Négy éve járják a táncot

Igazából nem csak négy éve, hanem régebb óta táncol Szénássy Attila és felesége, Katalin. Csupán ennyi ideje vezetik az Esztergom Városi Néptáncegyüttest, oktatják a Trianon harapta magyarság és Magyarország táncait. Az együttes múltjáról és terveiről Szénássy Attilla mesélt az egyik próba előtt.

Hiányoztak az anyagi feltételek

„Úgy húsz évvel ezelőtt Esztergomnak volt egy jól működő, aktív néptánccsoportja, az ÁFÉSZ. Fesztiválokra jártunk, fellépésekre, a nagyjából 20 táncosból álló együttes igazán színvonalas műsorokat adott. Abban az időben kezdett a néptánc egy kicsit háttérbe szorulni, a tánccsoport működéséhez nem volt elég pénz, így feloszlottunk. Az együttes megszűnésekor feleségemmel vezettük a csoportot, szerettük volna valamilyen formában életben tartani a néptánc kultúráját Esztergomban. Alkalmi táncházakat tartottunk, ezen ritka alkalmakkor 10-15 ember jött össze. Én 1973-óta táncoltam a budapesti Bartók Béla Néptáncegyüttesben, Tímár Sándor kiváló koreográfus keze alatt. Akkor ez volt talán az ország legnívósabb együttese. Ez után elég mély szakadéknak látszott kis termekben, zenekar nélkül, magnóra táncolni. De csináltuk, szerettük.”

Új esély született

„2000-ben megkeresett bennünket Polgár József, a Szentgyörgymezői Olvasókör vezetője, hogy a hídavatásra állítsunk össze egy néptánccsoportot. Kívánatos volt, hogy a Mária Valéria híd újjáépülését magyar oldalról táncainkkal is ünnepelhessük. Természetesen elvállaltuk a felkérést, s evvel együtt újabb távlatok nyíltak meg előttünk. Az Olvasókör biztosított számunkra próbahelyiséget, Polgár József szponzorokat is talált. A hídavatáson Meggyes Tamás polgármester is felfigyelt működésünkre, támogatta elképzeléseinket, azóta minden évben részesülünk a város költségvetéséből. Most 16 főt számlálunk, körülbelül ennyien jövünk össze stabilan a keddenkénti próbákra.”

Sikeres működés

„A városi támogatást jól beosztva sikerült beszereznünk fellépőruhákat, csizmákat, lehetőleg az adott tájegység jelmezkészítőitől. Ismét fellépésekre, előadásokra járunk, szinte minden magyar táncra van koreográfiánk. A négy év alatt megtanultuk a széki, mezőségi, méhkeréki, gyimesi, szatmári, kalocsai és sok más vidék táncait, ami azt hiszem, ennyi idő alatt szép teljesítmény. Most három korosztály szerinti csoportot tanítunk, hetente foglalkozunk az óvodásokkal, az általános iskolásokkal és a felnőtt csoporttal. Környékbeli és városi rendezvényeken lépünk fel, tavaly jártunk testvérvárosainkban, Bambergben, Maintalban és Espooban is. 2004 augusztusában az esztergomi Várszínház záróműsorát az együttes adta. A két és fél órás műsor alatt a cseperedő csoport is szerepelt, teltházzal, nagy közönségsikerrel.”

Fontos, hogy a néptánc újra éljen

„Olyan régóta küszködünk, hogy életben tartsuk Esztergomban a néptánc hagyományát. Ha körülnézek, azt látom, hogy Nyergesújfalun, a közeli sváb falvakban és a Felvidéken is 50-100 ember is összejön hetente a táncházakban. Szeretnénk, ha előbb-utóbb Esztergomban is így lenne, amire van remény, hiszen az általános iskolákban egyre inkább van néptánctanítás. Talán ebből a nemzedékből alakulhat ki az az elhivatott közeg, amely majd fontosnak tartja és műveli is táncainkat. Hogy nekem személy szerint miért fontos? Megéltem azt a kort, amikor a népművészet a perifériára került, elvesztette jelentőségét. Szeretnék részese lenni, hogy magyar voltunk e része nem hal meg, hogy hagyományaink újra élnek. A gyerekeken látszik, hogy van remény.”