Közöny és távolmaradás

Párkány utcái egy átlagos vasárnaphoz képest is jóval kihaltabbak voltak, még a városközpont is szinte kongott az ürességtől. Egy fiatal vállalkozó elmondja, három éve él Párkányban, ám állandó lakhelyén, Zselizen kéne szavaznia, de ez most nem ér meg annyit, hogy haza utazzon. Két idősebb padon sziesztázó néni épp előbb voksolt, rajtuk kívül még két ember volt szavazni ismerőseik közül. Szerintük igen is van értelme, hogy legalább egy szlovákiai magyar képviselő legyen Brüsszelben. Hogy mit tud elérni, az más kérdés, de ha még esélyt sem adunk neki, akkor hogyan bizonyítson – teszik hozzá szinte egyszerre. A városközpontban levő 1-es számú választóhelyiségben délután négykor elég szomorú a helyzet, reggeltől a mintegy ezer regisztrált szavazó közül 150 jött el.

„Nem csoda, az emberek torkig vannak a politikával, a legjobb esetben is közönyösek. Csak az a paradox, hogy ez főleg a hazai politikusok és a hazai helyzet miatt van, de ezt most az uniós szavazáson is éreztetik, viszont az unióból még semmit se láttak” – mondta egy ismerősöm, még a szavazás előtt, pénteken este sörözés közben, s amikor megkérdeztem a társaságot, hogy elmennek-e szavazni, úgy néztek rám, hogy inkább nem feszegettem tovább a témát. (buch)