Szőrös Kő, 2008/1.

Rég volt ilyen jó a Szőrös Kő, volt az első benyomásom erről a számról, de másodjára rájöttem, az volt rég, amikor a kéthavi folyóiratot utoljára láttam. Hogy mitől ilyen, amilyen (jó), azt hosszan sorolhatnám, de alighanem attól, hogy igen átgondoltan állt össze ez az idei első darab.

Mely rögtön az első belső borító szerkesztői bevezetőjében már a rövidesen megjelenő második szám tartalmához is kedvet teremt, eszerint legközelebb a sci-fi novella kategóriában meghirdetett szépirodalmi pályázat nyertes munkáit olvashatjuk. A másik, a hátsó belső borító meg hátrafelé tekint: képekben számol be az írófesztiválról, Az év irodalmi alkotása díjkiosztóról és a Parazita könyvek sorozat első két kötetének bemutatójáról. A lap külsején és benne is, illusztrációkként tördelője, Juhász R. József Kambodzsában készült fényképei láthatók.

Az utolsó számozott (80.) oldal Könyvajánlója nemcsak jó ötlet, hanem az önmagában való minimalizmusával tökéletes: négy friss könyv borítója, a hozzájuk tartozó könyvészeti információkkal.

A szerkesztői koncepció a Meglepő szőrösszeállítás című bevezető blokkban válik teljesen nyilvánvalóvá; az itt gyermekversnek titulált alkotások, Zalán Tibor, Z. Németh István és Merényi Krisztián blikkfangos, lascivitást és naivitást játékba hozó ritmusgyakorlatai a folyóirat távolabbi részének tanulmányával (Benyovszky Krisztián: Ha nagy leszek, detektív leszek. Változatok a detektívtörténetre a gyermek- és ifjúsági irodalomban) lépnek rímkapcsolatba.

A szépirodalmat ugyane bevezető összeállításban Mészáros Péter Moha mikroregényei, Ardamica Zorán versei, Halmai Tamás versciklusa, Mócsai Gergely versei és Tomaž Šalamun-versek (Lukács Zsolt fordításai) teljesítik ki.

Kiváló olvasmány a Szőrelágazás című fejezet hat prózája – mind Az év irodalmi alkotása pályázatból került ide: ez a jó válogatás maga is „díjazás” és elismerés; titkos favoritomról, a Húsvét című fergeteges szövegről itt és most tudtam meg, hogy György Norbert alkotása. Ezt a részt a közönségdíjas Haldokolni nehéz (Csóka Ferenc prózája) nyitja, s bekerült az Almáskert (H. Szabó Erzsébet), A bitófa mosolya (Szalay Zoltán), az Inferno (Nagy Alexandra) és Az öreg tanász és a henger (Csinger Alexandra) is – válogatás nélkül mindet olvasásra ajánlom.

A Kő kövön irodalomtudományi rovatban a Benyovszky-tanulmányon kívül Kisantal Tamás kritikája olvasható, a Beke Márton és Benyovszky Krisztián fordította Mu?kařovský-tanulmánykötetről (Sze?miológia és esztétika), valamint Rácz I. Péter kritikája az egészen friss Benyovszky-tanulmánykötetről (Kriptománia. Titok és elbeszélés). A folyóiratnak ez a száma még márciusban jelent meg, s mivel Benyovszky Krisztián ekkor lépett krisztusi korba, akár a neves irodalomtudós előtti tisztelgésnek is felfoghatjuk.

A Szőr mentén rovat három dolgozata zenei tárgyú és ihle?tettségű, itt olvasható Jozef Cseres esszéje (Hegedűs Orsolya fordítása), Seress Ákos tanulmánya (A Harry Kupfer rendezte Rajna kincse című Wagner-darabról) és L. Varga Péter ismertetője (a Woody Allen and his New Orleans Jazz Band budapesti koncertjéről) – a három szöveg közt számos (nem csak zenei) átfedés biztosít olvasói többletélményt.

A számot a Szőrözés rovat és Rácz I. Péter szövege zárja: ez újabb hozzászólás a H. Nagy Péter Hagyománytörténés című dolgozata kapcsán a Németh Zoltán által a Szőrös Kőben indított líravitához. Szerintem nagyon jó, hogy a vita nem csitult el, hogy a lap nem hagyja elcsitulni. S az is nagyon jó, hogy a két kiváló irodalomkritikushoz már az eddigiekben is olyan, hozzájuk hasonlóan értők csapata sorakozott föl (Sánta Szilárd, Ardamica Zorán, L. Varga Péter, Polgár Anikó és legutóbb Tőzsér Árpád), akik közt felkészültség és látókör tekintetében Rácz I. Péter föltétlen megállja a helyét. Ezt a szövegét mégsem tudom konstruktívnak találni. Kiindulópontját (egy magánlevelezés tapasztalatai) konstruáltnak, retorikáját, sajnos, fölöslegesen demonstratívnak és kioktatónak, intencióit helyenként, például elképesztő címében (Etetni tilos!) a vitaszellemmel ellentétesnek, a tárgytól nagyon távolinak találom.

Rég olvastam ilyen jót. Vagy ahogy egy rokonom mondaná: szabályosan szét?olvastam magam.