Már jelentkezhetnek az érettségizők az egyetemekre

Idén 34 magánés állami felsőoktatási intézmény száll versenybe a jelentkezők kegyeiért. A gimnazisták és az érettségivel záruló szaktanintézetek végzőseinek fele szeretne továbbtanulni. De hányan vannak ebből a mintegy nyolcvanezer diákból olyanok, akik kellő információkkal rendelkeznek választott iskolájukról? Tisztábanvannak azzal, milyen gyakorlati tudást, érvényesülési lehetőségeket szerezhetnekazadottszakon? Szlovákiában e téren nem ideális a helyzet. Sokan vannak még mindig olyanok, akik csak azért tanulnak tovább, hogy felsőfokú végzettséget szerezzenek, nem az ismereteiket akarják bővíteni. Nem azért, hogy megtanulják önmagukat fejleszteni és együttműködni másokkal.
A főiskolák minősége változó, vannak nagyon jó felsőoktatási intézményeink, és sajnos kevésbé kiválóak is. Szomorú tény, hogy nagyrészt kevés olyan főiskola vagy egyetem van, mely nemzetközi szinten fel tudja venni a versenyt a világszínvonalú intézményekkel. Ez is az oka annak, hogy évente több száz, sőt ezer fiatal teszi le voksát inkább a külföldi továbbtanulás mellett.
Sok iskola, sok szak Az utóbbi években a szlovákiai felsőoktatás több változáson ment keresztül. Sok olyan új szakot hoztak létre, melyek elvégzése után sajnos kicsi a valószínűsége, hogy el tudnak helyezkedni a végzősei. További változás, hogy az egyes karok kihelyezett tagozatokat hoztak létre több vidéki városban. Első ránézésre nagyon vonzó ez az ajánlat, hiszen ezáltal több szakot tanulhatunk akár otthonunkhoz közel.
A gond csak az, hogy az oktatók száma nem nőtt egyenes arányban a létrehozott kihelyezett tagozatokkal, magyarán: a mennyiség a minőség rovására nőtt, ezért felsőoktatási rendszerünk jogosan állandó kritika célpontja.
Ám az említett változások az egyetemi diploma iránti nagy kereslet következményei. Egyes iskolák, karok vagy szakpárosítások szinte diplomagyárrá „fejlődtek”, mert óriási mértékben megnőtt az igény a felsőfokú képzés iránt. Az utóbbi húsz évben néhányszorosára nőtt az egyetemisták száma, mára lassan eléri a negyedmilliós határt. Napjainkban szinte már mindenki továbbtanul, aki akar és biztosítottak számára a feltételek. Nem számít, hogy a hallgatónak megvannak-e a képességei vagy a képzés végeztével talál-e a végzettségének megfelelő munkát.
Másrészt viszont statisztikailag kimutatható, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezőket érinti legkevésbé a munkanélküliség veszélye. Bár az államvizsgák után minden évben sokan gyarapítják a munkanélküliek számát, mégis nagyobb az esélyük az érvényesülésre, mint az alacsonyabb végzettségűeknek.
Azért tanulnak tömegek felsőoktatási intézményeinkben, mert állami iskoláinkat az állam finanszírozza, és minden egyetemi tanévre annyi támogatást kapnak, ahány hallgató képezi ott magát. Ezért jöttek létre az új szakok, a kihelyezett tagozatok, tekintet nélkül arra, elég tehetségesek-e a diákok, jó minőségű-e a képzés vagy el tudnak-e helyezkedni a tanult szak elvégzése után.
Ám ez nem azt jelenti, hogy Szlovákiában nincs minőségi felsőoktatás. Biztosan vannak kiváló egyetemek és oktatók is. Akinek számít a színvonal, annak is van miből válogatnia. Ha el akarunk igazodni az egyes főiskolák és egyetemek között, nézzük meg az ARRA minőségkutató ügynökség ismertetését.
Apiacnemműködik együtt az iskolákkal Egyetemeink további nagy gondja, hogy zárt világban élnek, nem befolyásolják a képzést a munkaerőpiac igényei vagy változásai. Az iskolák és a munkaadók csak minimálisan kommunikálnak egymással, és gyakorlatilag nincs rendszerbeli kapcsolat az egyetemek és a munkaerőpiac között. Ezt igazolja, hogy az egyes képzési szakok nem alkalmazkodnak a piac igényeihez és követelményeihez. Főiskoláinkon még mindig a társadalomtudomány az, amelyet a legtöbben tanulnak, ezt követi a műszaki, a természettudományi képzés, majd az orvosi és gyógyszerészeti tanulmányok.
Ám a szlovák gazdaságnak főleg műszaki végzettségű szakemberekre van szüksége. Igaz, hogy menedzserek és közgazdászok a gazdaság minden ágazatában kellenek, ám az iskolákból így is jóval több végzős kerül ki, mint ahányan el tudnak helyezkedni. Ezt a tényt a munkanélküliségi mutatók is bizonyítják. Az egyetemet végzett munkanélküliek több mint fele társadalomtudományi képzésben részesült. A műszaki végzettségűek közül csupán minden ötödik nem talál munkát magának, a legkevesebb munkanélküli az orvostanhallgatók és a gyógyszerészek soraiból kerül ki. Amegfelelő intézmény
kiválasztása A egyetemek és a munkaerőpiac megfelelő együttműködésének hiánya csak az egyik tényező, amely csökkenti a felsőoktatási képzés harmadik fokának színvonalát, de elmondható az is, hogy sajnos kevés hallgató érez magában elég ambíciót ahhoz, hogy doktori képzésben vegyen részt. Nem beszélve arról, hogy a diákok általában nem is érdeklődnek az iránt, milyen színvonalú képzésre jelentkeznek. Legtöbbjüknek untig elég az, ha ismerőseik ajánlják az intézményt, az iskola lakóhelyükön található vagy esetleg felveszik őket felvételi vizsga nélkül.
A felsőoktatási intézmények általában tájékoztatják az érdeklődőket a képzés feltételeiről, hasznos információkat tudhatunk meg az internetről, az iskola weboldaláról vagy felsőfokú képzéssel foglalkozó oldalakról. Személyesen is érdeklődhetünk, hiszen a legtöbb intézmény nyílt napokat is tart.
Meddig adjuk be a jelentkezési ívet?
A legtöbb egyetem és főiskola február végéig várja a jelentkezéseket, a művészeti képzésekre már nem lehet jelentkezni, ott már lejárt a határidő, mivel ezeken az egyetemeken tehetségvizsgát is kell tenni, s ha a jelentkező nem megy át a rostán, nem kerül be az egyetemre.
Vannak olyan iskolák is, melyekre még március folyamán, sőt elvétve áprilisban és májusban is jelentkezhetünk.
Aki ennél is később szeretne jelentkezni, valószínűleg lesz rá lehetősége, mert több egyetem vagy főiskola, főleg ha nincs elég nappali vagy levelező tagozatos jelentkezőjük, még a nyári szünidő idején is pótfelvételit hirdet. (rh, he)