Rodin és Mapplethorpe váratlan találkozása Párizsban

ÖSSZEFOGLALÓ

Párizs. Két hatalmas alkotó és két művészi forma, a szobrászat és a fotózás folytat párbeszédet a párizsi Rodin Múzeumban látható kiállításon, amelyen Robert Mapplethorpe és Auguste Rodin munkái együtt láthatók. A két univerzum találkozása, Mapplethorpe – Rodin, oly közel és oly távol egymástól című tárlaton a New York-i Robert Mapplethorpe Alapítványtól érkezett 102 felvétel és Rodin mintegy 50 szobrának párhuzamba állítása az emberi test szenvedélyes megformálásának témakörére helyezi a hangsúlyt, amely a két egymástól teljesen független művész számára az egyik legfőbb állandó témát jelentette.

A szobrászat és a fotóművészet közös víziójának bemutatása példa nélküli a Rodin Múzeumban, amely Judith Benhamou-Huet műkritikus, újságíró ötlete alapján először rendezett „szembesítő” kiállítást. A szembesítés helyett azonban inkább érdekes kapcsolat alakult ki a művek között. A két művész alkotásainak hét tematika szerinti egymás mellé állítása (mozgás, feszültség, fekete-fehér, árnyék, fény, erotika és kárhozat) váratlan párbeszéddé formálódik a Mapplethorpe-ot és Rodint is foglalkoztató problémák körül.

A modern fotográfia sokáig vitatott alakja, Robert Mapplethorpe (1946–1989) a tökéletes formát kereste, míg a kortársai által a szobrai realizmusa miatt szintén bírált Auguste Rodin (1840–1917) a mozgást akarta megformálni az anyagban. Egyikük sem volt spontán művész: Mapplethorpe fotóiban a fényektől a beállításokig minden előre megkonstruált, az improvizálásnak nem volt helye, Rodin pedig folyamatosan kísérletezett, az anyaggal és a modellekkel is, és az alkotási folyamat minden részletét megőrizte.

Mapplethorpe fekete-fehér portréival vált ismerté, amelyekkel a grafikai és geometriai tökéletességet kereste. Fekete férfiakról vagy testépítő nőkről készített aktfotóihoz többnyire antik és reneszánsz szobrokat idéző kompozíciót választott, amelyekben a test stilizálva, mozdulatlanságában jelent meg. Rodint viszont az anyaggal való kísérletezés izgatta, amelynek a szoborrá formálással is mozgásban kellett maradnia: nem szerette a pózolást, a mozgó pillanatot kereste, amely előrevetíti a következő mozdulatot, s az anyagban a nézőt megérintő vágyat és szenvedélyt tükrözi. Mapplethorpe a saját nemét kedvelte, Rodin rajongott a nőkért. Ennek ellenére a fotós számos női aktot is készített, Rodin pedig megszámlálhatatlan módon modellezte a férfi test minden részletét.

Hélene Pinet kurátor szerint a párhuzamok ellenére nem ismert, hogy Mapplethorpe valaha is beszélt volna Rodinről, aki egyébként a világon az egyik elsőként maga is fotózott. Az viszont köztudott, hogy klasszikus műveltsége volt, és egyik legjobb barátja a New York-i Metropolitan Múzeumban dolgozott, amelynek hatalmas Rodin-gyűjteménye van, így feltehetően jól ismerte a szobrászművész munkásságát. (MTI)