Szlovákia utolsó lehetősége

Nádszegnek és polgármesterének a nevét nemcsak a pozsonyi képviselők ismerik, hanem a magyar, a cseh és a lengyel honatyák is. Tiszta, rendezett a község, amely szemlátomást gyarapodik is, anyagiakban, középületekben. Sikeres polgármesterként miért akar hát a nyakába venni újabb gondokat és konfliktusokat?

Sokat gondolkoztam a végső döntés előtt. Végül két ok miatt határoztam úgy, hogy megkísérlem a bejutást a nagyszombati megyei önkormányzatba. Az első szempont mindenképpen az, hogy tizenkét évvel ezelőtt nem ilyennek képzeltük a rendet. Szlovákia félúton tétovázik a tényleges önkormányzat, vagyis a néphatalom, illetve a központi államhatalom mindenhatóságát foggal-körömmel védő rendszer között. Sok fontos lépést tettünk és eredményt értünk el 1989 novembere óta, mégis lassú és ellentmondásos a fejlődésünk. Országunk számára a szombati választások jelentik az utolsó esélyt, hogy végre beinduljon a közigazgatási reform és a megyei önkormányzatokba rátermett, szülőföldjük, régiójuk sorsáért felelősséget érző személyiségek kerüljenek. Mert nagyon sok a különböző funkciókat megjárt önjelölt, s ezért tartottam fontosnak, ha alternatívaként jómagam eddigi önkormányzati tapasztalataimat és szaktudásomat ajánlom fel. A döntés joga és felelőssége a polgároké, a magyaroké is. Hogy menjenek el voksolni és jól gondolják meg, kiknek a nevét karikázzák be.

Sommás véleményt mondott a Szlovákiában uralkodó állapotokról. Nem túlzó ítélet ez?

Egy cseppet sem, s ezt majdnem minden ember tanúsíthatja, hiszen szinte a saját bőrén érzi ezeket a gondokat. Lepusztult az egészségügy, az oktatásügy, aggasztó a munkanélküliség aránya. Folytathatnám, de hiszen mindenki szembesül ezekkel a súlyos gondokkal. És az egészben az a felháborító, hogy nagyon sok pénzt költünk közcélokra, csakhogy ennek nagy része ma is ablakon kidobott pénz, mert semmit sem javult az állami támogatások rendszere. Hiányoznak az alapvető egészségügyi és szociális reformok, s emiatt milliárdokat hajigálunk a feneketlen zsákba.

Miben segíthetne, mit változtathatna megyei képviselőként?

Nádszeg országos viszonylatban is kiemelkedő eredményeket ért el a közhasznú munkák megszervezésében. Kész receptünk van erre. Ha az önkormányzatok kapnák meg a munkanélkülieknek járó pénzt, akkor ezzel sokkal hatékonyabban tudnának gazdálkodni. Ezen a téren fölöslegesnek tartom a munkahivatalok köztes szerepét. Fölösleges, ha a munkanélküli szüntelenül kénytelen oda járni, jelentkezni, mindenféle pecsétekért, igazolásokért sorakozni. Az önkormányzatok sokkal olcsóbban és hatékonyabban végeznék a helyi munkanélküliek nyilvántartását és a közhasznú munkák megszervezését. Ezzel erősítenék az aktív munkaügyi politikát, az állam passzív és méregdrágra támogató rendszerével szemben. Az állam jelenleg hozzávetőleg 27 milliárdot fordít erre. Ám hiába nemes a cél, ha rosszak az eszközök. Sok vállalkozó csak azért alkalmaz feketén munkásokat, mert nincs ideje, türelme kilincselni a szükséges igazolások, engedélyek megszerzéséhez. Nádszeget körülbelül 27 millió illetné meg, ami négyszerese a jelenlegi költségvetésünknek. Eddigi eredményeink igazolják, hogy sokkal okosabban gazdálkodnánk ekkora összeggel, mint az állam. Mindezen csak új törvényekkel és új szemlélettel lehet változtatni, s erre talán a legjobb fórum a megyei önkormányzat lehet, ha valóban szakemberek kerülnek be. Mert akkor a pártoskodás helyett az észérvek kerekedhetnek felül, ami a magyarság boldogulása szempontjából akár sorsdöntő is lehet.

Nádszegen modellértékű kezdeményezések születtek.

Úgy kezdődött az egész, hogy négy éve meghívtuk a szlovák és a szlovákiai magyar politikusokat: hadd beszélgessenek egymással és a község lakosságával. Aztán bővítettük a kört, a magyar, tavaly pedig a cseh parlamenti képviselőkkel és a lengyel diplomácia személyeivel. Most úgy érezzük, hogy a meghívottak körét a vállalkozókkal és amatőr művészegyüttesekkel is bővíteni kell. Ezeken a találkozókon sok barátság és számos kiváló ötlet született községünkben: Idén például 233 ezer korona gyűlt össze közadakozásból, amellyel a pozsonyi Mokrohajská utcai iskola egészségkárosodott gyermekeit segítettük, mert a bajnak, betegségnek nincs nemzetisége. Az ottani gyermekek már egyik otthonuknak, jótevőjüknek tartják községünket. Azt sem kell véka alá rejteni, hogy a nádszegi rendezvények során ígértek állami támogatást a helyi egészségügyi és szociális központ építéséhez. Utak korszerűsítéséhez és a gázművesítés folytatásához is kaptunk jelentős segítséget. Természetesen úgy, hogy a község is beszállt pénzzel, közhasznú és egyéb munkával. S mindennek köszönhetően nálunk lényegesen visszaszorítottuk a munkanélküliséget és a feketemunkát. Ami az államnak is jó, hiszen növekedett az adóbevétele.

Aki új úton jár, annak biztos akadnak irigyei vagy bírálói.

Nyilván akadnak, de ezzel nem foglalkozom. Sokkal lényegesebb az, hogy községünkben egyre többen ismerik fel, hogy nemcsak a pénz a fontos, hanem a közösségi élet is, amely olykor az eredmény motorja. Nádszegen nem mérgezi a légkört a posztszocialista országok egyik rákfenéje, vagyis az, hogy ha nekem nem megy, akkor gáncsoskodunk, irigykedünk, hogy lehetőleg a szomszédnak se sikerüljön semmi. Örömmel tapasztalom, hogy nálunk leggyakrabban már nem arról beszélnek, hogy miért zöldebb a szomszéd füve, hanem inkább azon munkálkodnak, hogy az övék sem legyen gazos, sőt: a községi utak, járdák is rendezettek legyenek. A szó átvitt értelmében is. S ki-ki a maga lehetősége szerint segít ebben. Nálunk például legalább kétszázan jönnek el az önkormányzati gyűlésekre, ahol valóban tartalmas vita után döntünk közügyekről. Már most készülünk a visegrádi országok immár hagyományos júniusi találkozójára, de mindeközben azon is törjük a fejünket, hogy miként használhatjuk ki Magyarország legfejlettebb régiójának, Győr–Moson–Sopron megyének a közelségét, s meglévő szlovákiai, cseh, osztrák és lengyel kapcsolatainkat. Mert az sem rossz, ha a nádszegiek Győrbe járhatnak dolgozni, de ennél azért jobb lenne, ha bedolgozó vállalatokat és más vállalkozásokat indítanánk idehaza is.

Manapság annyi a csalódott ember. Vajon lehet-e még beléjük lelket önteni, ki tudja hányadszor, bizalmat ébreszteni bennük?

Lehet, s ne vegye szerénytelenségnek, ha a nádszegi példával igazolom ezt. Ugyanilyen eredményeket lehet elérni Nagyszombat megyében is, ha a polgárok elmennek voksolni és rátermett emberekre szavaznak. Ők éppen szaktudásuk és képességeik alapján képesek lesznek jobb törvényeket kezdeményezni, vállalkozóbarát környezetet kialakítani, amelyben a legtöbb életrevaló elképzelés valóra válik. S akkor a manapság érthetően csalódott emberek életminősége, hangulata is sokat javulhat. Ezek nem kampányjelszavak, hanem olyan tervek, amelyek egy része már a kisebb közösségekben valóra vált. S akkor ezt az esélyt – Szlovákia belátható ideig vélhetően az utolsó esélyét a tényleges néphatalom megteremtésére – megyei szinten sem szabadna elszalasztanunk.