Sok a „néma” parlamenti képviselő

A „hallgatagok táborának” nagy részét a Smer és az SNS képviselői teszik ki. Míg a legnagyobb kormánypárt negyvenkilenc képviselőjéből tizennyolcan még nem szólaltak fel az ülésteremben, a nemzetiek tizenöt fős frakciójának csaknem fele, hét képviselő maradt néma.

A „néma ellenzék”

Annak ellenére, hogy az ellenzék az utóbbi időben kifejezetten hangos a parlamentben, azért közöttük is van olyan, aki még meg sem szólalt. Ilyen például Martina Šimkovičová, az ismert exműsorvezető, akinek szűrét nemrégiben tették ki Boris Kollár pártjának frakciójából, vagy az a Juraj Kolesár, aki Kotleba pártjának képviselője. Bár a magyar nemzetiségű képviselők közt csupán egy olyan honatya van, akinek még nem lehetett hallani a hangját, ugyanakkor a magyarok továbbra sem számítanak különösebben szószátyárnak a parlamenti padsorokban. Az újonc Cséfalvay Katalin, a Sieť képviselője például eddig egyetlenegyszer beszélt a törvényhozásban, akkor is egy titkos szavazás eredményét ismertette.

Vannak azonban olyanok is, akik aktívan bekapcsolódnak a vitákba – vannak köztük parlamenti veteránok is, de újonc honatyák is.

Grendel az „aktív újonc”

Az újoncok közül leggyakrabban Grendel Gábor, az ellenzéki OĽaNO–Nova képviselője beszélt, a tapasztaltabbak közül többször szólalt fel a vitában Gál Gábor, a Híd frakcióvezetője, és Simon Zsolt független képviselő. Grendel neve több törvényjavaslat mellett is szerepel, Gál gyakori megszólalásaival messze a Híd legaktívabb képviselőjének számít, és két módosító javaslatot is jegyez.

A Híd frakciójának aktívabb tagjai közé tartozik Pfundtner Edit és Sárközy Irén, bár messze nem szólalnak fel annyiszor, mint Gál. Bastrnák Tibor ugyanakkor csak háromszor, Csicsai Gábor kétszer, Vörös Péter pedig csupán egyszer szólalt meg ebben a választási időszakban a törvényhozásban. Jakab Elemér pedig egyszer sem.

Jakab, a megfontolt

Jakab az előző választási időszakban is a leghallgatagabb képviselők közé tartozott, és ha meg is szólalt, akkor is elsősorban a kötelező köröket tudta le, és bizottsági megbízásból beszélt. A parlament honlapja szerint összesen tizenkétszer szólalt fel az előző négy év alatt, ugyanakkor sok törvényjavaslatnál szerepelt a neve. Idén azonban még nem volt interpellációja, és törvényjavaslatot vagy módosítást sem nyújtott be. A képviselő lapunknak azt mondta, a Híd frakciójában leosztják, ki milyen témához szól hozzá. Ő maga az önkormányzati és közigazgatási témákért felelős, ezekhez szól hozzá, egyébként végzi a munkáját, elsősorban a bizottságokban. Elmondása szerint értelmetlen javaslatokkal kapcsolatban, melyeket úgy sem fogad el a parlament, feleslegesnek tartja a vitát és a szócséplést. „Nem az a célom, hogy ezernyi hozzászólásom legyen, és nem hiszem, hogy aki sok megszólalással rendelkezik, valóban ért is minden témához. Jó lenne, ha a képviselők csak ahhoz szólnának hozzá, amihez értenek is” – magyarázta némaságát a képviselő.

Fontos a vita, de

Martin Slosiarik szociológus úgy véli, a parlamenti képviselők megoszlása hasonlít a teljes lakosság eloszlásához. „Ott is vannak túl hangosak, van egy többségi közép, és vannak halkabbak is” – mondta a Sme napilapnak. Szerinte bár a parlamenti vita fontos, de a látszólag passzív képviselők a „némaságuk” dacára még lehetnek aktívak a bizottságok munkájában, vagy a törvényjavaslatok előkészítésében. Hozzátette: a kormánypárti politikusok a kormányprogram alapján dolgoznak, és mivel többségük van a parlamentben, sokan nem tartják fontosnak, hogy érvekkel is alátámasszák a javaslatokat, főleg ha valamelyik kollégájuk ezt már megtette.