Szép, szelíd és igaz...

Tényleg vannak helyzetek, amikor az ember legszívesebben hallgatna. Ilyen helyzet az, ha egy újságírót valahonnan kitiltanak, csak azért, mert megírja a véleményét, s akad íróember, aki ezzel még hallgatólagosan egyet is ért.

Örömmel olvasom, hogy Hizsnyan Gézát szeretik színházainkban (lehet, hogy ő az üde kivétel ebben a szakmában), de ez bennem már önmagában is gyanút ébreszt. Meghatározza a színházkritika fogalmát is (ez mindenesetre derék tett, jó lesz nem feledni), s kiemel egy mondatot az írásomból (amelyet nem volt módom részletesen kifejteni, s nincs módom most se), s hosszasan cáfolja úgy, hogy mégsem cáfolja meg. Nem vitattam el, hogy akadtak az elmúlt években remek előadások (ha olvasta volna írásaimat, akkor ezt nem is vonná kétségbe), de a színházi alkotómunka hosszú távú folyamat, s maga Hizsnyan Géza is elismeri egy tanulmányában, hogy az elmúlt két évadban Komáromban sajnos egyelőre nem születtek igazán jelentős előadások, s nem láthatók az egységes, értékközpontú és a társulat adottságait maximálisan figyelembe vevő és kihasználni igyekvő dramaturgia körvonalai sem.

Lassan húsz éve járok a két színház előadásaira, s nincs nagyobb vágyam, mint hogy szépeket és jókat írjak a bemutatott előadásokról. Hosszú évek óta járok Kisvárdára is, ahol szintén voltak felvidéki sikerek, de nem az utóbbi években. Tavaly a komáromi vezetés úgy döntött, hogy nem megy el a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljára, a kassaiak pedig egy botrányos és egy igen felejthető előadással vettek részt. De hol van a szlovákiai magyar színészképzés, drámaírás, színikritika, alkotói műhelyek, díjak, miért nincs gyakorlatilag semmilyen kapcsolat a szlovák színjátszással, szlovák szakemberekkel, miért csak mondvacsinált botrányokkal hallatunk magunkról?

Akik ismernek, tudják, hogy nem a színház ellen beszélek, hanem érte. Hogy a jelen helyzetben ki kit sértett meg, az bizonyára nézőpont kérdése.

Több levelet, telefonhívást is kaptam, miután a cikkem megjelent, s többnyire arról biztosítottak, hogy volt értelme közzétenni a komáromi színházigazgató levelét. Egyik kollégám, akivel jókat szoktunk beszélgetni egyes előadásokról, csak annyit jegyzett fel a Szalvéta sarkára: Szép, szelíd és igaz.Hizsnyan Gézának kívánom, hogy továbbra is szigorúan tartsa magát az általa (?) kidolgozott játékszabályokhoz. Ha a játszma a további keretek között folytatódik, lassan ő marad az egyetlen szlovákiai magyar színházi recenzens, akit beengednek Thália kapuján. Bár ahogy látom, egyre kisebb a tolongás a kapuk előtt.