Ausztria nem hagyja magát lerázni a csúcson

Dán rendőrök az EU-csúcs emblémájának takarásában. Koppenhágában rendkívüli biztonsági intézkedéseket foganatosítottak, a dán rendőrség állományának mintegy 60 százalékát a fővárosba és környékére vezényelték.Reuters-felvételSchüssel hangsúlyozta, hogy Ausztria nem akadályozza meg az EU bővítését. E kérdések most a bővítésről döntő koppenhágai csúcs elé kerülnek, mivel kedden a külügyminiszterek nem jutottak megállapodásra. Schüssel megjegyezte: Ausztria Koppenhágában nem hagyja „egyszerűen lerázni magát”, mivel mindig is a tranzitvita megoldásától tette függővé a közlekedési fejezetek lezárását. Bécsi megfigyelők szerint Schüssel minden bizonnyal a tőle megszokott keménységgel tárgyal majd, de kizártnak tekinthető, hogy megakadályozza az EU bővítését, amelynek elkötelezett híve. A fuvarozási tranzitengedélyek ügye vitás kérdés volt már Ausztria 1995-ös uniós csatlakozása előtt is. A csatlakozási tárgyalásai legvégén született megállapodás értelmében Ausztria úgynevezett ökopontokat ad ki az uniós tagállamoknak, amelyekből minden teherautóútra le kell vonni az adott jármű szennyezőanyag-kibocsátásától függő mennyiséget. A 2003-ig érvényes szerződés szerint az ökopontok számának évente csökkeni kell úgy, hogy 2003-ban az 1991-es szint 40 százalékát tegyék ki, és ezen belül egyetlen évben sem szabad túllépni az 1991-es, mintegy 1,61 millió kocsihoz mért 108 százalékot. Noha az osztrák utakon közlekedő teherautók útjainak csupán töredékét teszik ki a külföldi járművek tranzitútjai, az ökopontok ügye mégis rendkívül jelentős, mivel Ausztrián áthalad a kelet-nyugati és az észak-déli forgalom is, ami a súlyos kocsik miatt rendkívül drágává teszi az utak építését és fenntartását. Az ökopont-szerződést Ausztria addig szeretné meghosszabbíttatni, amíg érvénybe nem lép az EU új közlekedési irányvonala.

A temelíni atomerőmű ügye ugyancsak lényeges belpolitikai kérdés Ausztriában, ahol a lakosság kifejezetten ellenzi a nukleáris berendezéseket, és például megakadályozta a Hainburgban már felépült osztrák atomerőmű üzembe helyezését. Ausztria ezért ragaszkodik ahhoz, hogy az erőművita során a rendezésre kialakított úgynevezett melki folyamat során elért kompromisszumok végrehajtásának kötelezettsége szerepeljen Csehország csatlakozási szerződésében, és teljesítése jogi úton is számon kérhető legyen. Ezt számos uniós tagállam ellenzi, nevezetesen azok, amelyek ugyancsak régebbi atomerőműveket működtetnek, és nem szeretnék, ha létrejönne olyan példa, amelynek alapján bele lehetne szólni az ezekkel kapcsolatos kérdésekbe. A második világháború után a németek – és magyarok – Csehszlovákiából való kitelepítéséhez vezető Beneš-dekrétumok kapcsán a jobboldali populista Osztrák Szabadságpárt – amelynek törzsválasztói az Ausztriában élő áttelepítettek – követelte már sok éve, hogy Ausztria akadályozza meg vétóval Csehország uniós csatlakozását, ha nem nyilvánítják semmisnek a dekrétumokat. Schüssel viszont mindig is elzárkózott a vétótól, illetve az azzal való fenyegetőzéstől, azonban jó ideje, és különösen miután az EU bizottsága által készítetett tanulmány leszögezte, hogy a dekrétumok ügye nem lehet a cseh csatlakozás akadálya, gesztust követel Prágától. Erről újra és újra szó esik Bécs és Prága között, különféle homályos jelzéseken kívül azonban lényeges elmozdulás nem történt az ügyben, amely Ausztria számára nyilván nem olyan fajsúlyú, mint az ökopontok és Temelín kérdése.