán ajánlatnál, még mindig 1,6 milliárddal kevesebb az 1999-ben Berlinben megállapított bővítési keretnél. Ráadásul ebből a keretből 5 vagy 6 új tag anyagi igényeit óhajtották finanszírozni, s nem 10 országét, mint amennyiben a hét végén Koppenhágában megegyeztek. Ennek ellenére, legalábbis Szlovákia számára elfogadhatóak a feltételek, bár a mezőgazdaság terén korántsem teljesült valamennyi elképzelésünk. A Brüsszelből érkező pénzinjekció 2004 és 2006 között átszámítva 35 milliárd koronára rúg, ami megfelel a Szlovák Távközlési Vállalat részleges privatizációjából befolyó összegnek. Vagy másképpen fogalmazva, Szlovákia minden egyes polgárára 155 euró, azaz 6400 korona uniós támogatás esik.

Szlovákia, a forrásokért leginkább harcoló Lengyelországgal ellentétben, nem tartotta fontosnak, hogy a strukturális keretekből a közvetlen kifizetések területére csoportosítson át jelentős összegeket. Ennek dacára az unió képviselőivel folytatott tárgyalások során viszonylag nagyvonalú engedményeket kapott. Például 90 millió eurót kap vidékfejlesztésre, további 90 milliót a Jaslovské Bohunice-i V 1-es atomerőmű reaktorainak leállítására, és 47,8 millió eurót a szlovák–ukrán határon kiépítendő jobb, schengeni színvonalú védelem megvalósítására. Ezek után Mikuláš Dzurinda kormányfő nem véletlenül közölte: „Mi már a koppenhágai csúcs előtt elégedettek voltunk azzal, amit elértünk”. Ján Figeľ, Szlovákia uniós főtárgyalója szintén megfelelőnek tartja a kialkudott keretfeltételeket: „A Brüszszelben elért ajánlatokat Koppenhágában sikerült tovább javítani. Ez érvényes a mezőgazdaságra, a schengeni színvonalú határvédelemre és az A 1-es atomerőmű leállításának finanszírozására is. A leginkább vitatott földművelésügy terén szintén történt érdemi előrelépés, néhány esetben, mint például a tejkvótánál, belépésünk után további javulásra van lehetőség.”

Koppenhága előtt a leginkább bírált javaslat a mezőgazdaságra vonatkozott. Jelesül arra, hogy a belépésre váró országokban 2004-ben a farmerek a támogatásoknak csupán az uniós szint 25 százalékát kapják meg, majd e támogatási arány évenként 5 százalékkal emelkedve 2013-ban érte volna el az uniós átlagot. Ezt valamennyi társult tag diszkriminációként értelmezte, végül Dániában sikerült némileg módosítani a feltételrendszert, mégpedig a következőképpen: az új tagállamok mezőgazdászai az első évben, azaz 2004-ben az uniós átlag 55, a másodikban 60, a harmadikban 65 százalékának megfelelő összeget kaphatnak. Igaz, Brüsszel a közvetlen támogatásra továbbra is az eredetileg jelzett összeget fordítja, vagyis 25, 30, illetve 35 százalékot. A két számsor közötti különbséget például a vidékfejlesztésre elkülönített pénzből lehet finanszírozni, továbbá a tagjelöltek saját forrásaikból egészíthetik ki. Természetesen azért mindent nem sikerült elérni; az agrárszférában a termelési kvóták gyakorlatilag minden esetben kisebbek a kívánatosnál, továbbá a Jaslovské Bohunicei-i atomerőmű bezárása már nem halogatható tovább (2006 és 2008 között kell végleg leállítani), végezetül 2004 májusa után nem valósul meg azonnal a munkaerő szabad áramlása, ugyanis néhány EU-tag nem ad automatikusan munkavállalási engedélyt a szlovákiai munkavállalóknak. (shz, ú)

Szlovákia koppenhágai többleteredményei

2004 és 2006 között 22,7 millió euró kiegészítő költségvetési kompenzációt kap;

A vizsgált időszakban az agrárszféra az uniós átlag 55, 60, illetve 65 százalékos szintű közvetlen támogatásában részesülhet;

2004 és 2006 között Szlovákia minden egyes polgárára 151 helyett 155 euró uniós támogatás jut;

Szlovákia a vizsgált 3 évben Brüsszeltől összesen 837,7 millió euró tiszta többletbevételhez jut. (ú)