Nem mindenki árulta el, mire kapta a több százmillió forintos támogatásokat

2010 óta rengeteg, és évenként növekvő mennyiségű támogatás érkezik Magyarországról határon túli, magyarok lakta régiókba. Cikksorozatunkban a Dél-Szlovákiába folyósított magyar állami költésekkel foglalkozunk. Az első részben összegyűjtöttük, milyen csatornákon és megfontolások mentén támogatja a magyar kormány a határon túli magyar közösségeket. A második részben a gazdaságfejlesztésre adott pénzeket nézzük meg közelebbről a nyilvánosság előtt kevésbé ismert, de nagy összegek fölött diszponáló CED Közép-európai Gazdaságfejlesztési Hálózat Nonprofit Kft. tevékenységének bemutatásával.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, a Baross Gábor Felvidéki Gazdaságélénkítő Program keretében, vagy közismertebb nevén az ún. Baross-pályázatokon keresztül 2019 óta közel 44 millió euró magyarországi közpénzt osztottak szét dél-szlovákiai cégek és vállalkozók között. Korábbi cikkeinkben arról is írtunk, hogy átláthatatlan maga a dotációs rendszer, alapesetben a kedvezményezett cég nevén és az elnyert összegen kívül semmit sem hoz nyilvánosságra a pályázati rendszer gazdája, a magyarországi CED. Ezért mi az elmúlt hónapokban megpróbáltuk feltárni, mire is kapták a szlovákiai vállalatok a magyar adófizetők pénzét. Közérdekű adatigényléssel fordultunk a CED-hez, amelytől ennek ellenére minimális információt kaptunk. Sikerült azonban kiderítenünk, hogy a Szövetség MKP-platformjához közel álló személyek nemcsak a pályázati rendszer népszerűsítésében és céljainak a meghatározásában játszottak szerepet, de az sem kizárt, hogy az egyes kérelmeket elbíráló személyek közül néhányan ennek a politikai formációnak közegéből érkeztek. Ugyancsak felvettük a kapcsolatot a legnagyobb összegeket nyert vállalatokkal, hogy tőlük tudjuk meg, mire is költötték a magyarországi közpénzt, ha már a CED ezt nem akarta elárulni. Voltak azonban olyan, jelentős összeget nyert cégek, elsősorban Világi Oszkár, ismert dunaszerdahelyi nagyvállalkozó érdekeltségébe tartozó vállalatok, amelyek egyáltalán nem voltak hajlandóak kommunikálni velünk.

A nagy pályázatok

A röviden csak Baross-pályázatokként emlegetett támogatási rendszerben három pályázattípus keretében osztottak magyar közpénzt. A kis- és középvállalkozók, illetve a kisebb mezőgazdászok számára kiírt egy-egy felhívás nyomán a több mint 2200 nyertes pályázó fejenként 11-14 ezer eurós vagy még ennél is kisebb összegű dotációt kapott. Tavaly január közepén zárult azonban annak a 2019-ben indult pályázati körnek a beadási határideje, amely keretében nagyobb szlovákiai vállalatok juthattak jelentős összegű gazdaságfejlesztési támogatáshoz. Ebben a pályázati körben összesen 6 742 517 990 forintot (kb. 18,7 millió euró) osztottak szét 35 vállalat között. Voltak köztük olyanok, amelyeknek két kérelmét is támogatták. Az egy cégnek jutó legkisebb dotációs összeg 74 601 004 forint (kb. 205 000 euró), a legnagyobb pedig 550 195 105 forint (kb. 1,5 millió euró) volt.

A pályázati kiírás szerint a támogatást mezőgazdasági termékek feldolgozásához, forgalmazásához, élelmiszeriparhoz kapcsolódó beruházáshoz adták. A kiírás is kiemeli, hogy a támogatás célja a hátrányos gazdasági helyzetben lévő határ menti régiók, segítése, a magyarországi és szlovákiai cégek együttműködésének előmozdítása, valamint a térségben élők szülőföldön maradásának a támogatása. A forrásra egy szlovákiai és egy magyarországi partnervállalatnak közösen kellett pályáznia. Minimum 50 millió, maximum 500 millió forint (140 ezer – 1,4 millió euró) támogatást lehetett kérni. A pályázónak ugyanakkor legalább az elnyert összeggel megegyező nagyságú önrészt is be kellett fektetnie a támogatott beruházásba. A feltételek között szerepel, hogy csak azok a szlovákiai vállalatok pályázhatnak, amelyeknek a tulajdonosai között van magyarországi szereplő, illetve az is, hogy a támogatás nagyságától függően új munkahelyeket kell létrehozni, valamint, hogy a dotáció által létrejött eredményeket öt évig fenn kell tartani. Erdészeti beruházásra pedig nem lehetett dotációt kérni.

Iván Tamás, a pályázati lehetőséget Szlovákiában népszerűsítő a Baross Alapítvány igazgatója, aki egyébként a Szövetség MKP-platformos politikusa, elmondta, a kiírás szerint azon vállalkozások pályázhattak, amelyek a magyar–szlovák határral érintkező járások valamelyikében működnek. „Ez a pályázatban részt vevő magyarországi és szlovákiai vállalkozásra is vonatkozik” – tette hozzá. Arra a kérdésre, szerinte megfelelően transzparens-e a dotációs rendszer, úgy válaszolt, szerinte a CED megfelelő szakmaisággal és a jogszabályokat betartva jár el a pályázatok tekintetében. „Amennyiben valaki többet szeretne tudni a pályázatok hátteréről, természetesen lehetősége van arra, hogy megkérdezze a CED-et” – tette hozzá.

Iván arról is beszélt, hogy a pályázatok eredményeit utánkövetik, számontartják, hogy milyen gazdasági eredményeket, például mennyi munkahelyet, új beruházást sikerült a dotációknak köszönhetően létrehozni. A nagy összegű pályázatok esetében az eredmények összesítése még folyamatban van, hiszen a koronavírus-járvány miatt egyes beruházások megvalósítása haladékot kapott. Az említett kisebb összegű támogatások eredményeit azonban már összesítették, amiből például az látszik, hogy az érintett kisvállalkozók túlnyomó többsége a pályázatnak köszönhetően bevételnövekedést tudott elérni. Iván azt is elmondta, az említett támogatási ciklusok óta nem indult új pályázati kör, most a Rohonczy Gedeon Mentorprogram fut, amely során fiatal vállalkozóknak adnak tanácsokat. Ez utóbbi program viszont nem jár anyagi támogatással.

A Baross-pályázatok során elnyert pénzeket elvileg a Baross Gábor Tervben foglalt elvek alapján ítélik oda. A terv – amit évekkel ezelőtt többek közt Farkas Iván, a Szövetség MKP-platformos elnökségi tagja dolgozott ki – helyzetelemzése szerint Dél-Szlovákia a 2010-es évekre látványosan leszakadt az ország többi részétől, ezért az elsősorban magyarok lakta részek gazdasági felzárkóztatásra szorulnak, a dokumentum ehhez határoz meg stratégiai célokat.

A pályázati nyerteseket megvizsgálva azonban ugyanazt a mintázatot fedeztük fel, ami a teljes határon túli magyar közpénzosztást belengi: a támogatási kampányok létjogosultsága nehezen megkérdőjelezhető (főleg annak tükrében, hogy a szlovák állam valóban diszkriminálja a magyarlakta területeket fejlesztési szinten), de a pozitív célokat némileg beárnyékolja a transzparencia hiánya és az urambátyám-szisztéma, amelyről némely támogatott projekt tanúskodik.

A nagy nyertesek

A nagy összegű pályázatok közül a N.I.O. spol. s.r.o. vállalat nyerte a legnagyobb támogatást, két kérelmük nyomán összesen 550 195 105 forint (kb. 1,5 millió euró) dotációt kaptak. A cégnyilvántartás szerint egy Pat (Patince) községben működő mezőgazdasági vállalatról van szó, amelyet Pém Bálint irányít. Pémről, illetve a máktermelő gazdaságáról korábban az Új Szó is írt. A vállalkozóval sikerült felvennünk a kapcsolatot és elmondta, egy gluténmentes biosznekkeket előállító céggel közösen vágtak bele a pályázatba. Pém cége a szükséges gluténmentes bioalapanyagok és félkész termékek előállítását tűzte ki célul. A vállalkozó arról is beszélt, az egyik támogatást a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, a bioátálláshoz szükséges eszközök beszerzésére, a másikat egy megfelelő engedélyekkel rendelkező tisztító-szárító üzem létrehozására és a partnercégnél a raktárkapacitás fejlesztésére használták. „98 százaléknál tart a megvalósítás” – tette hozzá.

Mivel a CED nem hozta nyilvánosságra a N.I.O. spol. s.r.o. nyertes pályázatának részleteit, tehát azt, mire költhették a jelentős közpénz összeget, Pémtől aziránt is érdeklődtünk, ő, mint a vállalat vezetője, nyitott-e arra, hogy a szóban forgó információkat közzétegye. A vállalkozó ezzel kapcsolatban azt mondta, korábban is kiállt a támogatások transzparenciája mellett, nyitott arra, hogy átláthatóbbá tegye, mire költötték a pályázati pénzt, meg kell azonban vizsgálniuk, hogy ebben a tekintetben mit ír elő számukra a CED-del kötött szerződés. Pém egyértelműen igennel válaszolt arra a felvetésre, hogy a jogi feltételek, az üzleti titkok, esetleg a technológiai szabadalmak által megszabott keretek között nyilvánosan elszámoljanak a pályázati pénzzel. A vállalkozó egyébként kiemelte, nagyon jó volt a Baross-pályázat lebonyolítójával a kommunikáció, főleg a szlovák Agrárkifizető Ügynökség (PPA) támogatási rendszerével összehasonlítva. „A PPA esetében a kérvényezőkhöz gyakran nem érkezett el a támogatás” – mondta.

Hasonlóan nagy összeget nyert az UBM Invest Slovakia s.r.o., amely 477 795 596 forintos (kb. 1,3 millió euró) állami támogatást kapott. A nyilvánosan elérhető cégadatok szerint a vállalat székhelye a Kassa-vidéki járásban, Hernádcsány (Čaňa) településen van és takarmánygyártással, gabona-, valamint takarmányfehérje-kereskedelemmel foglalkozik. Sikerült felvennünk a kapcsolatot a vállalat, pontosabban a cégcsoport igazgatótanácsának tagjával, Bustyaházai Lászlóval, aki elmondta, 100 százalékban magyarországi tulajdonú vállalkozásról van szó. Van azonban egy szlovákiai leányvállalatuk is, amely a kérdéses támogatást elnyerte. „A pályázat előtti évben mi megvásároltunk Kassa mellett egy bezárás előtt lévő takarmánykeverő üzemet. A mi pályázatunk, a már meglévő tevékenység bővítése érdekében, arról szólt, hogy mi ezt a takarmánykeverő üzemet felújítjuk, mégpedig sokkal nagyobb értékben, mint maga a támogatás összege” – magyarázta Bustyaházai. Hozzátette, a beruházás értéke eredetileg hárommillió euró volt, ennek felére, 1,5 millió euróra kértek támogatást, de végül az invesztíció összege 5,5 millió euró lett. A cégvezető elmondta, a hernádcsányi beruházás megvalósítása jelenleg is zajlik. „Új gyártótechnológiai sor, készáru- és alapanyagtartályok, valamint új keverőgépek kerülnek az üzembe” – tette hozzá azzal, hogy egy magas minőségű takarmánygyártást fognak megvalósítani. A beruházás előtt havonta ezer tonna takarmányt állítottak elő. „Ez fel fog menni, hat-nyolc ezer tonnára” – mondta. Bustyaházaitól is megkérdeztük, hogy mivel a CED nem közölt semmit a kérelmek tartalmáról, ők maguk mint kedvezményezettek nyitottak-e arra, hogy közzétegyék, mire költötték a közpénzt. A cégvezető ezzel kapcsolatban elmondta, nyitottak arra, hogy a kérdéses információkat nyilvánosságra hozzák. Mivel a vállalatuk a tőzsdén van, ezért sok információ eleve nyilvános róluk. A szlovákiai beruházás azonban még folyamatban van, ha ez befejeződik, akkor nyilvánosságra is fognak hozni bizonyos információkat.

Világi itt is felbukkan

A nagy összegeket nyert vállalatok tulajdonosi hátterét vizsgálva azt találtuk, hogy két kedvezményezett cég is Világi Oszkár Slovnaft-vezérigazgató nagyvállalkozó érdekeltségébe tartozik. Az egyik ilyen vállalat az Euromilk Rt. amely 299 295 738 forint (több mint 820 ezer euró) közpénzt kapott és ahol a cégadatok szerint a Slovnaft-vezér lánya, Világi Réka az igazgatótanács elnöke, a felügyelőtanács elnöke pedig maga Világi Oszkár. „Az Euromilk Rt. 1964-ben alakult, majd 2001-ben részvénytársasággá vált. Célkitűzése kezdettől fogva változatlan – Dél-Szlovákia hagyományos mezőgazdasági termelésének fellendítése a Csallóköz szívében” – írja magáról a Nagymegyer (Veľký Meder) melletti, egyébként közismert tejfeldolgozó vállalat a honlapján. Ez a cég gyártja a Kukkónia márka tejtermékeit is. Arról azonban, hogy mire költötték a magyar adófizetők pénzét, magától a vállalattól nem sikerült megtudnunk semmit, többszöri megkeresésünkre sem válaszoltak. Kerestük magát Világi Oszkárt is, de elzárkózott a nyilatkozattól. A dunaszerdahelyi nagyvállalkozó, aki egyébként élesen elutasítja, hogy oligarchának nevezzék, a város labdarúgó-egyesületében is érdekelt, és az egyes projektjei kölcsönösen is erősítik egymást. A dunaszerdahelyi DAC játékosainak a mezén ott van a Kukkónia felirat, a mérkőzéseken az óriáskivetítőkön is megjelenik a márka reklámja. A DAC labdarúgó-akadémiája pedig, amelyet a Bethlen Gábor Alap az elmúlt években csaknem 13 millió euróval támogatott, ad otthont a MOL Kukkonia Cup programnak, a 19 éven alatti csapatok hagyományos tornájának. Ennek a programnak a létrehozásában, annak honlapja szerint, a Kukkonia Polgári Társulás vesz részt.

A Slovnaft vezetőjének érdekeltségébe tartozó, a Baross-pályázati rendszerben ugyancsak sikeres vállalat az Agrosun, spol. s r.o., amelynek egyik vezetője szintén Világi Réka és amely két pályázat révén összesen 251 983 162 adóforint  (közel 700 ezer euró) támogatást kapott. A szlovákiai vállalkozás tulajdonosai között szerepel a győri UREX HUNGARY Kft. is, amelynek tulajdonosa Világi Oszkár, ügyvezetője pedig Világi Réka. A cégnyilvántartás szerint az Agrosun, spol. s r.o. bejegyzett székhelye Dunaszerdahelyen van. Az interneten Agrosun s.r.o. nevű cég saját honlapján nyékvárkonyi (Vrakúň) székhely szerepel. Eszerint egy gyümölcsökkel, gyümölcslevekkel, gyümölcspárlatokkal, zöldségekkel, lekvárokkal foglalkozó vállalatról van szó. A weboldalon szereplő elérhetőségeken próbáltunk információt kérni arról, mire költötték a magyar adófizetők pénzét, de nem kaptunk választ.

Az egyik legnagyobb összeget, 403 001 012 forintot (kb. 1,2 millió euró) nyert vállalat az Agro-Somotor s.r.o. amelynek a székhelye a kelet-szlovákiai Tőketerebesi járásban lévő Bodrogszentmária (Svätá Mária) községben van. Az interneten nem sok információt találtunk a vállalkozásról, nem akadtunk olyan elérhetőségre sem, amelyen felvehettük volna a kapcsolatot a céggel. A cégadatbázis szerint a vállalatot 2019 elején alapították, az egyik vezetője pedig Mário Jaczko bodrogszentmáriai lakos. Jaczko további cégekben is érdekelt, köztük a Vojka Farm s.r.o. nevű vállalatban is, ahol cégvezetőként szerepel és amely a Baross-pályázatok keretében ugyancsak támogatást nyert. Ez a kisgéresi (Malý Horeš) vállalat, amely a cégadatok szerint baromfitenyésztéssel foglalkozik, 159 100 000 forint (kb. 440 ezer euró) támogatást nyert. Ezen túl azonban alig találtunk róla információt, nyilvános elérhetőség híján a cégvezetővel sem sikerült felvenni a kapcsolatot.

Kik osztják a pénzt?

A pályázatok tüzetesebb vizsgálatához közérdekű adatigénylést nyújtottunk be a CED-hez. A cég kérésünkre elküldte nekünk a pályázatok értékelési módszertanát, a nem nyertes pályázók nevét, de nem sokra mentünk vele, mert nem fértünk hozzá azokhoz a nyertes pályázati anyagokhoz, amelyeken meg akartuk vizsgálni az elbírálás szempontjait. Ezeket is kértük ugyan a CED-től, de nem bocsátották rendelkezésünkre arra hivatkozva, hogy az egyes pályázatok „semmilyen részük tekintetében nem nyilvánosak”. Először ugyanígy jártak el az elbírálásban részt vevő személyek nevével is, amelyekre azért voltunk kíváncsiak, hogy kizárjuk az esetleges összeférhetetlenséget a nyertes pályázókkal. Később, miután a Nemzeti Adatvédelmi és Információs Hatóságnál (NAIH) megtámadtuk ezt a döntést, hozzáférhettünk a bírálással megbízott cégekkel kötött szerződésekhez. A NAIH-eljárás megindult a kikért pályázati anyagok ügyében is, ám ez cikkünk megírásáig nem hozott eredményt: november végén a hatóság arról tájékoztatott minket, hogy felszólításának megfelelően a CED megkeresi a nyertes cégeket, hogy tisztázza velük, a pályázatuk mely része hozható nyilvánosságra.

Az elbírálási megbízásokra visszatérve, összesen hat ilyen szerződést kaptunk, amelyeket valamilyen tanácsadó, elemző céggel, ügyvédi irodával között a CED. Egy szerződést pedig a gödöllői Szent István Egyetemmel írtak alá. Egyes szerződések tartalmazták azoknak a neveit is, akiket a cég szándékozik felkérni a szakmai munka elvégzésére. Köztük találtunk magyarországi egyetemi oktatókat, jogászokat, a listában szerepel a Koszorus László név is. Koszorús Lászlónak hívták a Fidesz egyik parlamenti képviselőjét, aki 2006 és 2014 között ült a magyar törvényhozásban.

A listában szerepel a dr. Nagy Dávid név, amely egyezik azzal, ahogy a szlovákiai Magyar Közösség Pártja (MKP) egykori elnökségi tagját hívják. A 2020-as szlovákiai parlamenti választás során Nagy az előkelő 19. helyet kapta azon a listán, amelyen az MKP is indult. A Fidesz deklarált stratégiai partnere, az MKP jelenleg már a Szövetség nevű egyesült szlovákiai magyar párt egy ún. platformjaként működik, Nagy most ennek a platformnak a tagja. Kérdésünkre az ügyvédként dolgozó Nagy azt mondta, sem megerősíteni, sem megcáfolni nem akarja, hogy a pályázatokat elbíráló személyek között volt-e, vagy sem. Arra hivatkozott, ügyvédi titokról van szó.

A névsorban ugyancsak megtaláltuk azt az Iván Lászlót, aki annak az Arriva busztársaságnak a vezetője, amely éppen most szerepelt le, amikor átvette a Pozsony megyei buszközlekedés koncesszióját. Két szerződésben is megtalálható Dóci Ladányi Linda, egy nyitrai tanácsadó cég vezetője, aki kérdésünkre megerősítette, 2020 nyarán és szeptemberében valóban részt vett a kérdéses pályázatok elbírálásában. Elmondta, egy 10 fős szlovákiai munkacsoport végezte a kérelmek értékelését, de a csoport többi tagjának nevét nem tudta megmondani, nem ismerte őket. Ugyancsak két dokumentumban találtuk meg a Zacharias István nevet, amellyel azonos nevű MKP-s politikus azonban azt állítja, ő nem bírált el ilyen pályázatokat.

Az adatigénylésünk nyomán megszerzett nevek listája biztosan nem teljes, hiszen a pályázatok elbírálását végző alvállalkozók közül nem az összes közölte, hogy kikkel szeretnék elvégeztetni a szakmai munkát. Ahogy az sem világos, végül valójában kit bíztak meg ezzel a feladattal.

Bennfentesek szerepe

Fel tudtuk venni a kapcsolatot olyan vállalkozókkal is, akik nem voltak sikeresek a nagy összegű gazdaságélénkítő támogatásra kiírt pályázat során. Ők arról számoltak be, úgy érzik, nem volt minden rendben a pályázati rendszerrel. Így például olyan indokkal utasították el a kérelmüket, amely a pályázati kiírás szerint nem lett volna lehetséges, vagy éppen a CED olyan körülménnyel indokolta a kizárásukat, amely egy másik, a pályázati rendszerben nyertes kérelmezőnél ugyanúgy fennállt. Ezenkívül ők viszonylag későn kaptak tájékoztatást a pályázati követelményekről, csak pár nap állt rendelkezésükre, hogy minden szükséges dokumentumot benyújtsanak. Volt olyan, a nagy összegű pályázaton nem nyertes kérelmező, aki egyenesen azt állította, szerinte főleg „bennfentesek” nyertek dotációt. „Sok helyről kaptam információt, hogy akinek nincs ott ismerőse, annak felesleges beadni, mert az nem kap támogatást” – nyilatkozta a neve elhallgatását kérő sikertelen pályázó.

Mi az a CED?

A százszázalékos állami tulajdonban lévő, a magyar külügyminisztérium irányítása alá tartozó CED Kft.-t 2013-ban alapították, célja, hogy ellássa „Magyarország közép-európai exportösztönzési és gazdaságfejlesztési törekvéseinek operatív megvalósítását”. Tevékenysége csak az utóbbi években, a rokonintézmény Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. (MNKH) beszántása után pörgött fel.

Az MNKH-ügy az Orbán-kormányok egyik leglátványosabb gazdasági mellényúlása volt, a magyar cégek exportösztönzését segíteni hivatott kereskedőházak nem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket, miközben az anyacég tevékenységét állandó botrányok kísérték: évről évre hatalmas veszteséget termelt, kormányközeli szereplők kifizetőhelyeként funkcionált, az irányításban Szijjártó Péter (Fidesz) magyar külügyminiszer futsalos csapattársai kaptak pozíciókat, a MNKH egy ponton még az óriási pénzügyi kárt okozó Quaestor-botrányba is belekeveredett. Mikor 2018-ban a magyar kormány az MNKH bezárása (pontosabban egy leányvállalatával való összeolvasztása) mellett döntött, a hírek arról szóltak, hogy funkcióit a fúzióból létrejövő HEPA Magyar Exportfejlesztési Ügynökség Nonprofit Zrt. veszi át.

Ugyanakkor a kereskedőház néhány vezetője a hasonló feladatokat ellátó CED-hez ejtőernyőzött át, és a CED anyagi helyzetén is meglátszik, hogy a cég ekkortájt lett nagyobb hal a külgazdasági törekvések területén. A CED ügyvezetését Csík László, az MNKH Közép-Európai Hálózatának egykori operatív igazgatóhelyettese látja el, a cégvezető Skapinyecz Péter (ő a Közép-európai Kereskedelemfejlesztési Hálózat ügyvezetője volt), Apró Adrienn exportfejlesztési igazgató pedig ugyanennek a hálózatnak volt az operatív igazgatója. A CED saját tőkéjét pedig 2019-re egy nagyobb ugrással 72 milliárd forintra (kb. 200 millió euró) emelték a 2018-as 14 milliárd forintról (közel 39 millió euró). A HEPA és a CED részben hasonló tevékenységeket végez (külpiaci tanácsadás, oktatás, partnerkeresés), de utóbbi fókusza kimondottan Közép-Európa, 23 irodából álló hálózatot működtet a térség országaiban. Ennek ránézésre is több értelme van, mint amit a kereskedőházak csináltak, ugyanis egy külpiacra terjeszkedő vállalkozás jellemzően először regionálisan veti meg a lábát, és nem például Botswanával indítja nemzetközi karrierjét.

A CED ugyanakkor nemcsak magyarországi cégeket segít, hanem 2018 ősze óta határon túli magyarok lakta régiók gazdaságfejlesztési programjait is finanszírozza. Ilyen célokra a magyarországi költségvetésből 118 milliárd forint (kb. 325 millió euró) jutott 2020-ban, hogy ez, vagy az elmúlt évek tételei pontosan hogyan oszlottak el célországok, kiosztó szervezetek és pályázati rendszerek között, azt nem tudjuk, az erre irányuló kérdéseinkre ugyanis nem válaszolnak a magyar minisztériumok.

Cikkünk a Telex és az Új Szó együttműködéséből, az International Press Institute és a MIDAS által támogatott NewsSpectrum ösztöndíjprogramnak köszönhetően jöhetett létre.