Szakolca – tegnap és ma

Juhász Gyula születésének 125. évfordulója alkalmából a héten szlovák és magyar nyelvű emléktáblát helyeztek Szakolcán, oldalunk fényképei ott készültek.

A szlovák–cseh határ menti város ez év elején egyszer már felkerült a lapok címoldalára: akkor I. Lajos király szobrát avatták itt föl; Nagy Lajos 1372-ben szabad királyi várossá emelte Szakolcát.

A város a magyar irodalmi köztudatban Baróti Szabó Dávid, Gvadányi József és Juhász Gyula tartózkodásának helyszíne. Lorettói kápolnája ismert búcsújáró kegyhely; énekükben a búcsújárók „Szakolcának ragyogó csillaga”-ként köszöntik Máriát.

Szegény Juhász Gyula 1911 és 1913 között élt és gimnáziumi tanítóskodott itt, ezalatt megírt százhúsz verset, köztük a legismertebb, Milyen volt címűt is, s ha tehette, vasárnapjait Pozsonyban töltötte. „Szakolcán vagyok, helyettes tanár vagyok, sivár kulturátlanság, orosz magány mélyén” – írja egy levelében. Ahogy másutt, itt sem volt neki jó. Évekkel később így emlékszik a városra s akkori önmagára: „Szelíd domb alján szomorú Szakolcán / Vidéki bánat föllege hajol rám.”

A nagy képen látható, ma kultúrházként szolgáló különös homlokzatú épületet a szlovák nemzetébresztő Pavel Blaho építette: egyik érdekessége a tetőkiszögellés alatti mozaikkép, magyar címerrel; a furcsa jelenetben Szent Vencel megáldja népét (Mikoláš Aleš cseh festő műve). Az épületben színház és szlovák népkönyvtár is volt, valamint néprajzi múzeum. A házat a meglehetősen korlátolt szakolcai magyar értelmiség nagy ívben kerülte, Juhász Gyula azonban érdeklődéssel látogatta, s gyűjte?ményé?ről elismerően írt: „Roppant szorgalom és szeretet gyűjtötte össze valóban nagy értékeit, a szegény tót nép kincseit.” Az épület földszintje a ma is jól olvasható magyar és szlovák feliratai szerint a Gazdasági és fogyasztási szövetkezet (Ska?lický gazdovsko-potravný spolok) céljait szolgálta, boltként. (cs.g.)