Nem pusztán politika kérdése

– Könyvekből nem lehet megtanulni tanítani, mint ahogy síelni és úszni sem Mennyiben egy politikai akarat megnyilvánulása csupán a magyar egyetem létrehozásáról szóló döntés, szakmailag milyen mértékben megalapozott a felvidéki magyar képzési nyelvű felsőoktatási intézmény? Valóban szükség van rá?

Nem hiszem, hogy pusztán politikai akarat kérdése volna a tervezett szlovákiai magyar egyetem ügye. Ugyanakkor a politikai háttérre feltétlenül szükség van. Ami a szakmaiságot illeti, Comenius már annak idején megmondta, az anyanyelven szerzett tudás sokkal tartósabb és jobban hasznosítható minden egyébnél. Az anyanyelvű felsőfokú képzésre más szempontból is szükség van. A hazai magyarság képzettségi szintje jóval az országos átlag alatt van. El kell érnünk, hogy minél több középiskolásunk szerezzen érettségi bizonyítványt, akkor értelemszerűen és feltételezhetően egyetemi tanulmányokra is többen vállalkoznának. Úgy gondolom, hogy az elkövetkezőkben sokkal több szlovákiai magyar fiatalnak kell megadnunk a felsőfokú képzés lehetőségét. A hazai egyetemek egyébiránt túlzsúfoltak. Éves szinten az érettségizett fiataloknak csupán hozzávetőleg 20%-át képesek befogadni. Nincs lehetőség arra, hogy minden jelentkezőt felvegyenek. Ebben vélhetőleg közrejátszik az is, hogy Szlovákiában hiányoznak a hároméves, főiskolai szintű képzettséget nyújtó felsőoktatási intézmények. Tehát mindenképpen bővíteni kell az egyetemi választékot.

A magyar egyetem eléggé vonzó lehet egy felvidéki magyar leendő egyetemi hallgató számára?

Úgy tapasztalom, hogy a tervezett egyetemmel kapcsolatban néhányan nyelvi bezárkózástól tartanak. Éppen ezért hangsúlyozni kell, hogy a létrehozandó felsőoktatási intézmény képzési nyelve csak részben – igaz, meghatározó százalékban – volna a magyar. A tervek szerint bizonyos tárgyakat szlovák, bizonyos tárgyakat pedig angol nyelven sajátítanának el a hallgatók. Szó sincs kizárólag magyar képzési nyelvű intézményről. Azt hiszem, a Felvidéken senki sem vitatja, hogy ismerni kell a többségi nemzet nyelvét. Miként azt sem, hogy egy felvidéki magyar számára nem elég pusztán az anyanyelv és a szlovák nyelv ismerete, a huszonegyedik század elején egy további, úgynevezett világnyelv ismerete is elengedhetetlen. Az Európai Unió által megfogalmazott, nagyon fontos elvárások sorába tartozik, hogy minden egyetemet végzett egyénnek legalább két idegen nyelvet kell bírnia. Értelemszerűen valamely világnyelvet és vagy egy második világnyelvet, vagy pedig a szomszédos ország nyelvét. Én nem tartok nyelvi bezárkózástól, véleményem szerint a megvalósítandó magyar egyetem nem vezet elszigetelődéshez.

Mi különböztethetné meg ezt az egyetemet a már létező hazai felsőoktatási intézményektől túl a képzés nyelvén? Miben nyújthat többet például a pedagógusképzésben?

Az egyetemek általában meglehetősen konzervatívak, ragaszkodnak hagyományaikhoz és kevésbé alkalmasak arra, hogy azonnal vagy egyáltalán időben alkalmazkodjanak az újonnan felmerülő hallgatói igényekhez és a különböző szakterületek pillanatnyi elvárásaihoz. Egy egyetemalapítás – tehát egy zöldmezős beruházás – jó esélyt kínál egyebek mellett arra is, hogy teljesen vagy legalábbis részben új alapokra helyezzünk bizonyos képzéseket. Szlovákiában jelenleg körülbelül 20 pedagógiai kar működik, a meglevő karokon folyó pedagógusképzés túlnyomórészt konzervatív alapokon nyugszik. A leendő tanárok és tanítók felsőfokú tanulmányaik során csak elenyésző mértékben foglalkoznak – mert nincs rá lehetőségük – a pedagógiai pszichológiával és a didaktikával, a gyakorlati képzés pedig szinte teljesen hiányzik. E nélkül elképzelhetetlen a hatékony pedagógusképzés. A frissen végzett tanárjelöltek túlnyomó részének csupán elméleti ismeretei vannak a pedagógustevékenységről. Könyvekből nem lehet megtanulni tanítani, mint ahogy síelni és úszni sem. A megvalósítandó magyar egyetem számos egyéb mellett előrelépést jelenthetne ennek a problémának a felszámolásában.

Mi lesz a sorsa a szintén régóta tervezett úgynevezett ötödik karnak, amely a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem része lenne?

Személy szerint üdvözlendőnek tartom az ötödik kar megvalósítására vonatkozó törekvéseket és erőfeszítéseket. Remélhetőleg sikeres lesz ez a kezdeményezés, én azonban a magyar nyelvű tanárképzést mindenekelőtt Komáromban, a tervezett magyar egyetem lehetséges helyszínén tudom elképzelni. A dél-szlovákiai városban ehhez számos feltétel adott, egyebek mellett megoldott a gyakorlóiskolák problémája is, adott a szakmai háttér, a város vezetése pedig támogatja az egyetem létrehozását. Egy olyan – bizonyos szempontból – ellenséges környezetben, amilyen Nyitra, nagyon nehezen tudom elképzeli, hogy egy modern alapokon nyugvó pedagógusképzés megvalósuljon. Ha Nyitrán megnyitják is az ötödik kart, nem lesz rábiztosíték , hogy az egyetemi tanács pár éven belül nem dönt másképpen és nem szünteti be a képzést a karon.