Rossz – mégis megszavazták

Bárdos Gyula: „Segíteni kell a szlovák filmiparon, de nem így. Jogi szempontból sem biztos, hogy tiszta a javaslat...” Miért szavazták meg egyáltalán, ha a tervezet nyilvánvalóan módosításra szorul?

A parlamenti bizottsági ülésen figyelmeztettem a képviselőket, hogy bár az elképzelés jó, azaz hogy támogatni kell a szlovák filmgyártást, de az, hogy a televíziókat, a mozikat és videókölcsönzőket arra kötelezzük, hogy a bevételükből támogassák új filmek készítését, nem jó, sőt nem is rendszerszerű megoldás. Ezért nem is szavaztam meg a jogszabályt, sőt az MKP-frakció többsége sem támogatta. Segíteni kell a szlovák filmiparon, de nem így. Jogi szempontból sem biztos, hogy tiszta a javaslat...

...egyesek szerint az alkotmánybíróságon végzi, mert alkotmányellenes...

Ez sem kizárt, mert vannak benne olyan megfogalmazások, melyek nem biztos, hogy összhangban vannak a szlovák jogrenddel. Képviselőtársaimnak javasoltam, hogy bár kormánytervezetről van szó, ne támogassák. A miniszter a törvényt későn, az érintettek megkérdezése nélkül terjesztette a Ház elé; illetve formálisan felvették velük a kapcsolatot, de a véleményüket figyelmen kívül hagyták. A TA3-ra az MKP-nak is köszönhetően nem vonatkozik a jogszabály. Igazságtalan lett volna, ha a filmeket nem sugározó hírtelevízió is kötelezően támogatta volna a filmgyártást.

A televíziók tiltakoznak a jogszabály ellen, a képviselők módosításról beszélnek. Mire volt ez jó? Orvosolja legalább részben a szlovák filmgyártás problémáit?

A javaslat előterjesztésénél nagy szerepet játszhatott, hogy a miniszter aktív színészként a színészekkel, a filmesekkel, a filmgyártással közeli kapcsolatba került, és ennek a lobbinak köszönhetően sikerült elfogadtatnia a törvényt. A jogállamiság szempontjából, a piaci szabályokat figyelembe véve azonban ez nem szerencsés dolog.

Szóval úgy rossz, ahogy van. Nem gondolja, hogy túl sok ilyen tervezetet fogadott el a parlament? A közigazgatási reformra is szükség volt, ezért felemás megoldást is megszavazott a törvényhozás. Az adatvédelmi törvényt, a vagyonbevallást szabályozó normát, a köztisztviselői törvényt is röviddel az elfogadás után azonnal módosítani kellett. Miért nem lehet jó törvényeket elfogadni?Ez a széles koalíció ára. De én az audiovizuális törvényt nem sorolnám egy kategóriába a félreformokkal. Az alapról szóló jogszabály nem szerepelt a legiszlatív tervben, ez egy szűk csoport érdekeit képviseli, és a miniszter úr kötődéseivel függ öszsze, hiszen az egyik rendező vezényelte le az egész folyamatot. Részükről ez szerencsés lobbi volt, a társadalom számára azonban inkább szerencsétlenség.

Mert beavatkozik a magánvállalkozások szabadságába?

Igen. Egyrészt hangoztatjuk, hogy támogatjuk a magánvállalkozásokat, másrészt igazságtalan terhekkel sújtjuk őket.

Eltekintve a tervezet minőségétől, felmerül a kérdés: ha Milan Kňažkónak az említett szoros kapcsolat miatt szívügye a filmgyártás problémájának a megoldása, ön szerint miért az utolsó pillanatban nyújtotta be a tervezetet?

Valószínűleg az időzítés is a taktika része volt. Kňažko tudta, hogy csak most lehetett elérni a jogszabály elfogadtatását. A megbízatási időszak végén járunk, a legtöbb frakcióban már ismert a jelöltlista, néhány pártnak nincs esélye bejutni a parlamentbe, több képviselőt nem jelölt újból a pártja. Ilyen helyzetben az ésszerűség a háttérbe szorult, és olyan populista javaslatokra is rábólintott a parlament, melyek nagy gondot jelentenek majd a következő kabinet számára.

Tehát a minisztérium populista módon ahelyett, hogy a filmgyártás gondjait valóban orvosolta volna, a felelősséget az alapba fizetőkre hárította?

Ezt a problémát nehéz orvosolni, és a kulturális tárca nehéz helyzetben volt, mert a filmgyártásra nagyon sok pénz kell.

Csakhogy ennek az alapnak sem lesz annyi pénze, amennyiből remek szlovák filmeket lehet forgatni. Ugyanoda lyukadunk ki: mire volt jó ez a törvény?

Ha valaki lépni fog az alap ellen, akkor az valamelyik magántévé lesz, mert bár nem nagy összegről, néhány százalékos hozzájárulásról van szó, maga az elv rossz. Elképzelhető, hogy a dolognak politikai háttere is van, de ezt nem boncolgatnám. Mindenesetre szomorú, hogy a kormányból érkezett rossz javaslatot a parlament képes megszavazni. Ez is bizonyítja: még nem kristályosodott ki a szlovákiai politikai színtér.

Az audiovizuális törvényhez hasonlóan az új médiatörvény tervezete sem volt színvonalas, sőt rosszabb volt a jelenleg hatályos, még 1967-ből származó, kommunista jogszabálytól. Ezt szerencsére nem hagyta jóvá a parlament. Döbbenetes azonban, hogy a tervezetet Ján Budaj, a médiabizottság alelnöke terjesztette elő. Erről mi a véleménye?

Én voltam a törvény bizottsági előadója, és nyíltan szembeszálltam a tervezettel. Arról van szó, hogy Ján Budaj, aki pártot alapított, ezzel akarta növelni a támogatottságát. Ez is a populista törvények közé tartozik. Budaj úgynevezett mediális tanács létrehozását szorgalmazta, erre épült az egész törvény. A médiatanács egyfajta felsőbb instanciaként ellenőrizte volna az újságírókat. Valószínűleg arra számított, hogy – mivel a volt miniszternek, Hudecnek már volt ilyen javaslata – a HZDS-szel szövetkezve sikerül átpasszírozni a törvényt. A végén Budaj nevetséges helyzetbe került: amikor rájött, hogy a jogszabállyal, illetve a médiatanács létrehozásával inkább maga ellen fordítja a médiumokat, semmint népszerűségét növelné, az utolsó pillanatban megpróbálta kiemelni a tanácsot a törvénytervezetből. Csakhogy az egész törvény erre épült, azaz a javaslatból maradt egy torzó, ezért javasoltam Budajnak: vonja vissza a törvényt. Nem vonta vissza, mert szerette volna, ha a parlament mindenképpen az ő tervezetét fogadta volna el, hogy ezzel dicsekedhessen a kampányban. Önmagáért beszél a megállapítás, hogy az 1967-es kommunista törvény jobb, mint Budaj demokrata javaslata. Nem sokon múlott, de szerencsére nem fogadta el a parlament. Legnagyobb csodálkozásomra Budaj rossz néven vette a voksolás eredményét.

Budaj javaslata már a tizenhatodik volt, mégis a mai napig a régi, kommunista törvény van érvényben. Miért?

A médiatörvényt – akárcsak a közszolgálati televízióról és rádióról, valamint az állami sajtóirodáról szóló jogszabályt – a megbízatási időszak elején kell módosítani, és ehhez politikai akarat és jó törvénytervezet is szükségeltetik.