Sokszorosított betyár, kísértet és az ördög

A Tátra mélye is sok szépséget rejt, telis-tele van cseppkőbarlangokkal. A bélai barlangban lévő kisebb-nagyobb cseppkövek nagytöbbsége megcsonkított volt. Letörték és hazavitték a talált kincseket az előttünk itt járt „kedves” látogatók. A szlovákok egyik legnagyobb hőse Jánossík lehetett, hiszen az egykori betyár nevével Szlovákia-szerte mindenhol találkozni. Szálloda, utca, tér, jó néhány kocsma, sőt élelmiszerbolt is viseli a nevét, de egy sajtféle, sőt ostya is megkapta az egykori jóravaló betyár nevét. Olyasvalaki volt ő, mint a mi Rózsa Sándorunk, hiszen csak a gazdagoktól rabolt, a szegényeket támogatta. Nem is meglepő tehát, hogy a cseppkövek alakzatainál is az ő alakját vélték felfedezni. A barlangi túra végén még muzsikát is hallhattunk. Először Bach szólt a jó akusztikájú terem hangszóróiból, a D-moll toccata és fúgát felismertem, már vártam, hogy Czigány György is megszólaljon: És most kedves játékosunkhoz fordulok: Mit is hallottunk? – De sajnos Richard Kleidermann következett, majd klasszikusok jöttek popritmusban és a végén, nem tudom miért, de az Új világot is meghódítottuk Vangelisszel.

Késmárk meglátogatását a két evangélikus templommal kezdtük. Az újban van eltemetve Thököly Imre fejedelem, a régit cirbolyafenyőből építették svéd hajóácsok, a svéd király baráti segítségeként. Ha valaki kételkedik ebben, csak nézzen fel a boltozatra: olyan, mintha egy felfordított hajóban állnánk. Itt végre magyar szót is hallhattunk, két idős hölgy volt a tárlatvezető, akik szlovákul, németül és magyarul egyaránt jól beszéltek. Hogy miért? Talán mert a szlovákiai Evangélikus egyháznak fontosak a magyarok adományai is. Hogy miért nem veszik észre az üzleti lehetőséget mások is?

Késmárk belvárosában épp egy Kézműves Fesztivál volt, így aztán a Thököly vár meglátogatása sem volt szokványos, színészek elevenítették föl az egykori híres legendákat. Volt itt szellem-idézés, jártunk egy középkori esküvőn és meglátogathattuk a várbörtön „sanyarú sorsú” rabjait is. A kézműves vásár meglepően színvonalas és érdekes volt, mindenféle mesterember árulta a portékáját és kitelepítette műhelyét is a Késmárki főtérre.

Az Ólublói vár felé menet meg akartuk nézni Podolinban Krúdy Gyula egykori lakását, de nem találtuk a főtéren. A készséges járókelők csak egy kis táblához vezettek bennünket, amely a helyi gimnázium falán hirdeti, Krúdy 4 évig ide járt gimnáziumba. A lublói vár felé az is kiderült, hogy a gyerekeim már látták a Kísértet Lublón című, Mikszáth regényből készült filmet és így nekik a sztaroszták (lengyel hercegek, akik innen irányították tartományukat) és főleg a kísértet, Kaszparek Mihály neve jól csengtek. A lovát fordítva megülő borkereskedő szellemét nem láttuk, de a vár, amit sohasem ostromoltak meg a történelem folyamán nagyon jó állapotban van. Egy másik filmből is ismert figura, a kalandos életű Benyovszki Móric is raboskodott e vár falai között.

Egy legenda szerint a várépítő Lubló lovag az építkezés nehézségein úgy lett úrrá, hogy eladta lelkét az ördögnek. A vár felépült, Lubló pedig kolostorba vonult a vétkét levezekelni. (a vége következik!)