Felgyorsuló változások

A koppenhágai csúcs történelmi sikerének örömét alighanem csak később, fokozatosan érezzük majd meg. Az Európai Unió se nem fenyegetés, se nem csodaszer. Ehelyett jó eszköz és jó esély egy nehéz munkára való nekigyürkőzéshez. Tudatosítanunk kell azonban, az uniós tagság az egyes területeken más és más hatással csapódik le.

Ki jár jól?

Az ország. Bekerül az euroatlanti fejlődés, az egyik világcentrum keretébe, félmilliárdos, egységes, fejlett, fizetőképes piacra, amely befektetési, környezetvédelmi, szociális és fogyasztóvédelmi javuláshoz ad módot és pénzt.

Az infrastruktúra. A közlekedés és szállítás páneurópai programja – részben uniós finanszírozással – átfogó modernizációs keretbe kerül. Az út-, vasút- és hajóútfejlesztés felgyorsul.

A környezetvédelem. Szintén páneurópai keretprogramba kerül, a nagyobb követelmények teljesítéséhez EU-pénzt kapunk.

Az oktatás és a tudomány. Az előbbi szabad egyetemválasztást jelent Lisszabontól Tallinnig (uniós ösztöndíjakat lehet szerezni), az utóbbi pedig része a páneurópai keretprogramnak.

Az elmaradott térségek. Az uniós felzárkóztatási alapok semmivel sem pótolható külső forrást képeznek, tartósan és biztosan. Elosztásuk szabályozott, nehéz elherdálni vagy elsikkasztani.

A falu. A felvásárlási árak stabilizálódnak, a földárak nőnek, a vidékfejlesztési EU-keretek infrastrukturális és szociális javulást indítanak el. A termelési-támogatási kvóták vitájában az unió nagyvonalúnak bizonyult, az agrártermelők a reális mennyiségi szintet megtarthatják, jövedelmük biztos összegekkel kiegészítődik, a minőség javítására külön is pénzt kapnak.

Az idegen nyelvet tudó munkavállaló. Bizonyos átmeneti megkötésekkel mind a huszonöt ország munkaerőpiacán azonos esélyekkel és munkavállalói jogokkal jelenhet meg és versenyezhet az itthoninál előnyösebb állásokért.

A közélet tisztasága. Megnehezedik a korrupció, a hatalommal való visszaélés, nagyobb követelmények honosodnak meg a közigazgatási és politikai kultúrában.

A fogyasztó. Az egységes piaci, kínálati konkurencia neki kedvez, ráadásul az unió verseny- és fogyasztópárti.

A közigazgatás. A köztisztviselőket, közalkalmazottakat az állam kénytelen lesz jobban megfizetni és viszonylag függetleníteni a pártpolitikától.

Átmenetileg rosszul jár

Az állami költségvetés. Az uniós beilleszkedés kiadásait, valamint a felzárkózási EU-támogatásokhoz társítandó önrészt, nemzeti kiegészítést neki kell kifizetnie – míg a brüsszeli pénz zömmel „helyi”, vidéki és regionális címzettekhez kerül. Óriási vita lesz a központi államvezetés és a helyi önkormányzatok között.

Az idősebb, nyelvet nem tudó, „rugalmatlan” munkaerő. Helyébe – bizonyos megkötésekkel – uniós külföldiek jöhetnek. Átképzését az EU kissé megtámogathatja, de a teendők neheze az államkasszára hárul, ha bírja.

A megszokott, de az uniós egységes piacon már versenyképtelen termék, szolgáltatás kínálója. Támogatást nem kap, de még nagyobb versenybe kerül, illetve ki is szorul belőle. Átalakításához viszont EU-pénzt kaphat.

Vegyes hatások

Az egészségügy. A jól képzett, nyelvet tudó orvosok és ápolók Nyugatra mehetnek. A hazai pénzhiányt enyhítheti viszont, hogy intézményeinkbe nyugati páciensek várhatók.

Az árak és a bérek. Az EU-csatlakozás önmagában nem változtat rajtuk, de az egységes piac – középtávon – mindkettő átlagos szintjének emeléséhez vezet. Biztosan drágul az alkohol, a cigaretta, a föld, az ingatlan, az autó, a fodrász, a könyv. Reáláron olcsóbb lehet az alapvető élelmiszer és a ruházat, a cipő, a mozi és a tévé, a telefon és a generikus (ugyanolyan hatóanyagú, de nem márkás) gyógyszer. (NSZ, ú)