SDKÚ-lista: csak Radičová hiányzik, de ő nagyon

Múlt héten a Híd és az MKP listáját tekintettük át, ma a két koalíciós jobboldali párt, az SDKÚ és a KDH listáját vesszük szemügyre.

Az SDKÚ a jól bejáratott nevekkel vág neki a választásoknak, az egyetlen jelentős változás Iveta Radičová 2010-es listavezető távozása. Ez ugyanakkor nem volt meglepetés, a miniszterelnök már a kormány bukása utáni napokban jelezte, nem kíván részt venni a választásokon, majd később azt is bejelentette, hogy kilép pártjából és távozik a politikából.

Az első hely várományosa így Mikuláš Dzurinda pártelnök lett, akinek nem akadt párton belüli vetélytársa. Dzurinda negyedszer vezeti aktuális pártját a választásokon (1998 – SDK, 2002 és 2006 – SDKÚ). A második helyen az „örök második” Ivan Mikloš áll, aki Dzurinda párton belüli leghűségesebb támogatójának számít. Intő jel a párt számára, hogy ez a két jelölt a lakosság körében a leginkább elutasított politikus. Ugyanakkor tény, hogy az SDKÚ szimpatizánsainak körében általános elismerésnek örvendenek, ám – Radičovával ellentétben – újabb választókat az elemzők szerint aligha fognak tudni megszólítani.

A harmadik pozíciót Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter kapta. Ő a KDH jelöltjeként lett 2002-ben igazságügyi államtitkár, majd 2006-ban az SDKÚ-ba „igazolt át”. Azóta a párt egyik legnépszerűbb politikusa lett. Žitňanská a párton belül a Radičová-szárnyhoz tartozott. A negyedik és ötödik helyen Dzurinda két hűséges embere van: Jozef Mikuš frakcióvezető – ő az SDKÚ közép-szlovákiai erős embere –, és Milan Hort, a parlament alelnöke.

Meglepően előkelő helyen van a listán Martin Fedor, aki először 2006-ban került reflektorfénybe, amikor Juraj Liška védelmi miniszter lemondása után pár hónapra átvette a tárca irányítását. Eugen Jurzyca (tavaly az 5.) a hetedik helyet kapta. Ő 2010-ig az INEKO gazdasági elemző intézet vezetője volt, majd a választások után oktatásügyi miniszter lett. Szakértők szerint ő okozta az egyik legnagyobb csalódást a Radičová-kabinetben, szakmai előélete alapján sokkal jobb teljesítményt vártak tőle.

Pavol Frešo, a lista kilencedik helyezettje a párt nagy visszatérője – Radičová távozása mellett az ő pozíciója a legnagyobb változás a listán 2010-hez képest. Frešo 2006 és 2010 között fokozatosan építette politikai bázisát, 2009-ben a párt egyik erős emberének számított, ám hónapokkal a választások előtt egy állítólagos, párton belüli gyanús szavazás miatt lekerült a listáról. Azóta Pozsony megye elnökeként láttatta magát, ő volt az egyetlen jobboldali megyeelnök.

Meglepetés Jaroslav Ivančo oktatásügyi államtitkár 10. helye is. Ivančo Jurzycához hasonlóan szinte láthatatlan volt az elmúlt másfél évben. Szintén a meglepetés kategóriába sorolható Magda Vášáryová egykori színésznő és nagykövet 11. helye. Vášáryovának a párton belül több ellensége van, emellett Pozsony jobboldali főpolgármester-jelöltjeként is megbukott tavaly.

A 16. helyet Milan Ježovica kapta, ő Dzurinda miniszterelnöksége idején a kormányfő külpolitikai tanácsadója volt, 2010-től külügyi államtitkár. Szakmai körökben általános elismertségnek örvend. Ľudovít Kaník, a második Dzurinda-kormány ismert szociális minisztere a 18. helyen várja a preferenciaszavazatokat. A szociális reformjai miatt népszerűtlen Kaníkot 2006-ban pártja „kivonta a forgalomból”, tavaly viszont visszatért. A 30. helyről karikázták fel, a hatodik legtöbb elsőbbségi szavazatot kapva. Miroslav Beblavý, aki 2010-ben az SDKÚ új arcaként mutatkozott be, a 20. – még befutónak számító – helyet kapta.

Gyenge „helyezést” ért el a párt több régi, kipróbált képviselője. Tomáš Galbavý nyitrai regionális főnök csak az 53., Ivan Harman, aki 2006-ban Ján Slota másfél évtizedes polgármesteri regnálását törte meg, az 54. és Stanislav Janiš az 56. helyen szerepel.

Az SDKÚ a közvélemény-kutatások szerint 12 százalék körüli eredményre számíthat. A párt eddig mindig lényegesen jobban szerepelt a választásokon, mint amit a felmérések előzetesen prognosztizáltak, ám elemzők szerint idén nem számíthatnak lényegesen jobb eredményre Dzurindáék. Ez esetben az SDKÚ 20–25 mandátumot nyerhet.