Önként járnak a rács mögé

Antala Éva az első református lelkész, aki börtönmiszszióra vállalkozott a második világháború után Szlovákiában. A nagyölvedi lelkészben felmerült, megszervezi a Kárpát-medencei Magyar Börtönlelkészek Konferenciáját, amely ma kezdődik a deregnyői Református Tanulmányi Központban.

Miért szervezte ezt a konferenciát?

Nagyon sok ilyen konferencián vettem részt az utóbbi két évben Hollandiában, Bulgáriában, Dél-Afrikában. Úgy gondoltam, ezeket az élményeket azokkal is meg kellene osztanom, akik börtönbe járnak, de nem vehetnek részt hasonló nemzetközi konferenciákon. Mi magyarok szétszórva élünk Közép-Európa néhány országában, és felmerült bennem, hogy talán a börtönmiszszió során is ugyanazok a gondjaink. Kisebbségiekként ugyanis meg kell próbálnunk együtt lélegezni a hazai börtönszervezetekkel, de vannak olyan gondjaink, amelyeket nehezen tudunk velük megbeszélni.

Melyek ezek?

Pédául a kétnyelvű csoportfoglalkozásokon gondot okoz, hogyan tudjuk a magyar fogva tartottakat elkülöníteni a többiektől úgy, hogy mindnyájan tudják anyanyelvükön olvasni és érteni az igét. Sokan közülük nem ismerik a szlovák bibliai nyelvet, nyelvi nehézségeik miatt nem tudnak bekapcsolódni más felekezetek foglalkozásaiba. Többen évekig csak szlovákul hallják az igét, ezért csak így tudják kifejezni magukat. S ha kikerülnek saját környezetükbe, nem tudnak úgy részt venni a gyülekezet tevékenységében, ahogy szeretnének.

Kiket várnak a rendezvényre?

Hét felekezet – a katolikus, az ortodox, a református, az evangélikus, a baptista, az apostoli egyház, és a zsidó – képviselőit várjuk három országból: Romániából, Magyarországról és Szlovákiából. Csoma Lászlóval, a református egyház püspökhelyettesével fontosnak találtuk, hogy a büntetés-végrehajtásban és az igazságszolgáltatásban dolgozók is helyet kapjanak a konferencián. Nélkülük elképzelhetetlen a munkánk. Szlovákiából és Magyarországról is érkeznek előadók. A szlovákiai büntetés-végrehajtás országos igazgatója, Anton Fábry, a magyar és a szlovák testvéri börtöntársaság képviselői, főállású börtönlelkészek is előadnak. Nálunk egyetlen főállású börtönlelkész van, aki katolikus. A konferencia azt a célt is szolgálja, hogy ne csak Magyarországon legyenek főállású börtönlelkésztek, hanem nálunk is. Megpróbáljuk elérni, hogy az igazságszolgáltatás létrehozza ezt a státust. Tájainkon minden kezdeményezésnek vannak ellenlábasai... A miénknek is voltak, de Isten úgy akarta, hogy létrejöjjön. Nagyon sokan támogatnak bennünket.

Milyen az együttműködésük az igazságszolgáltatással?

Nagyon jó a kapcsolatunk. Akár engedélyekről, akár konferenciák szervezéséről van szó, pozitív választ kapunk. Mindig segítik munkánkat.

A református lelkész a börtönben más vallásúaknak is hirdeti az igét?

Itt találtam meg az ökumenizmust, amelyről sokan azt állítják, nem lehet megvalósítani. Nagyon sok vallás képviselői járnak a foglalkozásokra, mert számukra az a fontos, hogy egy lelkésszel beszélgessenek, felekezetre való tekintet nélkül.

Tehát ez nem hittérítés?

Nem térítés, el is mondom nekik, hogy nem a református egyháznak akarok téríteni, hanem gondjaikról szeretnék velük beszélgetni, megpróbálom Isten igéjével jobb mederbe terelni életüket.

Igénylik a rabok az igét?

Igénylik, persze van olyan is, aki csak azért jön, hogy társaságot találjon magának, vagy kötekedjen.

Miért vállalalkozik egy lelkész börtönmisszióra?

Kevesen vannak, akik maguktól vágnak bele, én is csupán kíváncsiságból mentem el egy konferenciára, s csodálkoztam azokon, akik bejárnak a börtönbe. De egyre kíváncsibb lettem arra, én hogyan tudnám végezni ezt a szolgálatot, és megkezdtem azt az utat, amelyen református egyházunkban a háború óta senki sem járt.

Hány börtönt látogatnak?

Idén egyet, most már szolgatársaim is akadtak, két református lelkész és négy civil, akiket érdekel a börtönmisszió. A férfiak számára fenntartott börtönbe csak férfi kíséretében mehetek be. Olyan intézetekben, ahol ezt a biztonsági előírások megengedik, például ahol előzetesen letartóztatottakat tartanak fogva, kettesben beszélgethetünk a foglyokkal.

A kísérőt a börtön személyzete jelöli ki?

Nem, én választom ki. Bár általában börtönőr is van a csoportos foglalkozásokon.

Nincs önben félsz, amikor leül egy többszörös gyilkossal?

Nincs, mert ők is örülnek, hogy közéjük járunk, és tisztában vannak vele, ha valamit elkövetnének ellenünk, betilthatnák ezt a miszsziót. Fontosabb nekik, hogy velünk beszélgethessenek.