Még tartunk a menekültektől, de másként, mint a háború előtt

 A vizsgált államok többségében 2020-hoz képest enyhült ugyan az aggodalom, mely szerint bizonyos csoportok vagy országok veszélyt jelentenek a polgárokra nézve. Másrészt viszont, az egyes tagországokban a nyugatellenes narratíva, illetve a menekültekkel való riogatás, valamint a gyűlölet- és félelemkeltés továbbra is erősen jelen van. „Szlovákiában a legerősebb az a szemlélet, mely szerint az értékeket és a hagyományokat más csoportok fenyegetik” – olvasható az intézet elemzésében. Míg 2020-ban a hazai válaszadók 72%-a mondta azt, hogy a menekültek veszélyt jelentenek az identitásukra és értékeikre, addig 2022-ben – több százezer menekült befogadását követően – 56%-ra csökkent ez az arány. Hasonló tendencia figyelhető meg Lengyelországban és Csehországban, az utóbbiban a leglátványosabb a változás – míg 2 éve a válaszadók közel háromnegyede tartott a menekültektől, addig idén ez már csak a harmadukra jellemző. Az elemzőcsoport rámutatott, jelentősen csökkent a menekültek iránti félelem – beleértve azokat az országokat is, ahol több százezer ukránt fogadtak be. „Ez a fejlemény bizonyítja, hogy a migrációval kapcsolatos félelmek soha nem a migránsok tényleges áramlásán alapultak, hanem inkább a dezinformációs narratívák terjesztésén a nyilvánosságban, mely célja a kétség és aggodalom elültetése volt” – írják az elemzésben.

Tudtunk azonosulni

Három hónappal ezelőtt a menekülthullámot szolidaritás kísérte, önkéntesek ezrei segédkeztek, az emberek több ezer tonna adományt gyűjtöttek össze az ukránok számára, sokan az otthonukat is megnyitották a bajba jutott szomszédok előtt. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig, az empátiát és a szolidaritást pár héten belül felváltotta a megvetés és a keserűség.„Szlovákia-szerte tiltakozások alakulnak ki az Ukrajnából érkező menekültek segítése ellen. A »mi lesz velünk és szlovák gyermekeinkkel érzés« kezd elterjedni az országban” – figyelmeztetett Branislav Tichý, emberi jogi aktivista a közösségi oldalán.

Barbara Lášticová, a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) társadalmi kommunikációval foglalkozó hivatalának vezetője lapunk megkeresésére elmondta, a háború első napjaiban hatalmas empátiahullám tanúi voltunk, melynek egyik fő oka az, hogy Ukrajna szomszéd állam, a menekültek nyelve és kultúrája hasonlít a sajátunkhoz, s ezáltal nem jelent ún. szimbolikus kockázatot (például a szlovák nyelvre és értékekre nézve).A szíriai menekültekre ez nem volt érvényes.

A szakembert arról kérdeztük, mi változott pár hét alatt, illetve mi váltotta ki a menekültekkel szembeni ellenérzést. Lášticová elmondta, az eddigi kutatások azt mutatják, az emberek általában azokat a menekülteket fogadják el, akik védtelenek, és akiket hálásnak tartanak a segítségért, de legfőképpen a magukhoz hasonlókat, akikkel jobban tudnak azonosulni. „Az ukrán menekültek megfeleltek ezeknek a tulajdonságoknak, mivel elsősorban nők és gyerekek voltak” – hangsúlyozta. A szíriai menekültekre ez nem volt érvényes.

Rólunk gondoskodjanak!

A szakértő szerint azonban mostanra a „szimbolikus veszélyt” felváltotta a „valós kockázat” érzése. Kiemelte, néhány esetben „valós fenyegetésként” tekinthetnek az ukránokra a szlovákiai lakosok.

Abban a pillanatban, amikor az óvodai férőhelyre pályáznak, melyből a hazai gyerekek részére sincs elég, vagy különböző szociális juttatásokat kapnak az államtól, néhányan úgy érzik, abból a korlátozott forrásból vesznek el, mely Szlovákia polgárainak maradt a koronavírus-járvány okozta válság után

– magyarázta az SAV munkatársa.

Hangsúlyozta, ebben az esetben úgynevezett valós konfliktusról van szó – miért az „idegeneknek” ad az állam, nem pedig a „sajátjainak”. Megjegyezte, ezt az érzést a „relatív depriváció” váltja ki, tehát az emberek szubjektív megítélése szerint a saját csoportjuk (Szlovákia polgárai) hátrányos helyzetbe kerülnek, míg az ukránok, akik nem a csoport tagjai, a „mi költségünkön” élveznek előnyöket. Az a szubjektív érzés, hogy nekünk rosszabb, de rólunk senki nem gondoskodik" - tette hozzá a szakember.

Emlékeztetett, a relatív depriváció nem fedi a valóságot – Ukrajnában az emberek elvesztették az otthonukat, sokaknak nincs hova hazatérniük, nincs munkájuk és nem tudják megfizetni a buszjegyet, amíg nem találnak munkát.