Az északi nem igazi front

Doha. Hírügynökségek az északi front megnyitása felé tett első lépésként értékelték, hogy csütörtök hajnalban ezer – majd még további kétszáz – amerikai kommandóst dobtak le Észak-Irakban. Az amerikaiak által támogatott kurd fegyveresek máris több ponton betörtek az iraki hadsereg által ellenőrzött területekre. Több katonai elemző úgy véli azonban, hogy a szövetségesek észak-iraki frontjának megnyitása hetekbe telne, és hatalmas mennyiségű nehézfegyvert kellene hozzá légi úton odaszállítani. Ez az ezer ember még nagyon kevés ahhoz, hogy felvegye a harcot a Bagdadtól északra lévő két iraki hadtesttel. Viszont már hozzáfogtak egy repülőtér létesítéséhez, amelyen erősítés érkezhet. A Reuters szerint a kérdés az, hogy mekkora erősítés, és milyen fegyverzettel. Vlagyimir Kuzar, az orosz hadsereg lapjának elemzője szerint ráadásul a két északi iraki hadtest a legjobbak közé számít, ezek a kurdok elleni harcokban edződtek. Vincent Brooks dandártábornok, az amerikai középső parancsnokság helyettes hadműveleti főnöke újságíróknak azt mondta: a szövetségnek az északi erőkkel az a célja, hogy „növelje lehetőségeik számát és az iraki hatalom fenyegetettségét. Egy dandár jelenléte jelentősen megváltoztatja a háború dinamikáját. Egy ilyen erő képessége nagyobb is lehet annál, mint az ember ránézésre gondolná. Ha úgy döntünk, ez az erő támadásra is használható.” Robert Karniol, a Jane,s Defence Weekly stratégiai hetilap elemzője azt mondta: az északi ejtőernyősök feladata elsősorban megőrizni a kurdok ellenőrizte terület stabilitását, de használhatók Bagdad szorítógyűrűbe fogásában is. „Az első nyilvánvalóbb, az utóbbi cél inkább csak lehetséges” – tette hozzá. Christopher Langton, a londoni nemzetközi stratégiai tanulmányok intézetének elemzője úgy véli, az északi amerikai erő potenciálja nagyon kicsi, az északi front nem igazi front. „Ha részt kellene vennie a Bagdadért vívandó csatában, akkor ahhoz már késő van, és a benne rejlő haderő nem megfelelő. A főváros elsődleges megszállásáért nem tudnának sokat tenni, hacsak nem szállítanak hozzájuk légi úton nehézfegyverzetet, ami viszont hatalmas, sokáig tartó művelet lenne, mert egy repülőgép egyszerre csak egy vagy két harckocsit tud szállítani.” Frank Humbach német elemző is úgy véli, egy ilyen művelet néhány napra szinte teljesen lefoglalná a szövetségeseket, ütőképes északi erő legkorábban csak a jövő hét közepére tudna összeállni. Ráadásul egy ilyen viszonylag kis erő veszélyben volna, az irakiak könnyen úgy dönthetnek, hogy megtámadják. Cezary Rutkowski ezredes, a varsói Nemzetvédelmi Akadémia stratégiai tanszékének tanára szerint a szövetségesek a legmegfelelőbb időpontot választották az északi front megnyitására, mert az irakiak már déli irányban mozgósították fő erőiket, és a légi fölény gyakorlatilag lehetetlenné teszi számukra az átcsoportosítást. „Most már minden út Bagdadba vezet, és a szövetségeseknek az idő és a veszteség dilemmája között kell választaniuk. Ha megrohamozzák a várost, értékes időt nyernek, de nagy veszteségeket szenvednek, ha viszont tartós ostromra rendezkednek be, veszteségeiket a minimumra csökkentik, ellenben időt veszítenek, ami a védők malmára hajtja a vizet.”