Zsolt Nándor nevét őrzi a zeneiskola

A művész Esztergomban született, 1887. május 12-én. Mondhatni, zenész családból származott, édesapja, idősebb Zsolt Nándor maga is zenész, az esztergomi bazilika zenekarának hegedűse volt. Természetes tehát, hogy a fiatal tehetség már gyermekkorában hegedűt fogott a kezébe, s apja segítségével megtanulta a hegedűjáték alapjait. A véletlenek, avagy a sors szerencsés egybeesése folytán Hubay Jenő egy esztergomi hangversenyen hallotta meg a fiatal Zsolt ígéretes „vonókezelését”. A mester Zsolt Nándort tanítványául fogadta, s felvitte magával Budapestre a Zeneakadémiára. A fiatal hegedűs egyre inkább ura lett hangszerének, ahogy elmélyülhetett a „hegedűtanulmányokban”. Virtuóz játékmódjának fejlesztése mellett a komponálás rejtelmeivel is megismerkedett, Koessler Jánostól pedig zeneszerzést tanult. A diploma megszerzése után számos sikeres hangversenyt adott, nemcsak Magyarországon, de külföldön is. 1908-ban a londoni Qeen’s Hall zenekar egyik koncertmesterévé nevezték ki. 1914-ben, a háború „előestéjén” Bécsben lépett fel mint karmester. Az első világháború véres napjaiban újból Londonban tevékenykedik, egészen internálásáig. 1919-ben tért vissza Budapestre. Mestere, Hubay Jenő felkérte, hogy mint hegedűtanár vegyen részt a Zeneakadémia művészeti oktató-nevelő munkájában. 1930-ban Zsolt Nándor alapította meg a Budapesti Hangversenyzenekart, melynek évekig karnagya, majd tiszteletbeli vezetője volt. 1934-ben újabb zenekar alapítását kezdeményezte, a méltán híressé vált Debreceni MÁV Szimfonikusokét.

Zsolt Nándor nemcsak virtuóz hegedűművész, kiváló szervező, de egyben invenciózus zeneszerző is volt. Művei hangulatos, briliáns technikájú darabok, írt nagyzenekari műveket, szimfóniát, hegedűversenyt, valamint kamarazenei darabokat, zongoraműveket, hegedűműveket.

A művész 1936-ban, június 24-én halt meg Budapesten. Sírja Esztergomban, a szentgyörgymezei temetőben található.