Sínen a kenyheci ipari park ügye

Konkoly József: „Némi magyarellenes hozzáállást is éreztem, mintha legalábbis attól féltek volna, hogy Kenyhec egy napon Miskolchoz lesz csatolva.” Veronika Janušková felvétele Elsőként az amerikai Molex vállalat vetette meg a lábát Kenyhecen, ebben az alig ezer lakosú határ menti faluban. Ezt a tényt a kormány is ujjongva fogadta, bár tudomásom szerint nem siettek megteremteni a szükséges feltételeket.

Tudni kell, hogy nálunk az ipari parkok létesítését 2001-ig nem szabályozta törvény, az önkormányzatnak így magára kellett vállalnia az ebből adódó gondok kezelését, az infrastruktúra kiépítését. Csak így tudtuk idecsábítani ezt a jelentős konnektorgyártó céget. Önerőből, egyszerű falusi építkezés formájában végeztük el a szennyvízcsatorna bővítését, az esővíz-csatorna kiépítését, mindent, ami a gyár üzemeltetéséhez szükséges. Már ekkor kezdődtek a konfliktusok, mivel az illetékesek éreztették velünk, hogy ha egy hatszáz családnak munkát adó vállalatot le tudtunk telepíteni a faluban, a továbbiakban is boldogulunk nélkülük. Márpedig a munkahelyteremtés a kormányprogramban is szerepel, és az illetékes minisztériumnak is kötelessége. Sajnos ezen a ponton magyarellenes hozzáállást is éreztem, mintha legalábbis attól féltek volna, hogy Kenyhec egy napon Miskolchoz lesz csatolva.

Nem akartak ipari parkot engedélyezni egy nemzetiségileg vegyes régióban?

A féltékenység, az irigység, az emberi rosszakarat és alattomosság sok jónak lehet a megrontója. Lassan haladtak a dolgok előre, sokszor igyekeztek keresztbe tenni nekünk, sőt olyan információim is vannak, hogy a járási hivatal vezetése Dzurinda kormányfőnél is lobbizott annak ügyében, hogy a Molex ne Kenyhecen fektessen be. Szerencsére a miniszterelnök átlátta a helyzetet, tudatosította, hogy a gazdasági fellendülést nem gátolhatják politikai érdekek.

A terület földrajzi fekvése ideális, a vállalkozás költségei itt alacsonyabbak, mint Pozsonyban, ráadásul a hátrányos Kassai kerület fellendítése a kormány prioritásai közé tartozik. Mégis több, mint fél évig tartott a tervezet jóváhagyása...

Nem hibáztatok én senkit, sokan megtettek minden tőlük telhetőt, amit elértük, végül is közösen értük el. Sokat segítettek a külföldi diplomaták is, a belga nagykövet például levélben sürgette a kormányhatározatot, európai uniós képviselők is láttak perspektívát a dologban, és kifogásolták a huzavonát. Szerintem egy ipari park ebben a régióban nem is elegendő, hiszen itt 350 ezer lakosra 60 ezer munkanélküli esik. Ráadásul amit itt 29,5 millióból létre lehet hozni, arra Pozsony környékén 505 millió szükséges. Kérdéses továbbá, hogy miért létesítünk ipari parkokat ott, ahol 4 százalékos a munkanélküliség, és miért probléma ugyanez ott, ahol eléri a 30 százalékot?

Önt személy szerint is sok támadás érte, amiért, úgymond, az állam pénzén akarja fellendíteni Kenyhec községet.

Ez még mindig tart, sőt arra is fel vagyok készülve, hogy a számunkra kedvező kormányhatározat után lejárató kampány indul ellenem. Sajnos ezt a hadjáratot a járási illetékesek is ösztönzik. A külföldi diplomácia, az amerikai nagykövet, a U. S. Steel vezetése és más szakértők azonban mellettünk állnak. Az a baj, hogy ha igénylek valamit egy központi szervtől, rögtön úgy kezdenek el viselkedni, mintha a sajátjukat kellene odaadniuk. Nem erről van szó, mi a lakosság szolgái vagyunk, azt kell tennünk, ami az emberek számára a leghasznosabb.

A minisztérium az önök tervezetét technikai hiányosságokra hivatkozva tartotta vissza...

A vonatkozó törvényben olyan hiányosságok vannak, hogy azt a gyakorlatban lehetetlen alkalmazni. Egyszerűen nincs összhangban a nemzetközi joggal, teljesen mást követelünk a külföldi befektetőktől, mint az EU-tagállamok. Erre a tényre figyelmeztettem a minisztériumot is, ám mivel én csak egy vidéki polgármester vagyok, nem figyeltek rám. Mit volt mit tenni, fel kellett készíteni a türelmesen várakozó külföldi befektetőket, hogy újabb adminisztratív akadályok jönnek. Szerencsére a kormány és a kormányfő igazat adott nekem, ám fel kell tenni a kérdést, hogy vajon a kenyheci polgármester munkaköri kötelessége-e egy ilyen projektumot létrehozni, vagy az a dolga, hogy irányítsa az önkormányzat munkáját?

Ön szerint az említett jogi hiányosságok miatt a többi ipari park létesítése is problémákba ütközhet? Úgy is kérdezhetném, hogy a kenyheci park kísérleti nyúlnak tekinthető e téren?

Igen, mindenki a saját hibáiból tanul. Tényleg úttörők voltunk, mindent rajtunk próbáltak ki. Itt szeretnék köszönetet mondani a SARIO nevű állami ügynökségnek, amelynek a külföldi befektetők idecsábítása a feladata. Ők sokat segítettek nekünk. Legalább annyit, mint a U. S. Steel, amelynél külön osztály foglalkozik az új befektetők felkutatásával, és nekik köszönhetően már több külföldi szimpóziumon bemutathattam a régiót, „felkínálhattam” a befeketés lehetőségét. Úgy vittek magukkal, hogy minden költségemet állták, és jelentős erkölcsi támogatást nyújtottak az önkormányzatnak azzal, hogy nem bíráltak, inkább igyekeztek átadni tapasztalataikat.

Tudomásom szerint a 372 hektáron létesítendő ipari park a jövőben 25 ezer embernek nyújt majd munkalehetőséget.

Ezek a távlati tervek. A kormány 184 247 ezer koronát hagyott jóvá az infrastruktúra kiépítésére, az első fázisban nyolcvan hektár épül be, aztán az első közép-, és kisbefektetők vonzzák maguk után a többieket, és nincs kizárva, hogy világcégek is ideköltöznek. A bekötőút megépítésével az egész környék munkavállalói számára érdekes lehet a park, Perénytől Szepsiig. Főleg határ menti, magyarlakta településekről van szó. Ezért sem értem, hogy a Magyar Koalíció Pártja miért nem nyújtott több segítséget az előkészületeknél. Még a környezetvédelmi minisztérium is igyekezett keresztbe tenni nekünk, kidolgoztatott velünk egy aprólékos, környezeti hatásokat taglaló tanulmányt. Ez valószínűleg néhány „féltékeny” szomszédos település nyomására történt, és 190 ezer koronánkba került. Ha a kormány akkor nem nyújtott volna segítő kezet, másfél évet csúszhatott volna a park jóváhagyása.